V-!*/*r

■é^-Mm

1 &■

^.v-/'

*S

í^*^

*» ^

■&-S"

5*4*

#* Hr

tQ-yt;.

■>v*4f

*Y\V-::

>^

^ /% -H

1> '^'V\l

m

*■> .: ..r-y

SrT'-' ,*áuft'

580.6-
H $9

vol. 19
1 920-21

t

■ I

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKAN

A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

MOESZ GUSZTÁV

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI]

GOMBOCZ ENDRE

XIX. KÖTET

1920—1921

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN

BUDAPEST, 1921

KIR. MAOY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

(Budapest, VIII., Esterházy-utca 16. sz.)

Megjelent 1921. december 31-ikén.

Nyom. Buzárovits (J usztiXvnál Esztergom.

TARTALOM ÉS NÉVMUTATÓ.
INHALT UND INDEX.

A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok
az ábrára vonatkoznak. — (Sz.) szakosztályi ügyet jelent.

Die Zahlen in ( ) bezieken sick auf die Mitteilnngen für das Ausland,
die mit * auf Abbildungen. — • (S.) bedeutet Sitzungsberichte.

9

Augusztin B. : A kazai drogok minősége. 122 (Sz.).

— — Die Qüalitat der keimisclien Droguen. (21 S.).
Bittera M. : A szénsavtrágyázás. 124 (Sz.).

— — Über die Kohlensáuredüngung (22 S.).

Boros A. : Múlt évi botanizálásom a nyírbátori Bátorligetben. 124 (Sz.).

— — Botanisieren im Bátorliget bei Nyírbátor ím vorigen Jahre (22 S.).

— — Ujabb adatok Középmagyarország flórájához. 124 (Sz.).

— — Neuere- Beitráge zur Flóra Centralungarns. (23 S.).

Cholnoky B. : Nékány adat Budapest hidegvizeinek Bacillariea-flórájá-
hoz. 125 (Sz.).

— — Neuere Beitráge zur Bacillarien-Flora der Kalten Gewásser von

Budapest. (23 S.).
Degen A. : A Notholaena Marantae (L.) R. Br. felfedezése a Balaton
mellékén. 105—109, 122 (Sz.).

— — Ueber die Entdeckung der Notholaena Marantae (L.) R. Br. im

Balatonsee Gebiete. (17), (21 S.).

— — Irodalmi ismertető. Rapaics Raymund : Az Alföld növényföldrajzi

jelleme. 109-111, 124 (Sz.).

— — Literaturberichte. R. Rapaics : Der Pflanzengeographische Charak-

ter des ungarischen Tieflandes. (18)— (20), (22 S.).
Gimesi N. : A Bidens-fajok virágának fejlődése (6 mikrophotografiával).

66— 80, 121 (Sz.).

Die Entwickelung der Blüte bei den Bidens Arten (12), (21 S.)-

Gombocz E. : Adatok az újabbkori magyar botanika történetéhez. III.

közlemény. Nagyajtai Cserey Farkas. 2 — 7, 123 (Sz:).

— — Beitráge zur Geschichte der ungarischen Botanik neuerer Zeit.

III. Mitteilung. Wolfgang Cserey von Nagyajta. (1), (22 S.).

— — Irodalmi ismertető. Biologische Schularbeit. 112, 121 (Sz.).

Willlstátter R. anthocyan vizsgálatai és az anthocyan biológiai

jelentőségének kérdése. 123 (Sz.).

— — Die Untersuchungen R. Willstátters über die Anthocyane. (22 S.).
Győrffy I. : Miscellanea bryologica Hungarica. I — V. (18 eredeti rajzzal.)

7-16, 122 (Sz.). - (l)-(2), (21 S.).

IV

— — Irodalmi ismertető. I. M. Garjearme : Die Rhabdoide von Drosera

rotnndifolia. 112.

— — Magyarország moha-typusainak gyűjteménye. 121 (Sz.).

— — Sammlung der Moostypen Ungarns. (21 S.).

— — Hármasiker-torztokos moha a Magas-Tátrából. 122 (Sz.).

— — Moos ans der Hohen Tátra mit abnorm ansgebildeter Kapsel. (21 S.).

— — Az 1914. óta megjelent külföldi mohairodalom I. rész. 123 (Sz.).
Die anslándische bryologische Literatur seit 1914. (22 S.)

— — Adatok Budapest környékének mohari órájához. I. rész. 125 (Sz.).

— — Beitráge zur Moosflora der Umgebung von Budapest. (23 S.).
Húsz B. : Adatok a Magas Tátra és a Szepesség gombariórájának isme-
retéhez. 96—105. 121 (Sz.).

— — Beitráge zur Keantnis der mikroskopischen Pilzflora der Hohen

Tátra und der Zips. (17), (21 S.).
Jávorka S. : Uj adatok Albánia flórájához. (Novitates florae Albanicae.)
17—29, 121 (Sz.), 125 (Sz.).

— — Neuigkeiten aus der Flóra Albaniens. (3), (21), (23).

— — Irodalmi ismertető. Ballenegger Róbert : A termőföld. 111—112.
Kiss Á. : 1. Mandl K.

Krolopp A. : Adatok a Setaria génusz anatómiájához. 124 (Sz.).

— — Beitráge zur Anatomie der Gattuag Setaria. (22 S.).
Kümmerle J. B. : Aspleniam Bornmülleri Kümm. spec. nova. 81 — 83,

124 (Sz.), .13)— (15), (22 S.).

— — Növénytani repertórium 113 — 118.
Mágocsy-Dietz S. : Csormolyás kenyér. 122 (Sz.).
Violett gefárbtes Brot. (21 S.).

— — Blas Lazaro e Ibiza Los Poliporaceos de la flóra espanola.

122 (Sz.), (21 S.).
Delectus seminum a. 1920. 122 (Sz.), (21 S.).

— — Hazslinszky Frigyes hag3Tatékából. Myxomycetes. 122 (Sz ).

— — Aus dem Nachlasse v. Friedrich Hazslinszky (Myxomyceten). (21 S.).

— — Hazslinszky Frigyes hagyatékából. IV — V. közlemény. 123 (Sz.).

— — Aus dem Nachlasse von Friedrich Hazslinszky. IV — V. (22 S.).

— — Verbascum bybridek bemutatása. 126 (Sz.).

Mandl K. és Kiss Á. : TJj keletszibériai növények. 89 — 94, 126 (Sz.).

— — Neue ostsibirische Pflanzenarten. (15), (23).

Moesz G. : Mykologiai közlemények. IV. közlemény. 44—66, 122 (Sz.).
.Mykologische Mitteilungen. IV. Mitteilung. (6)— (11), (21).

— — Magyarország gubacsai. 122 (Sz.).

— — Die Gallen Ungarns. (21 S.).

— — Csormolyás kenyér. 122 (Sz.).
Violett gefárbtes Brot. (21 S.).

— — A lengyel botanikai intézetek. 123 (Sz.).

— — Die botanischen Institute Polens. (22 S.).

— — A lengyel botanikai irodalom. 125 (Sz.).

— — Die polnische botanische Literatur. (23 S.).
Olvasóinkhoz. 1—2.

Rapaics R. : Egy régi herbárium. 124 (Sz.).

— — Über ein altes Herbárium (22 S.).

Szabó Z. : A Dipsacus silvestris torsus De Vries tenyésztése a budapesti
tudományegyetemi növénykertben. 94 — 96, 126 (Sz.):

— — Die Kultur des Dipsacus silvestris torsus De Vries im Bot. Garten

der TJniversitát Budapest. (16), (23 S.).

— — Jelentés a Szakosztály 1918. és 1919. évi működéséről. 119—120.
A Vallisneria spirális ökológiájához. 123 (Sz.).

Zur Ökologie der Vallisneria spirális. (22 S.).

Szakosztályi ügyek. 119—126.

Sitzungsberichte. (21)— (23).

Szalay E. : Adatok a szalmavii-ágok szövettanához. 30—44.

— — Beitráge zur Histologie der „Strohblumen". (3) — (5).

Szilády Z. : A középiskolai tankönyvbirálat kérdése a növénytan szem-
pontjából 123 (Sz.).

— — Die Frage der Kritik der Scbulbücber aus dem Gesichtspunkte
• der Botanik. (22 S.).

Timkó Gy.: Adatok Lengyelország zuzmóflórájálioz. 84 — 88, 125 (Sz.).

— — Beífcráge znr Flechten flóra von Polen. (15), (23 S.).
Trautmann R. : A Potamogeton perfoliatns ökológiájához. 124 (Sz.).

— — Znr Ökologie von Potamogeton perfoliatns. (23 S.).

— — A petroplryták ökológiája. 125 (Sz.).

Varga F. : Az aszódi botanikus kert növénykatalógusa 1795-ből. 125 (Sz.).

— — Eine Pflanzenliste des botanischen G-artens zu Aszód. (23 S.).
Wagner J. : Centaurea-tanulmányok. 122 (Sz.).

— — Centaurea-Studien (21 S.).

Zsák Z. : Összekasonlitó liybrid-tanulmányok. 123 (Sz.).

— — Vergleicbende Hybrid-Studien. (22 S.).

II.

Acarospora smaragdula 87. Achillea Fraasi n. f. Korabensis 28.
Aconitum Pantocsekianum n. f. Koprivnikense 19, Wagneri 19. Acro-
spermum eompressum 97. gregarium 55, (8). Adonis vernalis 60. Aero-
clinum roseum 41. (3). Alectoria jubata 88. Allium oleraceum 53. Alnus
n. sp. Alisoviana 89. 1 15). birsuta 90, incana 90, tinctoria 90. Ammobium
alatum 41. (3). Apostemidium Guernisaci 99. Asplenium Bommülleri 81,
82*, 83, (13). fontanum 81, 83, (13), macedonicum 81, 83, (13), septentrio-
nale 106. Astragalus glycyphyllus 65. Atriplex latifolia 52, nitens 52,
patuba 52. tatarica 50, 52. Aulacomnium turgidum 12.

Bacidia hypnophyla 85. Bartramia ithyphylla 106. Bertia mori-
formis 97. Betonica alopecurus 27, Jacquini n. ssp. albaniea 26, Jacquini
var. lanata lití. officinalis 27, ofiLcinalis n. ssp. skipetarum 27. Biatorella
pruinosa 87. Bidens bipinnata 66, 75, 77, 80, (12), -cernua 66, 74 — 75, 77,
80, (12), ferulaefolia 66, 69—71, 75, 77, 80, (12), frondosa 75, (12), pilosa
66, 70, 74—75. 77. 80. (12), tripartita 66, 70*, 71*, 72*, 73*, 74—77. 78*,
79*, 80, (12). Blastenia rapestris 88. Bostrychonema alpestre 104. Botrio-
sphaeria abietina 97. Bromus bordaeeaus 65. Brunella vulgáris 49.
Bryum argenteum 7, 8, 12. 16*, (1), pallescens 9,(1), torquescens 8, 16*, (1).
Bucsecsia (Bucegia) romanica 14, 16*, (2). Buxbaumia viridis 7.

Calamintha alpina n. f. albaniea 27. Calicium pusillum 85. Calo-
placa flavovirescens 88, variábilis 88, vitellinula 88, Calystegia seprűm 65,
Carex caryophyllea 65, riparia 65. Carlina acaulis 30—44*, (3), vulgáris
30 — 44, (3). Castanea 106. Centaurea diffusa X pannonica 122, (22),
diffusa X rhenana 122, (22), paunonica X Castriferrei 122, (22), solstitia-
lis X Sadleriana 122, (22). Cephalosporium acremonium 55, 56*, (9).
Cerastium carintbiaeum 19, dinaricum 19, n. sp. hekuravense 18, lati-
folium 19, subtriflorum 19. Cercosporella prinmlae 104. Ceterach 106.
Cetraria aculeata var. campestris f. edentula 88, f. subnigrescens 88,
islandica 88, f. sorediata 88, f. subtubulosa 88, f. tenuifolia 88, (15),
pinastri 88. Cheilanthes 107. Chenopodium album 52, ambrosioides 51,
muraié 52. urbicum 52. Cineraria n. sp. korabensis 29, tenuifolia 29.
Cintractia caricis 65, subiiuulusa 65. Cladonia cariosa var. squamulosa 86,
cornuta 86, deformis 85, degenerans 86, f. phyllopbora 86, digitata 85,
var. monstrosa 85, fimbriata 86, var. apolepta f. coniocraea 86, var. cor-
nuto-radiata 86, var. denticulata 86, var. ocbrocblora 86, var. proliiéra 86,
var. simplex 86. var. subulata 86, foliacea var. alcicornis 86, furcata var.
racemosa 86, f. corymbosa 86, var. scabriuscula f. adspersa 86, var.
subulata 86, gracilis var. dilacerata 86, var. aspera 86, pyxidata var.
cblorocarpa 86, rangiferina 85, rangiformis 85, var. pungens 85, var.
rnuricata 85, f. tenella 85, sylvatica 85, f. pumila 85, uncialis 85, verti-
cillata 86, (15). Cladosporium nerbarurn 7, 8, 9, 16*, (1). Cnidium veno-

VI

sum 24, 25. Coleosporium cacaliae 101, doronici 101, melampyri 101, sene-
cionis 101, tussilaginis 101. Collema pulposum f. granulátum 87. Cono-
stroma u. gen. 44, didymum 44 — 46*, (6). Conostomum tetragonum 13, (2).
Corydalis arnbigua 91, remota 91, n. sp. repens 90. (15). repens n. var. im'öia-
culata 91, repens n. var. pectiuata 91. Cryptomella Allescheri 104.

Dasyscypha elegantula 99, leucostoma 99. Daucus carofca 48.
Dendrophoma didyma 44 — 45. Dermatocarpon trachyticum 106. Diaporthe
deuigrata 49, Desmaziéri 50, nigrella 49. Dicranella subulata 8, 16*, (1).
Didymella subalpina 97. Digitális ambigua 97. Dinemasporium gramU
imm 104, var. strigulosum 104. Diploschistes bryopnilus 85. Dipsacus
silvestris fcorsus 94, (16). Ditrichum tortile 9. Doassansia sagittariae 65.
Draba Dörneri 22, n. sp. korabensis 22, tomentosa 22.

Edrajanthus graminifolius n. ssp. albanicus 28, graminifolius var.
australis 28. Entyloma eryngii 65, matricariae 65, serotinum 65. Ephelina
rliinantbi 99. Epicoccum neglectum 104. Eragrostis minor 63. Eryngium
campestre 65. Erysimum crepidifolium 22, n. sp. korabense 20, n. sp.
Kümmerlei 21, parnassi 21, pectinatum 21,22, pulcbellum 21. Euphorbia
esula 92, belioscopia 91, mandshurica 92, n. sp. Savaryi 91, (15). Evernia
prunastri f. sorediifera 88. Exobasidium vaceinii 102.

Fimbriaria Lindbergiana 14. Fusarium n. sp. lineare 57. (9).
Fusicladium aronici 104. Fusoma veratri 104.

Gagea arvensis 66. bohemica 106. Gentiana anisodonta n. ssp.
albanica 27, calycina 27, calycosa 28, campestris 27, neapolitana 27. n.
sp. Nopcsae 28, pneurnonantbe var. latifolin 28. Geránium coeruleatnm 22.
transsylvanicum 22. Graphium pallescens 104. Grimmaldia barbifrons 106,
fragrans 125. Grimmia anodon 125, (23), plagiopodia var. arvernica L25,
(23). Gyalecta TJlmi 85. Gyroweisia fcenuis 8, (1).

Helichrysum arenarium 41—42, (3), bracteatum 41, 43. (3). Hender-
sonia arundinis 102. Herpotrichia nigra 97. Heterosphaeria p'atella var.
Lojkae 100. Hieracium auriculoides ssp. Zalanum 106, Wiesbaurianum
ssp. tapolcanum 106, f. maculatum 106. Hierochloe hirta 106. Holosteum

umbellatum 66.

Juniperus communis 97.

Knautia arvensis 65.

Lachnea hirta 100, scutellata 100, stercorea var. gemella L00'.
Lachnella barbata 100. Lachnum átropae 100, calycioides 100, clandesti-
num 100, leueopbaenm 100. mollissimum 100, niveum 100, virgineuni 100.
Laserpitium latifolium 97. Lasiobolus equinus 100. Lasiobotrys lonicerae
98. Lecanora calcarea var. contorta 87, carpinea 87, dispersa 87. gibbosa
87, polytropa 87, saxieola var. albomarginata 87, varia var. melanocarpa
87, (15). Lecidea crustulata 85, parasema 85, var. clasocbroma 85, uligi-
nosa 85, (15). Leptosphaeria acuta 97, Crepini 98, derasa 98, menthae 98,
mirabilis 98, modesta 98, nardi 98, Nitscbkei 98, sileinjs acaulis 98.
Leptotrichum glaucescens 9. Ligusticum adonidifolium 25, n. sp. albani-
cum 24, corsicum 25. mutellinum 24, 25. Linaria genistifolia 65. Lobaria
pulmonaria 87. Lophiostoma crenatum 98, semiliberum 98. Lophoder-
mellina tumida 98. Lophodermium arundinaceum 98, pinastri 98. Lunaria
annua 57. Luzula Forsteri 106. Lycopodium annótinum 98.

Marssonia violae 104. Matricaria inodora 65. Melampsora lini 101.
Melampyrum arvense 122. Melanotaenium cingens 65. Metasphaeria
affinis 98, 99. Micula Mo'ugeotii 55. Moehringia papulosa 18. Mollisia
atrata 100. Mycosphaerella bracbytlieca 98, gentianae 98. Myxofusicoccum
aucupariae 103.

Neopeckia Coulteri 98. Notholaena Marantae 105, (17).

Onosma stellulatum n. f. serpentini 26. Ovularia bistortae 104,
Schroeteri 104. Oxytropis lapponica 24, prenja 24, sericea n. ssp. kora-
bensis 24.

VII

Paeonia obovata 90, n. sp. vernalis 90. Parmelia furfuracea 87,
physodes 87, saxatilis 88, subaurifera 88, tubvdosa 87. Parmeliopsis
ambigua 87. Peccania coralloides 87, (25) Peltigera eanina f. leueorrhiza
87, rufescens var. incusa 87. Peronospora linariae 97. Peucedanum aré-
nán mn 25, macedonicum 25, Neumaj^eri 25, n. sp. serpentini 25, vittiju-
1:11111 26. Phialea cyathoidea 100, dolosella 100, gianduliformis 100.
Phlomis fcubérosa 54. Phoma complanata 99, 103, denigratum 49, sceptri
103. Phomopsis n. sp. daucicola 48—50*. (7), eryngiicola 48, quercella 47,
n. sp. quercicola 46*, (6), quercina 45, 46, (6). Phragmonaevia glaciális
100. Phyllosticta aegopodii 103, alismatis 103. ámbrosioides 50—53*, (7),
aronici 103. atriplicis 60 — 53, (7), doronicigena 103. Physcia aipolia 88,
caesia 88! Pirottaea veneta 100. Placynthium nigrum 87. Plasmopara
nivea 97. Pleospora lierbaram 57, (9). Pleurochaete squarrosa 125, (23).
Plicaria fimeti 100. Polygonum n. sp. albanicum 18, aviculare 18, Bel-
lardi 18, natúrom 18, pulchellum 18, remotiflorum 18. Potamogeton per-
foliatus 124, (23). Potentilla apenuina n. f. skelsensis 23. Propolis faginea

100. Pseudoleskea catenulata var. laxifolia 122, (21). Pseudopeziza tri-
folii 101. Pterigonium gracile 106. Pteris cretica 55. Puccinia aegopodi

101, arenariae 101, arnicae scorpioidis 101, bistortae 101, carduorum 101,
chondrillae 101, clirysosplenii 102, conglomerata 102, hieracii 102, bypo-
choeridis 102, major 102, mulgedii 102, oblongata 102, punctata 102,
soldanellae 102, valantiae 102. Pucciniastrum pyrolae 102. Pyramidula
tetragona 125, (23). Pyrenopeziza nibi 101. Pyrenophora brachyspora 98,
trichostoma 99.

Quercus rolmr 44, 46.

Ramalina farinacea 88, fraxinea 88, pollmaria 88, f. humilis 88.
Ramularia archangelicae 104. biflorae 104. hieracii 105, macrospora 105,
oreophila 105, plvyteumatis 105, rubicunda 105, rumicis scutati 105,
uiticae 105. Ranunculus auricomús 20, n. sp. Degeni 19, giechonoides 20,
marginatus 20, sardous ssp. n. baloanicus 20, tracliycarpus 20. Rhaco-
mitrium caiiescens var. vulgáris f. subepilosa 125 (23), f. epilosa 125, (23).
Rhabdospora eoriaceae 103. Danci 50, inaequalis 103, pulsatillae 103.
Rhizosphaera pmi 103. Riccia Biscboffii 106.

Saccharum ofrleinarum 12, (1). Saelania caesia 9—12, 16*, (2),
glaucescens 9, 106. Sagittaria sagittifolia 65. Sanguisorba n. sp. alba-
nica 23, armena 23, canadensis 23, dodecandra 23. Schroeteria Delastrina
65. Schizonella melanogramma 65. Sempervivum montammi 23. Senecio
doronicnm n. f. albanieus 28, Auclieri 29, capitatus 29, Gaudini 29,
n. sp. korabensis 29, parnassi 29, procerus 29, pyrenaicus 29, Wagneri 29.
Silene Csereii 6, densillora 66, Otites 66, parvifiora 66. Septoria n. sp.
alii 53, 54*, (8), alliicola 53. 54*, atriplicis 51* — 53, chrysanthemi rotundi-
folii 103, gladioli 103. liomili 104, n. sp. phlomidis 54:;:, (8), lianojevicii
53, senecionis 104, soldanellae 104, virganreae 104. Solorina saccata 87.
Sphacelotheca polygoni-vivipara 66, spermophora 63, 64*, 66, (10),
strangulans 62*, 63, 66, (10 1. Sphaerella gentianae 98. Sphaerocephalus
turgidus 12. 13. (2). Sphaeronema veratrinnm 104. Sphaerotheca mors
nvae 99. Spicaria n. sp. nmetaria 58. 59*; (9). Staphylaea pinnata 57.
58*. Stegia Mibvelata 101. Stereucaulon condensatnm 87, (15), incrnsta-
tum 87, (15). Sterigmatocystis n. s]>. Szurákiana 59, 60* (9). Sternbergia
colcbiciflora 61. Symphytum officináié 65.

Tapesia fnsca 101. Taphrina pruni 97. Thecaphora deformans 65.
hyalina 05. Thecopsora vacciniorum 102. Tilletia Uuyotiana 65. Tortula
crenulata 8, 16*, (1), subulata S.

• Urocystis Kmetiana 61, 65, Leimbachii 60, 65, (10), sorosporioides
101, n. sp. sternbergiae 61*, (10), violae 61. Uromyces alcbimillae 102,
antbyllidis.102, fabae 102, minor 102, veratri 102. Ustilago holostei 66,
major 66, ornithogali 66, scabiosae 65, spermopbora 63, strangulans 63.
Usnea hirta 88.

VIII

Vaccinium vitis idaea 98. Valerianella hamata L06. Vallisneria
spirális 123. (22). Valsa sorbi 99. Venturia atriseda 99, chlorospora 99,
elegantula 99. Vetbascum austriacum X Blattaria 126, 23). Veronica n.
sp. Andrasovszkyi 26. crassifolia 26, Dillenii 106, spicata 26. spicata var.
glabrata 26. fcriloba 65. Verrucaria calciseda 84, var. alociza 8é, fusca 84,
interrupta 84, (15), nigrescens 85. Viola acntifolia 92, n. sp. Alisoviana
93, (15), Alisoviana n. f. albiflora 94, arvensis ti."), cbinensis 93, glabella
93, Grmeliniana 93, n. sp. Mühldorfi 92, (15), perpusilla 94. phalacrocarpa 94.

Willemetia stipitata n. f. albanica 29.

Xeranthemum annnuni 33. 34. 36*. 39—43, bracteatuui 3, cvlin-
draceum 33—36, 39*. 40, 43.

XIX. KÖTET. 1920—1921. 1-6. FÜZET.

ii

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKAN

A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

MOESZ GUSZTÁV

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI]

GOMBOCZ ENDRE

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN

BUDAPEST,

KIADJA A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
(Budapest, VIII., Eszterházy-utca 16. sz.)

1921.

Szakosztályi mondanivalók. /

A szakosztály tisztikara: Tiszteletbeli elnök: : dr. M á g o c s y-
Dietz Sándor egyet, nyilv. rendes tanár. Elnök: dr. Moesz
Gusztáv, a Magy. Nemzeti Miízeum osztályigazgatója. Alelnö-
kök: Wagner János, a tanítóképző-intézetek főigazgatója és
dr. Szabó Zoltán egyet, magántanár. Jegyző : dr. G o m b o c z
Endre egyet, magántanár. Intózőbizottsági tagok: dr. Jávor ka
Sándor, a Magy. Nemz. Múzeum osztályigazgatója, dr. Lengyel
Géza adjunktus és Trautmann Róbert mérnök.

*

A szakosztály július, augusztus és szeptember hónapok
kivételével minden hónap második szerdáján ülést tart. Az ülés
helye egyelőre az egyetemi ált. növénytani intézet (IV. Múzeum-
kőrút 4., IV. em.).

Az üléseken bemutatandó dolgozatok címe legalább 8 nappal
az ülést megelőzőleg a jegyzőnek bejelentendő.

*

A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése cél-
jából szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni
és nyelvi szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrá-
kat a szerzők maguk végzik és így közleményeikért felelősek.
Kéziratok a fél ívek egyik oldalára Írandók. Személynevek,

növénynevek és a kiemelendő tételek egyszerű vonallal

húzandók alá.

A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szer-
zők dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, másnyelvű
szöveget vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyarnyelvű
kivonatot mellékelni.

*

Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a Kir. Magyar
Természettudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker.,
Esterházy-utca 16.) ; a szakosztályi ülésekre szóló bejelentések,
tagul való jelentkezések, továbbá kéziratok a szakosztály jegyző-
jének, illetőleg a „Botanikai Közlemények" szerkesztőjének
(dr. Gombocz Endre, Budapest I., Attila-u. 14.) küldendők.

Kérelem a magyar botanikusokhoz.

A Deutsche Botanische Gesellschaft újból megindítja a
Botanisches Zentralblatt-ot. Dr. Paál Árpád egyetemi magán-
tanár tagtársunk, az új magyarországi referens, kéri a magyar
botanikusokat, támogassák őt abbeli törekvésében, hogy a magyar
botanikai munkásság a külföld előtt lehetőleg gyorsan és hiány-
talanul megismertettessék s küldjék meg cimére (Budapest II.,
Debrői-út 17., M. Kir. Növénykórtani és élettani állomás) azokat
a dolgozataikat, amelyek nem a Botanikai Közleményekben vagy
Magyar Botanikai Lapokban jelennek meg. (Önállóan megjelent
értékesebb könyveket esetleg csak kölcsönképen.)

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

XIX. KÖTET. 1920 — 1921. 1—6. FÜZET.

Olvasóinkhoz !

Hosszabb szünet után szerény kiállításban és szerény-
terjedelemben újra útjára bocsáthatjuk a „Botanikai Közle-
ményeku-et. Ennek a nekünk legkevésbé kedves késedelem-
nek okait felesleges olvasóink előtt részletesen fejtegetni.
Mindenki előtt ismeretesek azok az anyagi nehézségek,
melyekkel Társulatunk és különösen szakosztályai állandóan
küzdenek. A csekély tagdíj a mai minden igyekezetet és
jóakaratot meghiúsitó papiros- és nyomdaárak mellett még oly
korlátozott terjedelmű folyóirat kiadására sem elegendő. Hogy
ilyen nehéz körülmények között most mégis napvilágot lát-
hatnak a „Botanikai Közlemények", azt jórészt egyesek
áldozatkész ügyszeretetének köszönhetjük, kiknek névsorát és

adományait itt közöljük :

alapítvány adomány

Ambrózy Lajos gróf, meghatalm. miniszter 400 K 600 K

Festetics Sándor gróf 1000 „ 5500 „

Gombocz Endre dr. egyet. m. tanár. . . — 1000 „

Kendeffy Lajos földbirtokos 400 „ 600 „

Kleinkauf György földbirtokos .... — 1000 „

Kovács Ferenc menekült óbecsei plébános 500 „ 5000 „

Mauthner Ödön magnagykereskedő . . . 1000 „

Magy. Orsz. Közp. Takarékpénztár ... — 1000 „

Magy. Mezőgazdák Szövetkezete .... — 1000 „

Rótt Nándor dr. veszprémi megyés püspök 500 „ 5000 „

Schmidt és Császár cég — 1500 „

Szálai Gyula magnagykereskedő .... — 400 „

„Terra" magkiviteli r.-t — 200 „

Weisz Manfréd báró — 500 „

Fogadják szakosztályunk támogatói a magyar botanikai
tudomány nevében leghálásabb köszönetünket.

Folyóiratunk egyelőre csak oly szűk terjedelemben jelen-
het meg, hogy az időt nem látjuk alkalmasnak arra, hogy

Botanikai Közieménvek. 1 — 6. füzet. 1

2 GOMBOCZ E.

olvasóink elé uj, jelenleg megvalósíthatatlan programmal lép-
jünk. A rendelkezésünkre álló tért tehát elsősorban a növény-
tani szakosztályban elhangzott előadások közlésére fogjuk
felhasználni.

A „Botanikai Közlemények"
szerkesztősége.

Gombocz Endre: Adatok az ujabbkor! magyar

botanika történetéhez.

III. közlemény.1

Nagyajtai Cserey Farkas.

Cserey Farkas-ról a biográfiák aránylag keveset
tudnak. Fia volt idősb nagyajtai Cserey Farkas udvari
tanácsos és referendariusnak. Bécsben 177'6. október 28-án
született ós ugyanott halt meg 18i2. dec. 25-én. A napóleoni
háborúk idejében őrnagyi ranggal beállt a nemesi felkelő
seregbe, de magában a hadjáratban részt nem vett. Fel van
jegyezve róla, hogy igen művelt ember volt, hogy a botani-
kával mint műkedvelő ugyan, de szenvedélyesen foglalkozott
és krasznai kertjét valóságos botanikus-kertté alakította, hogy
a kolozsvári botanikus-kert eszméjét is ő pendítette meg ós
mint Kazinczy Ferenc legmeghittebb barátja, vele élénk
levelezésben állott. Életrajzírói többet nem mondanak róla.

Még mikor a pesti botanikus-kert történetére vonatkozó
adatokat kutattam, ötlött szemembe az 1818-iki Magyar Kurir
egy cikke, mely arról tudósít, hogy Cserey Farkas épen
azon a helyen, hol kertjében egy szőlőlevelű Kitaibel-füve
van, Kitaibel érdemeinek megtisztelése végett egy emlékkövet
állított fel a nagy magyar botanikus munkásságát méltató
felirattal.2 Már akkor meghatott, a kegyeletnek hazánkban az
akkori időkben oly ritka megnyilvánulása is azt a meggyőző-
dést ébresztette bennem, hogy a nemes tett mögött egy hnom
lelkű, a tudományért lelkesedni és tenni tudó férfiú kell hogy
álljon. Kazinczy Ferenc levelezésének áttanulmányozása
után tényleg egy, a francia felvilágosodás eszméinek hatása
alatt álló, a kölcsönös megértést kereső, az egyetemes
emberiért rajongó, de amellett forró nemzeti érzésű, irodal-
milag művelt, nemes eszméktől hevített, nagy koncepciójú,
tennivágyó, áldozatkész, különösen a botanikáért lelkesedő
jellem bontakozott ki előttem. Sajnos, az akkori idők sok
nagy gondolkozójának tragikuma őt is elérte : eszméit nem

i II. közi. 1. Bot. Közi. XIII. 1916. 66 1.

2 G-ombocz E. : A pesti egyet. bot. kert tört. 1914. p. 86.

ADATOK AZ UJABBKORI MAGY. BOT. TÖRTÉNETÉHEZ 3

értették meg, terveinek kivitelét tunya nemtörődömség aka-
dályozta meg, áldozatkészsége érdemtelenekre pazarolódott el.

Cserey Farkas- nak a magyar botanika érdekében
kifejtett munkássága három részre oszlik. Az első a maga
idejeben párját ritkító krasznai botanikus-kert szervezését öleli
fel; a második abban a propagandamunkában áll, melyet
Magyarország különböző városaiban felállítandó botanikus-
kertek ügyében fejtett ki; a harmadik pedig, sajnos, kézirat-
ban maradt irodalmi munkásságát foglalja magában.

Kra.^znai kénjéről részletes adatok nem maradtak ugyan
fenn, de az a szeretet és buzgalom, mellyel tökéletesítése
körül fáradozott, a legszebbet engedik sejtetni. „Bejártam a
kertet — irja Kazinczy1 — és álmélkodtam gazdagságain,
nem mint értő, hanem miat mindannak, ami szemét gyönyör-
ködteti, kedvelője." A szabad égi, meleg- és hidegházi fajok
száma több ezerre rúghatott, mire abból az élénk összekötte-
tésből is következtethetünk, melyet Cserey a külfölddel fenn-
tartott. Így sűrű levelezésben és cserében állott Willdenow-
val, kire, mint hathatós segítőre, többször hivatkozik. Prágá-
ból gróf Canal-tól és Nowodworski-tól kap növényeket
cserebe erdélyi fajokért és ércekórt ; Parisban Reg n ault-tal,
a Journ. univ. d. se. medic. igazgatójával áll összeköttetésben.
Fa- és virágkereskedők Bécsből, Uhuból, Regensburgból,
Drezdából küldenek neki csemetéket ós magvakat. Növény-
anyagának gyarapítására minden alkalmat felhasznál. Nápoly-
ból tiszt bajtársai látják el magvakkal, braziliai növényekhez
pedig valószínűleg családi összeköttetései útján Prinz Max
v. Neuwied révén jut. A Xeranthenium bracteatum
Josephine császárné malmaisoni kertjéből származik. Bota-
nikus-kertjének gazdagságát bizonyítja, hogy évente százával
küldi a növényfajokat Kolozsvárra, Debrecenbe, Sárospatakra
az ott felállítandó kertek részére.

Cserey Farkas becsvágyát és különösen tudományos
ós mély hazafiúi érzését egyáltalában nem elégítette ki saját,
a nemzet többsége számára mégis csak nehezen hozzáférhető
kertje. A botanikát, a növények ismeretét a nemzet közkin-
csévé akarja tenni. E célból inditja meg azt a lelkes, de egy
ember erejét messze túlhaladó propagandát, melynek távoli,
végső eredményekép ott lebeg lelki szemei előtt minden
nagyobb magyar városnak jól ápolt botanikus-kertje. Leveleket
ir, hírlapokban helyez el cikkeket, a hatóságokat felterjesz-
téseivel árasztja el, sőt attól sem riad vissza, hogy az ügy
érdekében őfelségétől kérjen kihallgatást. Két kézzel szórná
kertjének kincseit, ha kortársai lelkén át tudná törni a közöm-
bösségnek azt a jégpáncélját, melyről minden jó igyekezete
visszapattant. Szegény jó Cserey erején felülire vállalkozott,

1 Erd. utazása, p. 167.

4 GOHBOCZ E.

sisiphusi munkát akart elvégezni: a visszagördülö kő majd-
hogy őt magát is el nem temette.

A botanikus-kertek terve már 1805-ben megfogamzott
agyában. Egyelőre a kolozsvári, maró.- vásárhelyi, sárospataki
és debreceni ref. kollégiumokkal kapcsolatos tervek felállítá-
sára gondol. Az iskoláktól csak helyet kér, a kerteknek növé-
nyekkel való ellátásáról ő maga gondoskodna. Szándékainak
tisztaságára és nemességére vall, hogy a katholikus Cserey
teszi ezeK^t az ajánlatokat a protestáns iskoláknak. De úgy-
látszik az egyetlen kolozsvári kollégium az, mely méltányolni
tudta szándékát, mert 1810-ben igy ir K az in ez y-nak :
„A kolozsvári ívf. coll.-nál jól foly a Botanicus kertnek
állapottya ; egy Dubai György nevezetű ifjú, ki a Bota-
nicában derekassint előment, a gondviselője. A plánták, me-
lyeket ón adtam, ottan igen jó gondviselés alatt tenyésznek,
mind hidegföldben, mind melegházban."

Már sokkal nagyobb nehézségekbe ütközhetett a maros-
vásárhelyi kert terve és nem is valószinű, hogy kivitelre került
volna. Tudatlanság, tájékozatlanság és nemtörődömség voltak
a kerékkötők. „Mint nevetségre valójába érdemes dolgot el
nem halgathatom — irja Kazinczy-nak — azon gyáva
kérdést, amit egyéb aránt igen derék és cultus m. -vásárhelyi
Professoqrk, de nagyon gyenge Botanicusok terjesztettek
élőmbe. Ok az én ajánlásomat egy levelek által megköszönvén,
abba azt a kérdést teszik előnibe, hogy hány szekér fog
kívántatni az ajánlott füvész gyűjteménynek elszállítására?
Ezen embereknek nagyon rendes kepzelödések lehet egy füvész
gyűjteményről, vagy talán azt gondolták, hogy egész kerte-
met és gyűjteményemet oda adom. Én azonban nevettem
akkor is, most is ezen Botanicusi gyengeségeket, kérdéseken
fen nem akadok, hanem a legbuzgóbb indulattal hiven telje-
sitem azt, amit ígértem."

Még elszomorítóbb az az elbánás, melyben Sárospatak,
ós a Magyar Füvészkönyv szülővárosa Debrecen részesítették
Cserey áldozatkész terveit. Ajánlatát, mely szerint ha telke
lesz a botanikus-kerteknek a nevezett városokban, hajlandó
őket növényekkel ellátni, a Sárospatakon tartott consistoriumi
ülésen 1807. július 16 án Kazinczy közvetitette Diószegi-
nek és Sárvári-nak. A debreceni magistratus ki is jelölt a
botanikus-kertnek egy 2100 négyszögölnyi telket, de tudjuk,
hogy a kert terve csak 1810-ben valósult meg. Kinek a hibá-
ján múlott, nem lehet tudni.1 Az év őszén Diószegi még
levélben kéri fel Csereyt az ajándóknövények lajstromának
mielőbbi megküldésére, hogy a kert „hellyét jó idejében
ahhoz intézhessék". De már Kazinczy-nak Diószegi-hez

1 L. bővebben Csűrös Ferenc: A debreceni füvészkönyv és irói.
Debrecen, 1907.

ADATOK AZ UJABBKOR! MAGY. BOT. TÖRTÉNETÉHEZ 5

intézett ugyanebből az időből származó leveléből láthatjuk,
hogy Kazinczy-nak magának is kevés reménye lehetett a
Sárospatakon és Debrecenben uralkodó állapotok miatt a ter-
vek kiviteléhez, mert „nehezen s rosszul megyén ott a dolog".
Kazinczy kétkedésével szemben Cserey naiv lelkesedéssel
hisz a nemes cél minden közönyt megtörő erejében és lázas
buzgalommal állitja össze az elküldendő magvak, csemeték,
melegházi növények és exoticus fák gyűjteményét és el is
juttatja mind Sárospatakra, mind Debrecenbe. A következő
években új küldeményeket indit útnak ; még 1810-ben is küld
melegházi növényeket, noha még semmi értesítést sem kapott,
hogy az eddigiekkel mi törtónt és hogy általában milyen
állapotban van ott a botanikus-kertek ügye. „Keserves dolog,
— irja ekkor Kazinczy-nak — hogy nálunk semmi jó sem
akar előre haladni." Az eredménytelenség láttára végső segit-
ségképen az egyházkerületi főgondnokhoz, gróf Teleki
László-hoz fordul, kérve őt, vesse latba befolyását ós pró-
bálja a debreceniek hideg közönyét megtörni.

A kollégiumi botanikus-kertek tervéről lassanként Cserey
is kénvtelen fájó szívvel lemondani, de a harcot nem adja
fél. Újra felveti a Kolozsvárt létesítendő erdélyi nemzeti
botanikus kert tervét. Ebben az ügyben már 1805-ben felter-
jesztéssel fordul az erdélyi guberniumhoz, „de az nem oly
lélektül elevenitteték, mely az igazi köz hasznot nyomósán
előmozdítani igyekeznék". 1814-ben megújított ajánlatát egye-
nesen őfelségéhez szándékozik benyújtani azzal az Ígérettel,
hogy holta után egész kerti gyűjteményét erre a „hazai
institutumra hagyja oly feltétel alatt, hogy az minden vallás-
béli tekintet nélkül a hazáé legyen".

Megtette-e ezt a lépést Cserey, nem tudom ; legalább
is eredményét nem látjuk.

1815. után Cserey maga is lemond arról, hogy terveit
valaha is megvalósíthassa. Látja, hogy minden igyekezete
hajótörést szenved a hihetetlen közönyön. Az is valószínű,
hogy költséges tudományos szenvedélyei ós a nélkülözőkkel
szemben tanúsított áldozatkészsége1 anyagi zavarokat okozott.
A 20-as évek vége felé Bécsben találjuk, honnan keservesen
panaszkodik Kazinczy-nak, hogy birtokára még pár 1000
forintos kölcsönt sem tud szerezni. A gondok felemésztik
agilitását; ettől az időtől kezdve nem hallunk többet magas-
röptű terveiről.

Cserey Farkas irodalmi munkásságának termékei,
két szépirodalmi jellegű művet nem tekintve, kéziratban
maradtak. Lajstromuk saját felsorolása szerint a következő :

1 L. Kó'váry L. : Erdély nevezetesebb csabaijai. 62 1. : „Az 1817-i
éhségkor a népnek ezrekre vásárolt gabonát, mit köztük kiosztatott,
amellett három évi tizedet s 2200 napszámot elengedett ..."

g GOMBOCZ: ADATOK AZ UJABBKOR! MAGY. BOT. TÖRTÉNETÉHEZ

1. Erdélybe alítandó Botanicus kertrül Plánum.

2. A bőr készítéséhez a Tormentilla gyökérnek a fa
kéreg helyet való használása.

3. A Rhabarbara termesztésének módja.

Mind a három művet beküldte az erdélyi guberniumnak,
mely válaszra sem méltatta őket. Utóbbi kettőt, kertjében
termesztett több font rhebarbara gyökérrel és több zsák
maggal, németre fordítva a G-eneral-Kommandonak is benyúj-
totta, megjegyezvén, hogy amely granicsár a legelső ültetvényt
felállítja, azt 100 forinttal jutalmazza meg. A katonai parancs-
nokság legalább köszönetre méltatta igyekezetét.

4. A hernyók 'pusztításának módja.

5. he írása azon Hazai Plántáknak, melyek a háztartásba,
kézmívekbe és kereskedésbe foganatosán használtathatnak.

Cserey-nek ezt a kéziratát a kolozsvári r. k. főgimná-
zium könyvtárában Kari János szaktársunk megtalálta.

6. A juhar cukor készítése és fáinak gyarapítása
Erdélyre nézve.

Ezt a művet Cserey állítása szerint a gubernium
kinyomatta és minden vármegyének meg is küldötte.

7. Willdenow, Anleitung zum Selbststudium der Botanik
— magyar fordítása.

Ezt a fordítást Cserey a Kolozsvárt felállítandó botanikus-
kerttel kapcsolatosan tervezett botanikai tanszék kézikönyvéül
szánta. A Mária Lujzának ajánlott fordítás teljes jövedelmét
Diószegi-nek és Fazekas-nak ajánlotta fel Cserey.

Cserey krasznai kastélya valóságos kis múzeum lehetett
Kazinczy leírása után. Növénygyűjteményén, tengeri herbá-
riumán, exotikus termésgyűjteményén kívül itt volt felállítva egy
értékes drágakőgyűjtemény és a 4000 művet számláló könyvtár.
Külföldi összeköttetéseit jelzi, hogy tagjavolt a regensburgi
növénytani, a jénai mineralogiai, a lipcsei szász királyi gazda-
sági, a hanaui természetkutató társaságoknak és a berlini termé-
szetbúvár-barátok körének. Baumgarten, ki erdélyi utazásai
közben megfordult vendégszerető házánál és elismeréssel szól
tudásáról,1 a Silene Cse?'eii-ve\ örökítette mfg nevét. Ha még
elmondjuk róla, hogy a Nemzeti Múzeum alapítása körülmé-
nyeit aggódó figyelemmel kisérte és egy magyar tudós társaság
szervezetét ő maga is kidolgozta, de a megvalósításától az
általános részvétlenség miatt neki is, mint annyi másnak, le
kellett mondania — megerősödünk abban a hitben, hogy ő is
egyike volt azoknak, kik mindkét vállukkal neki feszültek a
magyar molesnek, de amelynek kimozditása csak olyan férfiú-
nak sikerült, minő Széchenyi István volt.

(A növénytani szakosztály 1921. március 9-én tartott üléséből.)
i Enum. pl. Transs. p. XVII.

GYŐRFFY I.: MISCELLANEA BRYOLOGICA HUNGARICA 7

Györffy István: Míscellanea bryologíca Hun-

garíca. I — V,

(18 eredeti rajzzal.)

E most megindított cikksorozatomban apróbb megfigye-
léseket, kisebb tanulmányokat, honi flóránk nevezetesebb moha-
tagjaira vonatkozó adatokat és a t. fogok közreadni.

I.
Cladosporium herbarum in diversorum sporogoniis

muscorum.

1. A Magas-Tátrában a barlangligeti „Ivánka-út" mellett
Buxbaumia viridis Brid. tokokon még 1910 ben Clados-
porium herbarum (Pers) F u n k-ot találtam, amelyet kiváló
mvcologusunk Dr. Hollós László határozott volt meg.1
Mohák tokján eddigelé csupán a Cl. epibryum Cooke &
Massee volt ismeretes2 Észak Amerikából.

2. Cladosporium herbarum-eWepte Bryum argenteum-
sporogoniumokat találtum Lőcsén is, a „Burg"-hegy tetején
1912. III. 21-ón és 1914. júniusában.

Amióta Kolozsvárról az oláhok kiűztek, székesfővárosunk
területén szorgalmasan mohásztam ; itt is több helyen találtam
Clado^poriumos Bryum argenteum tokokat és pedig:

Budapest mellett 1. a Pálvölgy-ben 330 m. t. sz. f. m.-
ban egy mészköves agyagos omláson, 1920. IV. 25. ; 2. Aquin-
cum-ban régi római építmény falmaradékán, 1920. IV. 29. ;
3. Grell ért hegy -nek Dunára néző dolomitszikláin, 1920. V. 13. ;
és végül 4. a Duna partkövei közt a „Ferenc József "-hídon
túl, 1920. V. 13.

Megítélésem szerint bizonyosan elég sűrűn vannak a
Bryum argenteum tokok inficiálva.

A gombás moha tokokat nagyérdemű mycologusunknak :
Dr. Moesz Gusztáv osztályigazgató úrnak adtam át
felülvizsgálatra. Fáradságos munkájáért és útbaigazításáért
hálám illesse e helyen is.

A budapesti inficiált Bryum argenteum- tokok közül
erösebben vannak megtámadva azok a példányok, amelyek
nem annyira száraz substratum-on nőttek, ahol beárnyékolta
őket kissé a növényzet (Pálvölgy 1. 1 — 3. rajz) ; kevésbé
valának megtámadva a száraz helyen növök (Aquincum 1. 4.
rajz; Dunapart kövei közt, Gellérthegy dolomitján). A Lőcse
mellett gyűjtött Bryum argenteum- okon sokkalta jobban vett
erőt e parazita ; a lőcseiek egész bolyhosak. Bizonyára abban
találjuk itt meg az okot, hogy az insolationak annyira ki nem

1 Hedwigia L. : 287-293 et The Bryologist XIV. 1911: 41-42.

2 1. Grevillea XVII. 1889: 76.

g GYŐRFFY I.

tett helyen — miként minduntalan tapasztaljuk — a fejlő-
désnek induló mohatokot nem sorvasztja el a hév napsütés,
kifejlődhetik, de egyben igy inficiálódhatnak az élő tokok.
Mert: élősködő gomba sorvasztja el e tokokat végeredmény-
ben, juttatja tönkre (és nem elhalt tokon üt tanyát a Clados-
porium herbarum !)

A Cladosporium herbarum conidiurn-tartói legnagyobb
tömegben a tokok nyaki (coliaris) részén törnek ki. úgy hogy
— már kis nagyítással is — a sok kis ecsetszerű élősködő
gombától ellepett collum szinte feketéllik (1. 3. rajz). Viszony-
lagosan ritkább az olyan Bryum argenteum -tok, amelynek
urna- részén lelünk gomba telepeket. Gyakori eset, hogy a
peristomium környékén vernek ki eme parasita apró ecsetkéi
(1. 2. rajz). Az Aquincum-i növények kevésbé voltak megtá-
madva (1. 4. rajz), csupán az annulus volt örv módjára diszitve.
Ritkább eset közé tartozik, hogy a toknyél (séta) felső rész-
lete is ellepett (1. 1. és 3. rajz).

Cladosporium herbarum-os tokokat találtam még követ-
kező fajoknál :

3. Gyroweisia tenuis (Schrad.) Schimp.1 néhány tokján
(1. 5 — 6 rajz). A tokokon kevés Cladosporium-ecset látható;
főleg a tar száj részén, kisebb fejlettségben a tok nyaki részén.
Egyik toknál (1. 6. rajz.) a toknyélen is kiütötte fejét, jól látható,
amint kitörőben belülről szétrepesztette a toknyél epidermisét.

4. Dicranella subulata (Hedw.) Schimp.2 A G-yalui-
havasokban Dobrin mellett az Oreghavas (Muntyele maré)
felé menet az út mellett gyűjtöttem Dicranella subulata gyep
között néhány Cladosporium herbarum-inüciálta. egyedet
(1. 7—8. rajz) 1916. X. 17-én, c. 1600 m. t. sz. f. m.-ban.
A tokok nincsenek túlerősen megtámadva.

5. Tortula crenulata Warnst.-n Aquincumban régi
római ház falmaradványán (1920. TV. 29.) is gyűjtöttem
Cladosporium herbarum-ot. A Tortula crenulata tokokat
teljesen tönkretette a Cladosporium (1. 9 — 10. rajz), azok még
fiatal állapotban teljesen áldozatul estek.

6. Bryum torquescens B. E. Eme mediterrán elem leg-
északibb elterjedése hazánkban Déva mellett a Várhegyen
van, ahol a Várromokhoz felvivő út mellett egyetlen helyen3

1 Eme skiophil mohát, mint Kolozsvár flórájára új adatot, a Gorbó
patak felső folyásában a patak árnyas, szakadékos, köves medrében gyűj-
töttem. Egy mész-szikla függőleges lapját fedte be (19L7. VII. 17) olyan
tömegben, hogy a Bri/oph. regn. Hung. exs. részére is begyűjtöttem
30 herb. példányban. (Ez anyag is Kolozsvárott rekedt). — Erdély követ-
kező helyeiről közölték: Brassó mellől Schnr; Rév, Déva, Piski
mellől Péter fi.

2 syn. Tortula subulata (L.) Hedw., Tortula serrulata (Fűnk)
Warnst. 1. Hedwigia LII. 1912.: 65—80., Lili. 1913.: 297.

3 Ugyanott van most is. ahol felfedezője: Péterfi Márton 1893.
június havában legelőször szedte.

MISCELLANEA BRYOLOGICA HUNGABICA 9

igen szép nagy gyepekben található. 1918. jun. közepén a
Várhegyen újból gyűjtve e mohát, több tokon már ott hely-
ben megállapítottam a Cladosporium jelenlétét. Egyik-másik
tok tényleg erősen volt fertőzve (1. 11 — 12. rajz).

7. Bryum pallescens, Schleich. inficiált tokját gyűj-
töttem a Magas-Tátra alján a Lersch-villa közelében egy kis
ér partján 1920. VIII. 3-án. A toknak különösen peristomiu-
mán vertek ki a Cladosporium herbarum conidium tartói
prém-ként szegélyezve azt (1. 13. rajz).

A Cladosporium herbarum, Dr Moesz Gusztáv
barátom ujj mutatása nyomán látom,1 hogy a Virágosokon
szerfelett közönséges.

n.

Saelania caesia (Vili.) Lindb.2 in valle Mlynica Tatrae

Magnae.

1920. VIII. 8-án a Magas-Tátrában a Sátán csúcsáról a
Mlynica völgyi Skok-tóhoz leereszkedőben egy vad. hideg
szakadókban, vizes gránitlap mellett sziklarepedésben 2000 m.
magasságban, a „manilla" gyűrűbe szedése közben pillantot-
tam meg e moha első kis párnáját. Ugyan Grosz Alfréd
alpinista barátommal együtt sietős utunk volt, mégsem moz-
dultam e szakadék falából addig, amig a Bryophyta regni
Hungáriáé exsiccata részére be nem gyűjtöttem kellő pél-
dányszámban.

E moha hazánkból eddigelé a következő pontokról isme-
retes: 1. Délkeleti fenföld több pontja, 2. Vág völgye (Vág-
ujhelv, N. Podhrágy vidéke), 3. Eperjes vidéke. Az Alföld
széléről Simon kai közölte3 ugyan, de példája rosszul hatá-
rozott.4 Legfeltűnőbb előfordulása a Balaton mellett5 van.

A Magas-Tátra flórájából Wahlenberg közli,6 de ő
is éppen csak a Nagytarpatak- völgy felé gyűjtötte. Utána és
azóta senki sem. A közismeretes auctorok (Hazslinszky,
Limpricht) is csupán Wahlenberg adatára hivatkoz-
nak. Nem gyűjtötte a Tátrában e mohát a kiváló lengyel

1 Dr. G. Lindán in Rabh.'s Krypt. FI. II. Anfl. VIII. Abt. I.
Halfte, 1907. : 802.

2 syn. S. glaucescens (Hed w.) Broth.

3 Simonkai in Aradvármegye és Aradváros növényvilága.
Arad 1893 : no 1863.

4 Simonkai „Leptotrichum glaucescens" (in Herbario Musei
Nat. Huns:., Budapestinil — sze (Soborsin. Kálvária-hegy 872. Jul. 22.)
= Ditrichitm tortile (S c b r a d) H a m p e.

5 Tapolca felett a Szentgyörgy-hegyen c. 300 m. leg. Dr. D e g e n
(Flóra Hung exs. Cent. II. no 128). Első felfedező: Július Baum-
gartner (Dr. Degen szóbeli közlése).

6 G. Wahlenberg: Flóra Carpatorum principalium Göttingae
1814 : 342 no 1110.

IQ GYÖRFFY I.

bryologus : Dr. Tytus Chalubinski sem,1 ami legjobban
bizonyítja tátrai ritka voltát.

A Budapesten levő nagy gyűjtemények közül a Herb regn.
scient. univ. Hung. (Herb. Warnstbrf) -ban, továbbá a Herb. K.
G. Limpricht-ben2 nincsen bazai példány ; a Hei-b. Musei Nat.
Hungarici-ben 6 hazai lelőhelyről van ugyan több példány,3
de egyetlen tátrai sincs. A liptói Tátrából azonban vannak
példák Dr. Degen gyűjteményében sajátgyűjtéséből (Liptó
megve, Pribilina mellett a Raökova- völgyben, 1908. V[. 8. leg.
Dr. Degen). Mig a Raőkova-völgyi lelőhely kb. 1000—1050
m.4 t. sz. f. m.-ban van (Dr. Degen szóbeli szives közlése),
addig a Mlynica völgyi előfordnlásnál 2000 m.-t5 mértem.

E mohának jellegzetes sajátsága: a levelei viaszbevonata.
A meghatározó könyvek általában a leveleknek „kékeszöld
bevonat" -át emiitik csupán meg.

E kékes, coelestinre emlékeztető szinű bevonat, viasz-
képződmény a gyepet alkotó egyedek felső részén látható ;
ugyan a lazán álló egyedeket a bevonat összeköti, átdereng
a világos kékes-zöld szin a gyep felületéből, mégis igazában
akkor lehet e végtelen finom hajszálfonadékból álló kuszadé-
kot látni, ha a gyepet szétválasztjuk. E finom hajszáikusza-
dék minden rendszer nélkül át és átszövi a lazán álló egye-
dek közti távolságot (1. 14. rajz). A gyepek közepétől lefelé
azonban eltűnik a viaszbevonat.

J. Brunnthaler vizsgálatából6 tudjuk, hogy e bevo-
natnak végtelen finom fonalak-alkotta sűrű aggregátumok az
okozói, amelyek viaszból állanak.

Csupán két momentum van még, ami a Saelania caesia
viasz kiválasztásával kapcsolatban tisztázandó: 1. e viasz-
fonalak a sejt mely részéből erednek ; 2. mi a célja a viasz-
kuszadék kiválasztásának?

Brunnthaler szerint a viasz az egyes sejtek közt
válnék ki ; azonban ezt nem állítja határozottan.7

1 Dr. T. Chalubinski: Enumeratio muscorum frondosorum
Tatrensium, Warsawa 1886 : 36 no 80.

2 Dr. D e g e n tulajdona.

3 Keresztényszigeti hegj^eken leg. Barth (Bryoth. transs no 65);
Guttin leg. Baumgarten; Eperjes leg. Hazslinszky; Balaton:
Kisapáti felett Szentgyörgyhegy leg. Kii ni mer le J. B. 191 í.

4 A Raökova- völgy elején a (Zone 9 col. XXI. 1:75.000) térképen
„Obeőna lúka" jelzéses hely közeiéhen nyirkos sziklán.

5 A Saelania caesia-t pl. Dél-Afrikában 8000 láb magasságból
közölte H N. D i x o n. (1. H. N. Dixon: New and interestine: South
African Mosses — Transaetions of the Rnyal Society of the Royal
Society of South Afri.-a — Vol. VIII... Part 8, Cap-Town 1920: 18.2.)

6 Josef Brunnthaler: U!>er die Wachsausseheidung von
Ditrichum glaucescens — ÖBZ LIV. 1904: 94—96.

7 „Es lásst sich an solchen Stellen au b konstatier^n, dass die
Ausscheidung zwischen den einzelnen Zellen stattfinden dürfte. da man
öfter Teile von Krusten findet, welche leistenarfig über den Zellgrenzen
stehen geblieben sind" 1. Brunnthaler in ÖBZ LIV. 1904 : 95.

M1SCELLANEA BRYOLOGICA HUNGARICA ^

A Saelania caesia viaszfonalai is felette törékenyek
lévén, nem könnyű feladat jó metszetek készitése.

Jó metszeteken azonban kétségtelenül el lehet dönteni
a következőket :

a) a viaszfonalak kiválasztása nincs a sejt meghatározott
helyéhez kötve (15 — 16. rajz) ;

(}) itt is — miként a Virágosoknál1 általában — a cuticula-
rizált rétegből válik ki a viaszfonál s ül a sejt felü-
letén (1. 15. ós 16. rajz), a cuticulán, amelyről roppant
könnyen letörik ;

y) úgy a levél színén (15. rajz), mint a fonákán (16. rajz)
választ ki a sejt felületén — gyakorta elágazó —
viaszfonalat.

Mire szolgál e finom hálózatalkotta viaszfonál-kuszadék?
Brunnthaler szerint itt csak gyanitani lehet2 „dass ein
Transpirationsschutz vcrliegt".

Ezen feltevéssel én nem tudok egyetérteni ! Maga
Brunnthaler emliti a Saelania caesia-ró\, hogy „ziemlich
feuchtigkeitliebend" (1. c. p. 96.). Valóban a Saelania caesia-
gyepekből tetemes viz sajtolható ki s a sziklarepedések földjé-
ben — ahol nő — tisztességes vizmennyiség található. Növé-
nyünk valójában : hygrophyta, ezt már levele kialakulása is
elárulja. Elég vastagfalú (hideg ellen való védekezés) levél-
sejtjein nincsenek papillák (amelyek fényvisszaverő szervek),
hanem azok sima sejtfaluak. Gyepje is laza; a xerophyták
tömöttebb gyepet szoktak képezni. Világos igy, hogy ellen-
kezőleg nem vizmegtartó (transpiratiót csökkentő) szervekül
kell felfognunk e viaszkuszadékot, hanem vizet távoltartó
berendezkedésnek ! A hegyi régiókban gyakori esőzés a
Saelania caesia gyepjeit felette átitatná vizzel ; elég ha a
sziklarepedések törmelékes földjét teliti az eső. A növény
gyepje felső része (de nem éppen : csak felülete) e finom
viaszfonál kuszadékkal-: capillaris szövedékkel van elzárva,
amely a szikláról lecsurgó vizet, avagy a felületére hulló
csapadékot fenntartja, nem engedi beszívódni a gyep belse-
jébe, hanem ezen viaszfonalak kuszadékán fennakad, vagy
lepereg róla. Ha ez a viaszkuszadék transpiratió ellen védő
berendezkedés volna, akkor csupán, vagy legalább is főleg a
szabad legkülső felületen jutna legerősebben kifejlődésre, mert
a xerophyta mohák papillái mintájára onnét tudná csupán
visszaverni a nap káros hévsugarait. Tehát ellenkezőleg, nem
xerophyta berendezkedés ez, hanem a hygrophyta moha védő

1 Éppen csak példának 1. De Bary első eredeti megállapításán
(Bot. Ztg. 29 1871) kívül Dr. H. Molisch : Mikrochemie der Pflanze,
1913: 11:?. ; J. von Wiesner: Die Rohstoffe des Pflanzenreiches III.
Aun. I Leipzig u. Berlin 1914: 705.

2 1. c. p. 95.

12

GYÖRPFY I.

berendezkedése a túlnagy nedvesség ellen (a húsos termések
viaszbevonatához hasonlólag).

Korántsem következik azonban, hogy mellékfunctiója
ne lehessen e viaszképződésnek a napfény visszaverése. A csa-
padék hosszabb szünetelése idején bizonyára fényvisszaverő-
ernyőként1 működik, de ez másodlagi s teljesítménye; főfunc-
tiója bizonyára a viznek gyepbe való behatolásának meggátlása.

Mint leghosszabb viaszpálcikák (Stábchen) alkotta réteg-
gel ellátottakat, a Virágosakat szoká-s idézni. A Saelania
caesia felülmúlja valamennyit; amennyiben a Saccharum
officinarum viaszpálcikái (Stábeben) 100 — 150 ju hosszúságúak2
mindössze, ellenben a Saelania eaesia-nál a viaszfonalak
350 — 400 ju, sőt 500 — 550 ju hosszúságot is elérnek ; e fonalak
vastagsága azonban csupán 3 — 4 /u.

III.

Sphaerocephalus turgidus (Wahlenb.) L. in cacuminibus

Hunfalvi-csúcs et Karbunkulus-torony Tatrae Magnae.

Az arcticus zóna typicus tagja a Sphaerocephalus
turgidus? amely az é-i vidékeken kivül — ahol optimuma4
van — Salzburg, Steiermark, Tirol több pontjáról ismeretes.

A Magas-Tátrában Wahlenberg gyűjtötte először
(Mengusfalvi völgyben a Hinco-tó alatt) ; majd később
Limpricht közli a Lengyel-nyeregről (2180 m.). Ritkasá-
gát bizonyítja Hazslinszky is, aki azt mondja egy helyen:
„Kalchbrenner bejárta ezen völgyet, de nem akadt ezen
növényre. Én is kerestem hiúzszemmel, de siker nélkül",5
továbbá, hogy a kitűnő lengyel bryologus : Dr. T. C h a 1 u-
binski enmaga nem is gyűjtötte.6 Ujabban csupán magam
közöltem Ny arád y adatát a Jégvölgyi-csúcsról7 és Fr.
Kern-ét a Siroká-ról.8

A Magas-Tátra területén kivül még csupán Erdélyből
közli Baumgarten, akinek adatát sorra átveszik a szerzők.

1 Akár a papillák, vagy a levelek hyalin vég-szőrei, avagy az
elfehéredő, elhaló, tetőző levelek (Bryutn argentum-Yiól stb.).

2DeBary in Botan Ztg. 29. 187L : 150, G. Haberlandt
Physiol. Pflanzenanatomie V. Arin. 1916: 103.

■3 syn. Aulacomnium turgidum (Wahlenb.) Schwágr.

4 „ . . . Diese Art wird nördlich immer háufiger und wurd* noch
am Kap Tscheljuskin, 71° 38' n. Br , eingesammelt " v. ö. W i 1 h.
A r n e 1 1 : Die Moose der Vega-Expedition, Arkiv f ür Botanik Bánd
15, No 5, 1917: 51.

5 Hazslinszky Fr. : Éjszaki Magyarhon lombmohai. Math
és Term.-tud. Közlemények IV. l86.">/6ti: 443-

6 Chalubinski: Enumeratio muscorum frondosorum Tatren-
sium. Warszawa 1886 : 97., csupán Wahlenberg és Limpricht
adatát idézi.

7 M. B. L., X. 1911: 338.
s M. B. L, XI. 1912: 80.

MISCELLANEA BRYOLOGICA HUNGARICA ^3

A M. N. M. Növénytára, a budapesti tudományegyetem
növényrendszertani intézete, valamint a Herbárium Lirnprich-
tianumban nincsen hazai területen gyűjtött példány.

Ez év nyarán két újabbi csúcson fedeztem fel a
Sphaerocephalas turgidus-t, igy 5. — 6. leihelye a M. -Tátrában :

a Hunfalvi-csúcs é.-ny.-i oldalán kb. 2320 m. t. sz.
f. m., grániton 1920. júl. 22 én ;

a K a r b u n k u 1 u s-t o r o n y rendes felmenetelére szol-
gáló sziklapad felső részén c. 2120 m. magasságban 1920,
aug. 19-én, elég bőven.

Mindkét helyen meddő állapotban szedtem, épúgy, mint
a Siroka-n és a Jégvölgyi-csúcs alatt.

IV.
Stationes novae Conostomi tetragoni in Tatra Magna.

A Conostomum tetragonum igazi sarkvidéki elem,
melyet a Magas-Tatra magyar oldala 12, l a lengyel oldalának
pedig 5 helyerői közöltek, amelyek legtöbbjén Chalubinski
gyűjtötte e mohát.

Ujabb 4 csúcson gyűjtöttem e nyáron :

a Késmárki-csúcsról a Hunfalvi-csorbába lemenet 2370 m.
(1920. júl. 22.);

Hunfalvi-csúcs é.-ny.-i oldalán 2350 m. (1920. júl. 22.);

Karbuukulus-torony teteje alatt kb. 2200 m. (1920.
aug. 19., gyűjtöttem már 1918-ban is);

Sátán-csúcs ny.-i oldalán 2220 m. (1920. aug. 8.).

Mindenütt ster. ; terméses állapotban csak a Kőpataki-tó
felett gyűjtöttem be (valami 35 sporogoniumot) évekkel ezelőtt.

A budapesti gyűjtemények közül hazai lelőhelyről szár-
mazó Conostomum tetragonum csupán a Herb. Limpricht-
ben van.2

1 T. i. a Kalchbrenner-féle („déli Szepességben") Béla-völgyet,
(v. ö. Hazslinszky in Közi. IV. 1865/66: 444. et Magy. bírod,
mohfl. J885: 193.) nem számítva, mint amely lelőhely megállapítása
kétséges ; s ha meg csakugyan déli Szepességben van, okvetlenül hibás
meghatározás.

2 4 ex. „Hohe Tatra : feuchte Felswánde (Gránit) in den grossen
Kohlbach. 20. Juli 1874. C. G. Limpricht, Breslau" c. sporog. ;
1 ex „Koszysta in Tatra nur steril gesamm. VIII. 1877. u leg? (bizonyo-
san : Krupa adnot. Gy ). A Limpricht gyűjtéséből eredő gyepeken
összesen 5 sporogonium is van.

14 GYŐRFFY I.

V.

Bucsecsia (Bucegia) romanica Radian sub cacumine

„Sátán" in Magas-Tátra (Tatra Magna).

Eme rendkívül érdekes májmohát alig közölte felfede- .
zője1 Bucsecs-havasról,2 rövidesen előkerült a Magas-Tátra3
területéről4 is; majd később Észak-Amerikából5 közölte C. C.
Haynes, mely utóbbi előfordulás K. Müller szerint har-
madkori relietuin jellege mellett bizonyít.6

Amíg az eredeti lelőhelyen, — a Bucsecsen — mészen, a
Magas-Tátrában mind mészen, mind grániton7 vegetál.

Eme érdekes májmohának egy újabb előfordulását em-
iithetem fel: ez év augusztus 8-án Gr rósz Alfréd alpinista
barátommal együtt a Sátán deli ormát másztuk meg mint
legelsők a keleti falon át. Falmászás közben nem igen volt
időm gyűjteni, csupán csak a Bucsecsia (Bucegia) romanica-t
hoztam le magammal, amely nagy örömömre 1920 m. t. sz.
f. m.-ban ötlött szemembe nedves, nyirkos gránitfal részleten,
egy nagy letörés felett.

Mivel növényem steril, a telepből készitett k. m.-ek
alapján kellett meggyőződnöm, hogy valójában Bucsecsia-
(Bucegia)-vdX van dolgunk, t. i. : csak a legfőbbeket említve,
tonnás lelegzőjárata van8 ós a belső lélegző kamráiba benyúló

1 Extráit du Bulletin de l'Herbier de l'Institut botanique de
Bucarest, 1903. No 3, 4.

2 A Bucsecs következő pontjain terem: a) magyar oldalon: Mala-
jest völgy, leg. Dr. Degen (cf Degen in MBL XIII. 1914: 216.); —
b) éppen a határon Vrf Bátrine-Omu, leg. Loitlesberger (Hep. alp.
transsylv. no 75. sub nom. Preissia quadrata) ; Omu, leg. Dr. Degen
(in MBL XIII. 1914 : 216 ) ; — c) romániai oldalon : V. Cerbului, leg.
Sim. St. Radian, Caraiman alatt Valea Jepii, V. Jalomitei, Omu alatt
Obársia Jalomitei (v. ö. az id. munkákon kivül még Sim. öt. Radiau
cikkét in Analele Academici Románé Ser. II. — Tom. XXXVII. Memo-
riile sect. stiiutif. Bucuresti 1915 : 193. (7).

3 1. Dr. V. Schiffner in Magy. Botan. Lapok VII. 1908: 36—
39. ÖBZ LVIII. 1908 : 12 ; Beihefte zum. Botan. Centralblatt XXIII.
1908: 276.

4 Magas-Tátrai lelőhelyek : Tatry Polskié : Rybie jeziora, leg.
Szyszylowicz, Grota Magora, leg. Szyszylowicz et M. Raci-
borski (el. Scbiffner in Beik z. Botan. Centralbl. XXIII. 1908: 276);
Kondraczka é.-i oldalán, leg. Győrffy (1. Schiffner MBL X.
1911: 280). — Magas- Tátra magyar oldalán Győrffy gyűjtötte köv.
helyeken : Késmárki Zöld-tó felett „Kupferbank" felé és Kék-tó felett
(cf. Schiffner in Beih. z. Botan. Centralbl. XXIII. 1908: 276);
Vadorzó-bágó 2200—2250 m. (1- Schiffner in MBL VIII. 1909: 29);
Javorinai-havasok : Nagy-Muran ; Greiner (1. Schiffner in MBL IX.
1910: 317) ; Hawran-völgy (cf. Schiffner in MBL X. 1911: 280).

5 C. C. Haynes in The Bryologist XVIII. 1915: 93-94; összes
lelőhelyét összefoglalja A. W. Evans in The Bryol. XX. 1917: 17.

e cf. Dr. K. Müller Die Lebermoose II. 1912-1916: 822.

7 Schiffner in Magy. Botan Lapok VII. 1908 : 36.

8 Tehát nem lehet Fimbriaria Lindenbergiana (amelynek kiemel-
kedő, egyszerű egysejtű légzőnyilása van) !

MISCELLANEA BRYOLOGICA HUNGARICA 15

lamellák itt hiányzanak éppúgy, mint az olajcseppek az alap-
szövetből.1 A telep anatómiai kialakulása jól ismeretes.2
Mindössze a telep szép pirosszinű szegélyére vonatkozólag
kell az ábrákat helyesbíteném. A telep szegélyéről nem emlé-
kezik meg sem e szép mohanemzetség auctora S. R a dián,
sem K. M ü 1 1 e r, sem V. Schiffner, sem Massalongo.
K. Müller a telep szegélyét lekerekítettnek tünteti fel,3
pedig az valójában egészen ellaposodik, elvékonyodik, miként
azt Schiffner és Massalongo rajzolják.4 Schiffner
ós Massalongo ábráján azonban szintén nem nyilvánul
meg: 1. a telep szegélyrészlete egyszerre, hirtelen való össze-
keskenyedése, 2. általában pedig nem derül ki az eddigi
leírásból és rajzokból, hogy a telep szegélyén szöveti elkülö-
nülés van. A telep színe es fonáka epidermise u. i. a telep
szólén összetalálkozva, keskeny, megvastagodott falú, de igen
kis lúmenű — rendszerint — 2 sejtből álló peremszególyzet-
ben végződik (1. 17 — 18. rajz). A telepszegély — vagyis a
liláspiros színezetű — részlete is általában erősebb construc-
tiójú, de különösen áll ez a keskeny szegély peremére. Ezen
berendezkedésben nem tudok mást látni, mint a csigák meg-
rágása ellen való védekezést, mert fény.^zűrő nem lehet e lila-
piros szegély, mivel igen keskeny, 2.) mert a telep nem gön-
gyölődik f.-l Grimaldia módjára, 3.) beszakitás ellen sem
védekezik általa a növény, hiszen a telep teljesen hozzásimul
a substratumhoz. Vizes grániton, vagy virágosak beárnyékolta
helyen élve, csigák látogatta e helyeken elsősorban azok meg-
rágása ellenében kellett védőberendezkedésről gondoskodniuk,
annál inkább, mert aethericus olaj tartókat nem fejlesztenek.

*

* *

Mulaszthatatlan kötelességem hálás köszönetet mondani
Dr. Filárszky Nándor osztályigazgató, Dr. Tuzson
János professzor uraknak a vezetésük alatt álló, gyűjtemé-
nyek használata megengedésóért, Dr. Degen Árpád fő-
igazgató úrnak a Herb. Limprichtianum használatáért, egy
nagy Zeiss és az irodalom rendelkezésemre bocsátásáért, Dr.
Moesz Gusztáv osztályigazgató úrnak a mohák gombái
meghatározásáért.

(A növénytani szakosztály 1920. december 22-én tartott üléséből.)

1 Mindkét jelleg Chomiocarpon-ra, illik.

2 Radian, Schiffner, Müller munkái alapján. Magam is
foglalkoztam vele (1. Botanikai Mnzeumi Füzetek I. 19L5: 24— 33j.

3 K. Müller Die Lebermoose 1. p. 296, Fig. 180.
•Schiffner in Beih. z. Botan. Ctrbl. XXIII. 1908. 4bt. p. 278,

Fig. 7 ; Dott. C. Massalongo Le „Marchantiaceae" della Flóra
Europea — Monográfia — Atti del reale Istituto Veneto di scienze,
lettera et arti ami. acad. 1915—916. — Tomo LXXV. Part. sec. Venezia,
1916. Tab. IV. Fig. 5.

Ábramagyarázat :

Cladosporium herbarum in sporogoniis Bri/i argentei (fig. 1—2 — 3. : in valle
„Pálvölgy" Budapest, fig. 4. Aquincum); Gyroweisiae tenuis (fig. 5 — 6.: in
valle rivi Grorbó pr. Kolozsvár); Dicranellae subulatae (fig. 7 — 8.: Alp.
G-yaluénses pr. Dobrin); Tortulae crenulatae (fig. 9 — 10.: in muris pr. Aquin-
cum, Budapest); Bryi torquescentis (fig. 11 — 12. : in monte Várbegy pr. Déva) ;
Bryi pallescentis (fig. 13. : Magas-Tátra pr. Lerscb villa) ab auctore lectum.

— 14. ábra. Saelania caesia a levelek közt levő teret átszövő viaszfonalak (v).

— 15. ábra. U. a. lemezsejtek k. m.-én. — 16. ábra. U. a. a levéléi- mellett
levő lamináris sejt k. m -én a viaszfonál (v) eredése, mindkettőnél c = cuticula,
ct = cuticularisált réteg, b = cellulosa lamella, eh — chloroplast. —
17., 18. ábra. Bucsecsia (Bucegia) romanica telep szegélyének k. m.-e (a

pontozott rész és a szegélyt képező vastagfalú sejtek liláspiros szinű).

JÁVORKA S.: UJ ADATOK ALBÁNIA FLÓRÁJÁHOZ 17

Jávorka S. : Uj adatok Albánia flórájához,

(Novitates florae Albanicae.)

Az 1918. év nyarán a Magyar Nemzeti Múzeum növény-
házának megbízásából annak két tisztviselője, Kümmerle
J. Béla és Jávorka Sándor Közép- és Észak-Albánia
egyes, legérdekesebbnek Ígérkező vidékét járta tanulmányozás
és növénygyűjtés céljából, fölhasználva Albánia katonai meg-
szállását, mely bizonyára hosszú időre utolsó izben nyújtott
ott alkalmat tudományos kutatásokra. A gyűjtő úthoz szüksé-
ges katonai utazási engedélyeket ós támogatást a Magyar
Tudományos Akadémia keleti bizottsága szerezte meg.

Kümmerle J. Béla június hó második felében ós
július hónapban Albánia keleti határán, Prizren várostól dél-
keletre, a Fehér ós Fekete Drin folyó összefolyásánál levő
Kula Lums nevű helységben (akkor katonai tábor) megtele-
pedve, elsősorban az összefolyásnál emelkedő két havascsúcsot,
a 2535 m. magas Galica Lums-ot (Grjalica, Jalica) és a
Koritnik-ot (2380 m.) járta be, majd pedig a Sar planina
(Sardagh, Skardus-hegylánc) délnyugati kiágazását képező,
2900 m. magasságot is túlhaladó iíToraö-hegyláncot kutatta,
jiin magam pedig augusztus hó második és szeptember első
felében az északalbániai havasok keleti részén, az egyesült
Drin felső könyöke felett, a Djakova várostól egyenesen
nyugatra húzódó impozáns Hekurave mészkőtömeget (2585 m.)
és az ettől északkeletre fekvő Shelsen (Skülsen) 2400 m.-ig
emelkedő csúcsait jártam be. Rendkívül sajátos flórájúnak
bizonyult a késői idény dacára is a két hegytömeg lábánál
elterülő, 1300 m. magaslatokig emelkedő szerpentinkőterület is.

Ugyanezen szerpentinterületen és a Skelsen-havason
gyűjtött a M. Tud. Akadémia keleti bizottságának megbízá-
sából az előző évben Andrasovszky József szaktársam
is, a mindkettőnktől itt gyűjtött növények ezért itt nyernek
először említést. Ugyancsak növényeket gyűjtött e területen
és az ószakalbániai havasok északkeleti végső nyúlványát
képező hegyeken, Ipek várostól nyugatra Csiki Ernő zoo-
lógus is, néhány érdekes adat tehát tőle is származik.

Nekem jutott a gyűjtött anyag tudományos feldolgozá-
sának munkája. Addig is, mig a részletes feldolgozás meg-
jelenhetik, előzetesen itt ismertetem a gyűjtött anyag között
talált legérdekesebb adatokat, különösen a tudományra nézve
új alakokat. Helykímélés céljából a diagnosisokat csupán a
tudomány nemzetközi nyelvén, latinul adom. Egyes kritikus
fajok tisztázásához a, M. Nemzeti Múzeum növénygj^űjtemé-
nyón kivül Degen Árpád páratlan becsű magánherbáriumát
is igénybe vettem, aki egyes itt felsorolt növényekkel maga
is foglalkozott.

*
*

Botanikai Közlemények. 1 — 6. füzet.

lg JÁVORKA S.

Polygonum albanicum Jáv. n. sp.

E sectione Auicularia Meisn., annuum, a basi multiramo-
sum, ramis ascendentibus vei suberectis, elongatis, usque 4 — 5
dm. longis. Ochreae hyalinae, lacerae, laminae foliorum (tem-
pore florendi) plerumque deíicientes, anguste vei lineari-
lanceolatae, uninerviae, (non pinnatinerviae) 1 — 1*5 cm. longae,
1 — 2 mm. latae. Racemi interrupti, elongati, tenues, rhachi
subrecta, cymae non foliatae, tantum ochreatae (raro flos unus
vei altér inferior lamina instructus), remotiflorae (internodia
inferiora 2 — 3 cm. longa, superiora sensim breviora), plerum-
que uni-, rarius biflorae. Flores pedicellati, pedicello flore plus
minus longiore, perianthium 15 — 2 mm. longum, tepala
viridia, erecta vei conniventia, elliptica, medio latissima, apice
laté rotundata, margine laté albocincta. Nux breviter acumi-
nata, nitidula, minute punctulato-striolata atropurpurea, 2 mm.
longa, e perianthio mox parum excedens.

Ab omnibus speciebus hujus sectionis satis differt flori-
bus parvis, subsolitariis, nuce mox e tepalis evadente, a
P. aviculari L. ejusque formis insuper cymis laxiíl >ris, aphyllis,
fructu nitidulo, a P. patiűo M. B. et a P. Bellardi Ali.
perianthio parvo, tepalis albo-marginatis, latioribus, apice non
angustatis, a P. pulchello Lois. et remotifloro (Heldr.J tepalis
parvis, albo-marginatis, plus minus conniventibus, nuce mox
e tepalis evadente differt.

Habitat in argillosis collium serpentinicorum infra jugum
„Gafa Morins" versus pag. Tropoja sub alpe „Skelsen'1 alpium
Albániáé borealis non procul oppido Djakova, ubi 9. !Sept.
anni 1918. in altitudine ca. 500 m. légi.

Moehringia papulosa Bért. FI. Ital. IV. (1839.) p. 363;
V. p. 621.

Ad opp. Ipek. In angustiis versus opp. Plav, légit die
13. VI. 1917. J. Andrasovszky et E. Csiki. — Plánta
liaec adhuc ex Alpibus maritimis tantum nóta hoc loco fólia
parum tenuiora, caules saepe 3 — 4 floros, semina parum
minora habere videtur.

Cerastium hekuravense Jáv. n. sp.

Perenne, laxe caespitosum, surculis sat longe repentibus,
caules floriferos usque 1 dm. altos promittens. Caules infra et
supra breviter et patenter glandulosi, supra in dichasium
plerumque 3—7 florum abeuntes. Fólia omnia acuta vei
breviter acuminata, infima ovato-lanceolata, média ovata, vei
laté ovata, 1 — 1'5 cm. longa, 5 — 7 mm. lata, superiora laté
elliptico-ovata, breviter acuminata, suprema florum bractean-
tia parvida, 2 — 4 mm. longa, anguste lanceolata, apice anguste
scariosa ; fólia omnia viridia, breviter glanduloso-pubescentia,
infra venis paralellis leviter percursa. Pedunculi usque 2 cm.
longi, breviter glandulosi. Calycis laciniae oblongae, 6 — 7 mm.
longae, glanduloso-puberulae, margine hyalinae. Petala ca.

UJ ADATOK ALBÁNIA FLÓRÁJÁHOZ 1Q

1*3 cm. longa, álba, cuneato-obovata, ultra íertiam partém
biloba. Capsula immatura oblonga, seminibus laevibus brunneis
fere ovato-rotundatis.

A C. dinár ico Beck et Szyszyl. glandulositate partium
omnium, foliis latioribus, caulibus 3 — 7 íloris, floribus majori-
bus, seminibus laevibus,

a C. carinthiaco Vest, cui proximum, glandulositate
denso, brevi, foliis latioribus, semper laté ovatis, acutioribus,
subtus venis percursis, íloribas majoribus,

a C. subtrifloro (Rchb), foliis latioribus, in tertia parte
inferiore latissimis, breviter glanduloso-pubescentibus, floribus
majoribus, petalis latioribus,

a C. latifoüo L. foliis acutis, brevius glandulosis, infra
latissimis etc. differt.

Légi in saxosis et glareosis calcareis montium „Hekurave",
in valle alpestri „Fune Hekurave" supra pag. Bunjaj, neonon
in praeruptis ad nivem perpetuam infra „Cafa Drosks" supra
pag. Dragobija, in Albánia boreali non procul opp. Djakova.

Aconitum Pantocsekianum Deg. et Bald. in Osterr.
Bot. Zeitschr. (1900.) p. 241.

f. koprivnikense András, et Jáv. forma nova.

A typo differt pedunculis et axi inflorescentiae fere
adpresse crispulis, in parte inflorescentiae superiore tantum
plus minus patule hirtulis, dum A. Pantocsekianum typicum
teste specimine originali in herb. Degeniano asservato axem
totam inflorescentiae patule villosam habét.

A. Wagneri Deg., 1. c. p. 242 cassidem non adeo altum,
inflorescentiam glabriorem foliosam habét.

Habitat in montibus Koprivnik ad opp. Ipek, ubi 30.
VI. 1917. in altit. 1600 m. E. Csiki et 21. VII. 1917.
J. Andrasovszky légit. Provenit etiam in monte Zljeb
supra opp. Ipek inter pagos Novoselo et Rozaj, ubi in altitud.
2200 m. J. Andrasovszky légit.

Ranunculus Degeni Kiimm. et Jáv. n. spec.

E sectione Ilecatonia DC (subsectio Auricomi [Prantl]
Hay.J Grlaberrimus, rhizomate repente tenui, dense fibrilloso,
fibrillis tenuibus. Caulis 1 — 3 dm. altus, 1( — 3) florus, glaber,
foliis basilaribus 1 — 3 et caulinis saepe pluribus instructus.
Fólia glaberrima, basilaria longe petiolata, exteriora basi laté
scarioso% vaginata, lamine reniformi, basi sinu laté aperto in
petiolum desinentia, margine irregulariter, fere duplicato
obtusiuscule crenata, medio + lobata, lobis obtusis latis bre-
vibusque, saepissime iterum crenato-dentatis. Fólia basalia
interiora, si adsunt, ambitu reniformia, ultra médium digitato-,
fere pediformi fissá, fissuris extremis bilobis et extus crenatis,
interioribus integerrimis, oblongis, basin versus angustatis,
apice obtusiusculis. Foliis caulinis 2 — 3, illis R. auricomi L.
similibus, sessilibus, amplexicaulibus, digitato-sectis, laciniis in

2*

20 JÁVORKA S.

foliis inferioribus usque 12, lineari-lanceolatis, obtusiusculis,
integerrimis, mediis saepe latioribus et hinc inde inciso-den-
tatis. Peduaculus apice puberulus. Calyx. florendi tenrpore
patulus, extus pilosiusculus, sepalis usque 1 cm. longis. Petala
saturate aurea, laté orbiculari-obovata, 11 — 15 cm. longa.
Axis glabra, carpella glaberrima, immatura carinata, stylo
uncinato.

Differt a R. auricomo L. eiusque formis, foliis basalibus
semper laté reniformibus, semper obtuse crenatis, interiorum
digitato-íissoruni fissuris integerrimis, caulibus 1( — 3) floris,
floribus majoribus et praecipue carpellis glaberrimis.

Habitat in scaturiginosis dolmae maximae supremae sub
cacumine altissimo altero ad pag. Radomir montis nivalis
Kor ab, supra opp. Dibra ad confines Macedóniáé et Albániáé,
solo calcareo in altitudine 2100 m., ubi die 23. VII. 1918.
légit J. B. Küm mer le.

Dedicamus in honorem ill. viri Árpád de Degen,
scrutatoris florae Albániáé meritissimi.

Ranunculus sardous Cr.

ssp. R. balcanicus Kümm. et Jáv. ssp. nova.

Differt a typo carpellis majoribus, cum rostro 3'5 — 5
mm. (nec 2'5 — 3*5 mm.) longis, margine magis elevato, rostro 1,
vei fere 1 mm. longo. Discus carpel lórum laevis, glaberrimus.

R. trachycarpus Fisch. et. Mey. habét quidem carpella
eis R. sardoi majora, sed latiuscule marginata, totó disco
elevato tuberculata, rostrum longiorem, fere rectum.

R. marginatus D'Uru. En. p. 62 f= R. glechonoides
Griseb.J sec. cl. Aznavour in Magy. Bot. Lap. I. (1902.) p. 295
habét carpella tantum 1 — 3 mm. longa.

Habitat ad vias et in inundatis vallis fluvii Drini barz
ad pag. Kula Lums, non procul opp. Prizren, légit J. B.
Kümmerle.

Subspecies haec vicaria in parte peninsulae Balcanicae
australiori R. sardoum typicum microcarpum substitit. Speci-
mina similia vidi e Montenegró (Zelenica, Kolasin, in herb.
Degeniano) et e Bulgária (Dragalevce et Dedeagac, leg.
J. Urumov).

Erysimum korabense Kümm. et Jáv. n. spec.

Perenne, huuiile, saepe laxe caespitosum vei multiceps,
rhizomate descendente vei subrepente, supra ramosum et in
caules flór if erős 5 — 13 cm. loiigos et surculos stenles dense
foliatos abiens. Fólia radicalia oblongo-spathulata, vei interiora
oblongo-lanceolata, in petiolum lamina saepe longiorem basi
diu persistentem sensim abeuntia, acutiuscula, integerrima vei
interiora utrinque remote 2 — é denticulo instructa. Fólia
caulina ambitu oblonga, medio vei supra médium latissima,
acuta, basin versus angustata, margine utrinque dentibus 3 — 5
sinuato elongatis distantibus, versus folii basin sensim accres-

UJ ADATOK ALBÁNIA FLÓRÁJÁHOZ 21

centibas et magis acuminatis praedita, raro subintegra. Fólia
omnia laete viridia, pilis raris bipartitis, saepe etiam 2 — á
partitis immixtis obsita. Innorescentia brevis, fructifera
6—13 flóra. Calyx 5—7 min. longus, basi bisaccatus, pedun-
culo triplo vei quadruplo longior. Corolla dilute aurea, petala
11 — 16 mm. longa, lamina laté obovata ca. 5 mm. longa.
Siliqua erecta, 2—3 cm. longa, fere cylindrica, fere glaberrima,
laete virens, pilis plerumque tripartitis rare obsita, 1 mm.
crassa, in stylum 1*5 — 2 mm. longum attenuata, stigma capi-
tatum, stylo crassior.

Species haec eximina characteres specierum plurium
variarum conjungit sed ab omnibus valde aliena ob fólia
heterophylla, nempe basalia plus minus integra, caulina
sinuato-dentata, rare pilosa, ob flores sat magnós et praecipue
ob siliquas glabrescentes fere cylindricas, nec tetragonas,
breves et ob stigma stylo vix crassius. Proximum E. pulchel-
lum (Willd.J Boiss. foliis minoribus, superioribus in parte
superiore latissimis, floribus minoribus, stylo longiore, stigmate
stylo evidenter latiore, siliqua cana, E. Parnassi Boiss. et
Heldr. foliis multo angustioribus canis, floribus minoribus,
siliquis canis a .nostra plánta differt.

Légit in monte nivali Korab ad limites Macedóniáé
supra pag. Zuzen, in lapidosis graminosis declivium orientalium
in cacumine aliquo, solo calcareo, alt. ca. 2400 m., necnon in
cacumine altissimo altero supra dolinám maximam supremam
supra pag. Radomir, in alt. 2800 m. die 25. et 26. Julii,
florentem et fructiferam J. B Kümmerle.

Erysimum Kümmerlei Jáv. n. spec.

Bienne vei trienne, elatum, collo multicipiti vei caulibus
solitariis 5 — 7 dm. altis, supra ramosis, saepe basi surculos
foliorum steriles emittentibus. Fólia runcinato-sinuato-lobata
vei usque pinnatisecta, illa surculornm fere lyrata, ambitu
anguste oblanceolato basin verus sensim angustato, lobis latis,
acutis, plerumque integris, fólia caulina saepe fere ad rhachin
sinuato-pinnatisecta, segmentis acuminatis. Fólia o??mia pilis
tri- et quadrifidis adpressis canescenti-viridibus. Rami inflo-
rescentiae elongati. Calyces 5 — 6 mm. longi, basi vix bisaccati,
pedicello duplo vei triplo longiores. Petala 8 — 13 mm. longa,
laete flava, lamina ungue duplo vei triplo longiore, obovata,
in unguem sensim vei abruptiiis angustata. Inflorescentia
fructifera sat laxa, siliquis erecto-patentibus, usque 7 dm.
longis, pedicello vix crassioribus, ca. 1 mm. crassis, obtuse
tetragonis, fere cylindricis, pilis minimis vix conspicuis
2 — á fidis canescentibus vei viridescentibus, stylo 1 — 1*5 mm.
longo, stigmate parum bilobo stylo multo latiore, siliqua vix
angustiore.

Proximum i£ pectinato Bory et Chaub., quod autem a
nostra plánta foliis magis ac angustius laciniatis, pilis

22

JAVORKA S.

foliorum plerumque trifidis, floribus puliidé citrinis, siliquis
exacte tetragonis differt. Flores magnitudine E. crepidifolii
Rchb., quod auteni floribus citrinis, foliis superiorilms non
pinnatifidis, siliquis tenuioribus etc. a plánta nostra differt.

In lapidosis graminosis in declivibus meridionalibus
montis Koritnik supra rivum Láma ad pag. Podbregja, solo
calc. in alt. 1200 — 1500 m., neonon montis Galica Liims
supra pag. Bicaj, in alt. 1600 m. légit J. B. Kümmerle. —
E. pectinatum Baldacci in Mem. Accad. Bologna (1901.) p. 4.,
secundum specimina in herb. Degeniano asservata, in monte
Kom Kuöki Crnagorae lecta, neonon specimina ejus in m.
Seint distr. Orosi Albániáé (Baldacci, Iter albanicum V., No.
53.), anno 1897. lecta liuc pertinet.

Draba korabensis Kümm. et Deg. n. sp.

E sectione Leiicodraba De, laxe caespitosa, rhizoma
ramosum, caules floriferos 06 — 1*5 dm. longos et rosulas
steriles emittens. Fólia basalia lanceolato vei oblongo spathu-
lata, vei interiora lanceolata, obtusa vei acuta, basin versus
sensim angustata, 6 — 16(— 20) mm. longa, 2 — 4 mm. lata,
caulina 1 — 3, raro 4, anguste oblonga, supremum, plerumque
pedunculum infimum fulcrans. Fólia omnia integerrima, vei
denticulis 1 — 2 praedita, uti etiam caulis stellatim dense
pilosa, pilis simplicibus nullis. Racemi erecti 5 — 11 flori,
fructiferi laxi. Pedicelli calyce serius multoties longiores,
erecto-patentes. Flores 3—4 mm. longi. Petala calyce serius
duplo longiora, álba, obeordata, emarginata, in unguem bre-
vem attenuata. Filamentis omtiibus exappendiculatis, a dimidio
ad basin sensim parum alato-dilatatis. Siliculae compressae,
oblongato ellipsoideae, 2 — 2'5 mm. latae, 5—7 mm. longae,
stellatim liirsutae, pedicello saepius aequilongae vei superiores
pedicello evidenter breviores. Stylus persistens, 0 5 mm. longus.

Habitu valde affinis D. Dörfleri Wettst. (in Beitr. z.
FI. Albaniens, Bibliotheca bot. H. 25 [1892.] p. 22) a qua
plánta nostra secundum deseriptionem differt foliis caulinis
paucioribus, petalis obeordatis, apice magis emarginatis, latiori-
bus, 3—4 mm. tantum (nec 5—6 mm.) longis, filamentis
longioribus exappendiculatis, silicula brevius pedicellata, stylo
breviore, 0'5 mm.

A D. tomentosa Whlbg. differt plánta nostra praesertim
siliculis stellato tomentosis, filamentis omnibus utrinque a
medio subalatis, foliis angustioribus etc.

Mons Korab, ad confines Macedóniáé et Albániáé, in
saxosis mobilibus et in saxosis declivium orientalium cacuminis
altissimi supra pag. Radomir, alt. ca. 2800 m., florentem et
fructiferam die 25. Julii légit J. B. Kümmerle.

Geránium coeruleatum Schur (= transsylvanicum
Schott et Ky.)

M. Korab. In saxosis graminosis declivium orientalium

UJ ADATOK ALBÁNIA FLÓRÁJÁHOZ

23

CRCuminis altissimi ad pag. Radomir, alt. 2200 m., leg. J. B.
Kümmerle. — Species haec transsylvanica e peninsula
Balcanica adhuc e Bosnia et Montenegró nóta (confer Fritsch
Neue Beitr. z. FI. cl. Balkanhalbinsel. IV. p. 367 et Janchen
Beitr. z. FI. von Ostmontenegro in Osterr. Bot. Zeitschr.
(1919.) p. 171.

Sempervivum montanum L.

M. Korab. In saxosis graminosis in cacnminibus altissi-
mis, alt. 2500 m. (habitu robusto). — E peninsula Balcanica
adhuc e Bulgária (Rilo, etc.) notum.

Potentilla apennina Ten.

f. ííkelsensis Jáv., a typo foliolis supra glaberrimis laete
viridibus, vei ad nervum médium tantum pilosulis differt.

Cum typo légi in monte Skelsen, in altitud. 2000 — 2300
m., solo calcareo.

Sanguisorba albanica. András, et Jáv. n. spec.

Perennis, rhizomate crasso, longe repente vei obliquo.
Caule elato, saepe ultra 1 cm. alto, supra longe ramoso, gla-
berrimo, saepe purpurascente. Fólia basalia numerosa, 2 — 4
dm. longa, imparipinnata, foliolis sursum accrescentibus, 7 — 8
paribus, petiolatis, saepissime stipulatis, e basi cordata vei
fere obliqua truncata ovato-oblongis, vei oblongis, grosse acute-
vel acuminato-serratis (serraturis distantibus) supra nitidis,
laete viridibus, infra pallidioribus, utrinque glaberrimis. Foliis
caulinis sensim decrescentibus. Inflorescentia in spicas plures
virescenti-lnteas cylindricas, ca. 1 cm. crassas, 2 — 8 cm.
longas basi saepe interruptas longe pedunculatas abiens. Flores
sessiles, bracteolati, bracteolis glaberrimis vei margine parce
ciliolatis. Calycis laciniis laté ellipticis, apice extus puberulis.
Stamina 4, filamentis lineari-filiformibus, opicem versus
non dilatatis, calyce sesqui-nsque dvplo longioribus. Stylo
staminibus breviore, stigmate papilloso. Fructus laté quadri-
alatus, nuce plerumque unico.

Species haec insignis proxima est *S*. dodecandrae Moretti
in Valtellina Alpium tantum provenienti, a qua dentibus
foliolorum latioribus ac magis distantibus, foliis caulis supe-
rioribus magis diminutis, bracteolis glaberrimis vei margine
parum ciliolatis (nec densiuscule hirsutis), staminibus 4, fila-
mentis calyce ad summum duplo, (nec pluries) longioribus
differt.

S. canadensis L. et *S'. armena Boiss. foliolis angustius
dentatis, longioribus, filamentis longe exsertis, apicem versus
dilatatis, bracteis hirsutis a plánta nostra discedunt.

Habitat in herbidis dumetosis montium serpentinicorum
in jugo „Cafa Morins" dicto supra pag. Tropoja non procul
oppido Djakova, altit. 450 — 600 m., ubi primum, anno 1917.
amicus Josephus Andrasovszky, anno 1918., mense
Augusto et Septembri ipse légi.

24 JAVOBKA S.

Oxytropis lapponica (Whlbg.) Gay.

M. Korab, in saxosis supra pag. 2uzen, alt. 2700 m. —
Plánta haec Pyreneos, Alpes, Rossiam, Sibiriam et Asiam
centralem incola e peninsnla Balcanica adhuc ignota erat.

Oxytropis sericea (Lam ) Simk.

ssp. 0. korabensis Kümm. et. Jáv. ssp. nova, differt
a typo indumento omnium partium dense adpresse sericeo-
argenteo, nec patenti-villoso-viridescente, stipulis uni- vei bi-
nerviis (nec radiatim plurinerviis), scapo adpresse piloso,
bracteis calyce saepius dimidio brevioribus, dentibus calycis
1 — 2 mm. (nec 2 — 4 mm.) longis, tubo calycis 4— 6-plo (nec
3 — 4-plo) brevioribus, legumine saepius nigro velutino puberulis.

O. prenja Beck differt a plánta nostra foliolis non argen-
teosericeis, viridioribus, minoribus, legumine (teste Aschers.
et GTrábn. Syn. VI. 2. p. 827) sine sutura dorsali valviformi.

M. Korab, in saxosis graminosis declivium occidentalium
supra pag. Radomir, alt 1500 m. s. m.

Plánta valde memorabilis, forsan species propria ; Oxy-
tropis sericea typica adhuc e peninsula Balcanica non est
commemorata.

Ligusticum albanicum Jáv. n. spec.

Humile, rhizomate longo cylindrico perpendiculari ramoso.
Caulis habitu Ligustici (Mei) mutelliriae, 1*5 — 3 dm. altus,
erectus, supra pauciramosus (ramis 2 — 3 elongatis) glaber,
angulato-striatus. Foliis paucis (2 — 5) sensim decrescentibus,
cum vaginis angustis elongatis glaberrimis, basalibus emar-
cidis atroferrugineis, non fibrosis. Foliis illis Cnidii venosi
Koch similibus, sed minoribus, 2 — 3-plo pinnatisectis, laciniis
ad summum 05 mm. latis, acuminatis. Umbellis 2—3, longe
pedunculatis, corymbosis, pedunculis sub umbella asperulo-
costatis. Radiis umbellae 5 — 11, fere aequilongis, primum
divaricatis, fructiferis erectis, 1 — 1*5 cm. longis, arcte costatis et
asperulo-puberidis. Involucro usque 7-pliyllo, mox deciduo,
vei deficiente, phyllis anguste linearibus, elongatis. Urnbellu-
lae ca. 10 — 12-flores, involucellis 5 — 7 lineari-lanceolatis laté
albohyalinis margine serrulato-asperulis flores saepius superan-
tibus praeditae. Radiis umbellulae asperulis. Floribus albis
vei lilacino-suffultis, calyce destituto. Petalis non radiantibus
e basi parum arcuato-cuneata obovato-ellipticis, vei ellipticis,
apice angusto obtuso inflexo. Fructu (nondum maturo) oblongo-
elliptico, a latere parum compresso, cum stylopodio mamillae-
formi, ca. 3 mm. longo, stylis renexis, stylopodio fere duplo
longioribus. Juga mericarpiorum (modo Cnidii venosi) elevata,
alato-carinata, lateralia reliquis tribus non latiora, initio saepius
scaberula. Vittae in valleculis ut videtur plures. Albumén
facie interiori plánum.

A speciebus propinquis Ligustici (incl. Pachypleuruni
et Mei spec.) differt caule pauci-ramoso, radiis asperulis, jugis

UJ ADATOK ALBÁNIA FLÓRÁJÁHOZ 25

illis Cnidii venosi similibus, phyllis involucri integerrimis
mox deciduis etc. A Ligustico mutellina et L. adonidifolio
(J. Gay.J foliis ambitu angustioribus, scabritie inflorescentiae,
petalis albidis, vaginis foliorum basalium vetustorum non
fibrosis. Proximum Ligustico corsico J. Gay (= Meo corsico
Bért.), quod autein, teste specimine in herbario Degeniano
asservato lacinias foliorum breviores et latiores, involucri
phyllum nullum. vei unicum, juga mericarpii denticulata habét.

Légi in ni. Hekurave, in herbosis saxosis calc. supra
„Fune Hekurave" supra pag. Bunjaj, specimina pauca in alt.
ca. 1700 ni. florens et cum fructibus nondum maturis die
24. Aug.

Peucedanum serpentini András, et Jáv. n. sp.

E sectione Taeniopetalum Vis., perenne laetevirens,
glabrum, rhizomate collo vaginas vetustas in fibras solutas
ferente. Caulis 5—7 dm. altus, in dimidia parte superiore
ramosus, in umbellas sat paucas abiens, foliatus. Foliis infe-
rioribus et radicalibus longe petiolatis, 3— 4-plo pinnatisectis,
vaginis angustis, lamina ambitu triangulari-ovata, segmentis
primordialibus basin versus sensim accrescentibus, infimis ca.
dimidium laminae attingentibus. Laciniae ultimae ordinis lineari
oblongae, 3 — 8 mm. longae, ca. 1 mm. latae, planiusculae,
crassiusculae, nitidae, apice nucronatae. Foliis mediis et supe-
rioribus cito decrescentibus, supremis et fulcrantibus vagini-
formibus, lamina + destitutis, vaginis oblongis vei laté oblon-
gis. Umbellae 5 — 8-radiae, radiis demum erectis, parum inae-
qualibus, intus parcissime puberulis vei glabris. Involucrum
nullum vei monopliyllum, involucellum polypliyllum, phyllis
e basi lanceolata brevi in apicem longum sensim abeuntibus.
Radii umbellulae tenues, fructiferi 3 — 5 mm. longi. Calyx
minimus. Petala pallide ochrolenca, extus parum carinata,
apice brevi valde involuto, non, vei in carina tantum vitta
una-alterave resinifera brevi percursa. Fructus (nondum
exacte maturus) a dorso compressus, apice et basi truncatus,
ambitu elliptico. Stylus primum longitudine stylopodii, demum
brevius. Mericarpia laevia (nec papillosa) crasse marginata,
dorso jugis vix conspicuis, valleculis univittatis. Fructus
exacte maturus ? Inflorescentia hinc inde resinam exsudansy

Proximum Peucedano (Taeniopetalo) Neumayeri (Vis.)
Rclib. f., a quo staturá multo minőre, parce ramoso, foliis
ambitu multo angustioribus, non ternatim decompositis, laciniis
brevioribus, vaginis fulcrantibus minoribus, radiis umbellae
erectis, radiis umbellulae tenuioribus et longioribus, petalis
non, vei vix vittis resiniferis percursis, fructu laevi, nec
papilloso-cinerascente differt. P. Neumayeri resinam magis
abunde ac plantra nostra exsudat.

P. macedonicum Janka et P. arenarium W. et K. iam
statura multo majoré, multiramosa, foliis alius sectis, foliolis

26

JAVORKA S.

latioribus vei longioribus, radiis inflorescentiae longioribus etc.
longe abest. P. vittijugum Boiss. iam glaucedine, foliis am-
bitu nmlto angustioribus, floribus luteis etc' discrepat.

Habitat in dumetis et herbidis collium serpentinicorum
ad rivum Tropoja infra pag. Tropoja sub monte Skelsen, alt.
ca. 450 m., ubi primum J. Andrasovszky, posterius ipse légi.

Onosma stellulatum W. et K.

f. serpentini Jáv. forma nova, differt a typo foliis
magis obovato oblongis, sub apice latissimis, setis inflorescen-
tiae fere adpressis, crassitiem pedunculoram vix attingentibus
differt.

Fructiferum légi inapricis argillosis collium serpentinico-
rum ad pag. Tropoja sub m. Skelsen, in altit. 400 — 500 m.

Veronica Andrasovszkyi Jáv. n. sp.

E sectione Pseadolysimachium Koch, habitu omnino
V. spicatae L. Laete virens, caulibus e rhizomate repente
saepius pluricipite surculos steril es edente, erectis, 3 — 8 dm.
altis, una cum foliis inflorescentiaque glaberrimis. Fólia
omnia crassiuscula, illa surculorum oblonga vei obovato-oblonga,
in petiolum breviusculum sensim angustata, obtusiuscula, mar-
gine obtuse crenulata. Fólia superiora sensim decrescentia,
anguste oblonga, crenulata. Inflorescentia plerumque ranosa,
(raro simplex) ramis 3 — 5-nis, spicis densis tenuibus. Bracteae
calyce breviores, glaberrimae. Calycis circa 1*5 mm. longi
laciniae ovato-oblongae, obtusiusculae, glaberrimae, raro mar-
gine parce ciliolatae. Corolla primum albéscens, dein pallide
cyanea, ca. 4 mm. longa, demum brunneo-albida, laciniae
tubum parum superantes, ovales. Faux corollae pubescens.
Capsula fere reniformia, glaberrima, stylo longo persistente.

A V. spicata L. et var. ejus glabrata Koch. differt
glabritie perfecta, foliis crassiusculis, corolla albida vei albido-
cyanea. A V. crassifolia Wierzb. foliis angustioribus, minute
crenatis, inferioribus in petiolum sensim angustatis, etiam axi
inflorescentiae calyceque glaberrimo, bracteolis calycisque
laciniis angustioribus, corolla paliida.

Habitat in declivibus herbidis serpentinicis jugi „Cafa
Morins" inter. opp. Djakova et pag. Tropoja adversus montem
Skelsen, in alt. 600 — 700 m., ubi eam primum amicus J.
Andrasovszkv, scrutator florae Albániáé indef essus, dein
ipse légi.

Betonica (sive Stachys) Jacquini Gren. et Godr.

ssp. B. albanica Kümm. et Jáv. ssp. nova, differt a
plánta typica Alpium orientalium, necnon a var. lanata
J. Schiller Illyriam incola inflorescentia densissima ovata vei
oblongo-ovata (nec interrupta), foliis fulcrantibus infimis par-
vis, calyce non vei vix longioribus, plerumque integerrimis,
imprimis autem dentibus calycis 1 — 15 mm. longis, trian-
gularibus, breviter mucronatis, tubo jplus quam triplo (nec

UJ ADATOK ALBÁNIA FLÓRÁJÁHOZ ■■■ 27

duplo) brevioribus. Labium corollae superius breviter emargi-
natum, laciniis latis obtusis.

In herbidis saxosis calcareis in valle „Fune Hekurave"
montium Hekurave, in altit, ca 1700 m., ubi die 24. Aug.
florentem et fructiferam légi. Huic simillimam, sed habitu
elatiore, foliis fulcrantibus infimis magnis crenulatis, inflores-
centia basi interrupta, his notis ergo potius ad Betonicam
alopecurum L. verum vergentem légit amicus J. B. K ü ni-
ni e r 1 e in m. Korab, in alt ca. 1400 m., supra pag. Radomir.

Betonica (sive Stachys) officinalis L.

ssp. B. skipetarum1 Jáv. ssp. nova, differt a typo et
varietate ejus glabrata Koch foliis crassiusculis, glaberrimis,
margine tantum hincinde ciliolatis, caule saepe elato ramoso,
glaberrimo vei adpresse puberulo, calyce ad sinum dentium
longe setoso-ciliato, caeterum glaberrimo.

In herbidis et dumetis collium serpentinicorum in jugo
„Cafa Morins" inter opp. Djakova et pag. Tropoja, alt. ca.
500 — 700 m., ubi sub finem Augusti et initio Septembris
fructiferam légi. Betonicam officinalem L. typicam ibi
non vidi.

Calamintha (sive Satureja) alpina (L.) Benth.

f. albanica Kümm. et Jáv. f. nova, pumila, ramis bre-
vibus decumbentibus, foliis minutis 3 — 5 mm. longis, laté
orbiculatis vei orbiculato-spathulatis, saepius longitudine latio-
ribus, glaberrimis (raro pilis puberulis sparsissime adspersis),
apice plerumque laté rotundatis, utrinque nervis 2 — 3 percur-
sis margine integerrimis. Inflorescentia plus minus capitata,
foliis laté rotundatis fulcrantibus. Calycis 5 — 7 mm. longi,
basi vix gibbosi, fere tubulosi, pilosi dentibus fere aequilongis,
superioribus tribus alté connatis. Corolla ca. 1 cm. longa.

M. Korab, in lapidosis 'mobilibus declivium meridiona-
lium cacuminis altissimi ad confines Macedóniáé, alt. ca. 2800
m., ubi J. B. Kümmerle légit.

Gentiana anisodonta Borb. (= G. calycina [Koch]
Wettst., non auct.)

ssp. G. albanica Jáv. ssp. nova, differt a typo statura
humili, caule 2 — 7 cm. longo, uni vei pyramidatim paucifloro,
infra inflorescentiam foliis 1 — 2-paribus spathulato-oblongis
praedito, floribus minoribus, 1 — 1*7 cm. longis, saepe tetrameris.

A G. neapolitana (Froel.) differt plánta nostra calycis
laciniis latioribus, caule non corymbnso-ramoso. Specimina
tetramera plantae nostrae a G. campestri L. calycis laciniis
multo angustioribus, margine asperulo-ciliatulis etc. differt.

M. Skelsen (Skülsen) non procul oppido Djakova, in
herbidis saxorum calc, in alt. ca. 2100 m., ubi die 7. Sept.
pauca specimina légi.

1 s

shipetar, sJciptar, sic suam gentem incolae vocant.

28

.JÁVORKA S.

Gentiana Nopcsae Jáv. n. spec.

E sectione Pneumonanthe Neck., habitu elato, caulibus
e rhizomate brevi longe íibroso solitariis vei paucis, 3 — 7 dm.
altis strictis vei basi adscendentibus enatis, dense foliatis
(habitu G. calycosae Griseb.), foliis 15 — 25-paribus, inter-
nodio suo longioribus, infimis squamiforrai-ochraceis, mediis
et superioribus e basi rotundata sessili ovato-lanceolatis,
rarius lanceolatis, vei ovatis, 1 — 2 5 cm. latis, acutis vei
acutiusculis, inferioribus saepius obtusis. Floribus in apice
caulis aggregatis, fere capitatis, capitulo solitario vei capitulis
etiam axillaribus (inferioribus pedunculatis), bracteatis. Calyce
corollae fere dimidiam vei tertiam partém attingente, laciniis
calycis anguste lanceolatis, acutis vei acuminatis, margine
papilloso-scabridis. Corolla ca. 4 cm. longa, cyanea, clavata,
lobis acutis mucronulatis, antheris connatis.

Species haec eximia proxima G. pneumonanfhi L. a qua,
etiam a var. ejus latifólia Scholl., differt caule elatiore, pluri-
foliato, foliis latioribus, ovato-lanceolatis, acutis vei acutius-
culis, nec obtusis, floribus aggregatis, nec in axillis subsoli-
tariis, calycis laciniis anguste lanceolatis, acutis vei acumina-
tis, nec elongato-linearibus obtusiusculis.

Habitat in herbidis dumetosis siccis collium serpentini-
corum in jugo „Cafa Morins" versus pag. Tropoja, alt. ca.
450 — 500 m. copiose, ubi 9. Sept. florentem légi.

Dedicavi in honorem baronis Francisci de Nopcsa,
scrutatoris partium Albániáé borealium meritissimi.

Edrajanthus graminifolius (L.) DC.

ssp. E. albanicus Deg. et Kümm. ssp. nova, caulibus
pusillis (5 — 6 cm.) fólia parum superantibus lanuginosis ; foliis
utrinque dense reflexo-griseo-velutinis ; bracteis margine dense
ciliatis, appendice excepta dorso glabris. Calycis tubo minuto
(3 — 3'5 mm. longo) subglabro (nec in nervis crispule piloso),
tantum ima basi puberulo, dentibus lanceolatis, 4 mm. longis,
tantum margine puberulis ; corollis infundibuliformibus, parvis
(1 cm.) ore subglabris, vei pilis paucis obsitis.

Proximus E. graminifolio var. australi Wettst. Monogr.
p. 17., a quo differt habitu pumilo, calycis tubo glabro, multo
minőre, floribus minoribus, bracteis extus glabris.

M. Koritnik, in fissuris rupium in declivibus meridionalibus
suprarivum Luma, alt. 1700m.,ubi eum J.B. Kümmerle detexit.

Achillea (sive Ptarmica) Fraasi F. Schltz.

f. korabensis Kümm. et Jáv., differt a typo ligulis
florum radiantium majoribus, involucro fere aequilongis, ca.
3 — 4 mm. (nec 1/5 — 2'5 mm.) longis.

M. Korab, in rupestribus calcareis cacuminis altissimi,
in alt. ca. 2600 m. légit J. B. Kümmerle.

Senecio doronicum L.

f. albanicus Kümm. et Jáv. f. nova, foliis evanescenti-

UJ ADATOK ALBÁNIA FLÓRÁJÁHOZ 29

denticulatis, saepe integerrimis, capitulis basi (ad apicem
pedunculi) lana crassa albescente obductis a typo differt.

M. Korab, in lapidosis cacuininis altissimi, alt. 2800 m.

Cineraria sive Senecio korabensis Kümm. et Jáv.
n. spec. Perennis, 1 — 3 din. alta dense albescenti-araneoso-
lanata. Foliis radicalibus exterioribus parvis, oblongis, inte-
rioribus oblo?igis vei saepius lanceolato-oblongis, intimis
saepius anguste lanceolatis, omnibus in petioluni alatum
sensim cuneato- attenuatis, crassiusculis, margine integerrimis,
raro parum repando-denticulatis. Foliis caulinis inferioribus
lanceolatis, basin versus parum angustatis vei sessilibus, supe-
rioribus sensim dimmutis et angustatis, supremis anguste,
fere subulato-lineanbus, omnibus etiam supra dense et crasse
albescenti-lanatis. Corymbo simplici, 3 — 7-cephalo. Pedun-
culis brevibus, ílorendi tempore ad summum 1 cm. longis,
lana valde crassa obductis. Capitulis sat magnis, 1"5 — 2 cm.
latis, involucri phyllis 6 — 10 mm. longis, viridibus, lanatis,
linearibus. Floribus luteis, capitulis eradiatis, raro capitulo
uno-alterove floribus radiatis breviligulatis praedito. Acheniis
glaberrimis vei ad apicem parum hirtulis, pappo fere duplo
brevioribus, pappo coroüa parum breviore.

Ab omnibus vicinis speciebus (S. Aucheri DG, S. pro-
cero Griseb., araneoso Griseb., S. Wagneri Deg., S. Par-
nassi Boiss. et H., S. pyrenaico Gr. et G.) differt lana
arachnoidea omnium partium, praecipue pedunculorum den-
siore, foliis integerrimis, in petiolum sensim angustatis, floribus
plerumque eradiatis etc.

Senecio Gaudini Gremli = Cineraria tenuifolia Gaud.,
non Jaca. differt a nostra plánta foliis inferioribus tenuioribns,
longe petiolatis, abruptius attenuatis, argute denticulatis, lana
tenuiore, capitulis minoribus.

A S. capitato (Whlbg) differt plánta nostra floribus
luteis, lana pedunculorum multo crassiore, pedunculis plerum-
que brevioribus, phyllis involucri viridibus, nec atropurpureis,
foliis infimis lanceolatis vei anguste oblongis, sensim in petio-
lum brevem attenuatis.

M. Korab, in lapidosis graminosis calc. cacuminum
altissimorum, alt. 2100 — 2800 m., légit J. B. Kümmerle.

Willemetia stipitata (Jacq.) Cass.

f. albanica Kümm. et Jáv. f. nova, pedunculis tantum in
superiore parte glanduloso-villosis, caulibus foliis caulinis (si
adsunt) exiguis tantum bracteiformibus praeditis. Hae differen-
tiae iam apud Wettst. Beitr. FI. Alb. p. 74. commemoratae.

M. Galica Lums, in uliginosis supra convallem „Skála
Bicaj", alt. 1700 m. — M. Korab, in turfosis supra pag.
2uzen, alt. 2400 m., solo eruptivo, leg. J. B. Kümmerle.

(A növénytani szakosztály 1920. november 10-én és 1921. május 11-én

tartott üléséből.)

30

SZALAY E.

Szalay Edíth: Adatok a szalmavírágok szövet-
tanához.

(Készült a budapesti magyar tudományegyetem növénytani intézetében.)

Történeti adatok.

A Compositae család Gynareae- Carlininae subtribusába
tartozó fajok fészekpikkelyleveleinek szövettanára vonatkozó-
lag a szakirodalomban kevés adatot találtam. Ezek is egy
kivétellel csupán a Carlina genusra szorítkoznak. A talált
adatok időrendben felsorolva a következők :

Ráthay1 a Gynareae- félék fészekpikkelyleveleinek moz-
gását vizsgálva, kimutatja, hogy az tisztára hygroskópos ter-
mészetű és a levél szövettani alkatára vezethető vissza. Vizs-
gálatai szerint a Carlina acaulis fészekpikkelylevele átlag
40 mm. hosszú, hosszúkás lándzsaalakú. A levél a csúcsa alatt
kissé kiszélesedik. A csúcstól számitott harmadik negyedétől
kezdve az élén pillás, különben teljesen kopasz. A levél
ezüstfehér a szinén, továbbá a fonáka felső felében, alsó
felében pedig rozsdabarna szinű. A fészekpikkelylevél szöveti
szerkezetét tekintve, epidermisből, köztes parenchymából,
sklerenchymából és öt vékony edény-nyalábból áll. Az utób-
biak a levél bázisától a levél felső harmadáig érnek és a
levélszéllel párhuzamosan haladnak. A sklerenchyma szövet a
fészekpikkelylevél közepe táján, az alap és a csúcs között
terül el, hegyes, kétélű késpengéhez hasonló alakú, amely
hegyével a levél csúcsa felé néz, lapjával pedig az epidermist
fekszi meg. Vastagsága két-négy sejtsornyi ; sejtjei a levél
hossztengelyének irányában megnyúltak, a felülettel párhuza-
mosak, sejtközötti járatok nélkül sorakoznak egymás mellé, a
faluk nagyon megvastagodott, lemezes szerkezetű és éppen
úgy, mint a parenchyma és az edény-nyaláb, sejtjei erő.-en
megfásodtak. Utóbbi sajátsága az általánosan használatos
fa-reagensekkel, úgymint a sósavas phloroglucinnal és a kén-
savas anilinnal szemben való viselkedéséből tűnik ki. A skle-
renchyma sejtek éppen úgy, mint a fészekpikkely többi sejtjei
levegővel teltek. A fonáka közepe táján az epidermis sejtek
fala erősen gyűrt és rozsdabarna szinű. Az epidermis sejtek
falának e barna szineződése okozza a levéllemez rozsdabarna
szinét. Hasonló alkotású a C. vulgáris fészekpikkelylevele is.

A fészekpikkelyek mozgása hygroskópos természetű és
a különbözőkópen megvastagodott sejtfalakban eltérő mennyi-
ségben imbibált viz okozza. A vastagfalú sklerenchyma sejtek
több vizet képesek felvenni, mint a vékonyfalú parenchyma

1 E. Ráthay: Ueber Austrocknungs und ImbibitionserscheiTVun-
gen der Cynareen-Involucren. Sitzungsbericlite der Mathematisch-Natur-
wissentschaftlichen Classe der kais. Akademie der "Wissensckaften zu
Wien. LXXXIII. Bd. I. Abtheilung, Heft I-V. 1881. 522 oldal.

ADATOK A SZALMA VIRÁGOK SZÖVETTANÁHOZ

31

sejtek, ezért az előbbiek nyúlóképessége is nagyobb, mint az
utóbbiaké, ennek következtében a levél befelé hajlik. Kiszára-
dáskor a sklerenchyma több vizet vészit, nagyobb mértékben
kisebbedik, mint a parenchyma, ennek következtében a levél
kifelé hajlik. Véleménye szerint e berendezkedés virágzáskor
a pollen védelmére szolgál, későbben pedig a termést védi.

Danié l-t csak annyiban érdeklik a fészkes virágzattá
növények fószekpikkelyei, amennyiben az anatómiai szerkezet
alapján lehetségessé teszik az egyes növények meghatározását.
E tárgykörből több dolgozata jelent meg, amelyek közül
azonban csak a Carlina és Xeranthemum genussal foglalko-
zókat emlitem meg. Első idevágó cikke: „Structure comparee
de la feuille et des folioles de l'involucre dans les cynaro-
céphales et generalités sur les composées" cimmel jelent meg.1
A Xeranthemum genusról kevés a mondanivalója, mindössze
annyi, hogy jól fejlettek fészekpikkelylevelei, amelyek paren-
chymája megfásodott, különösen a levél közepén, a két széle
felé kevésbé. A Carlina genust részletesebben ismerteti.
A külső fészekpikkelylevelekben leirja a sklerenchyma nyalá-
bokban elhelyezkedő sklerenchyma rostokat, a belső levelek-
ben pedig az összefüggő lemezalakú hypodermalis skleren-
chymát.

Következő dolgozatát Dániel „Recherches anatomiques
et physiologiques sur les bractós de l'involucre des Compo-
sées"2 cimen adta ki. Értekezésében a Fészkesek fészekpikke-
lyeinek anatómiai szerkezete alapján határozó kulcsot közöl.
A Cynarocephaleae tribusra jellemző a fószekpikkelyekben a
hypodermalis stereoma. Vizsgálatai szerint ez jól fejlett a
Carlina nemnél, gyengén fejlett, rudimentalis a Xeranthemum
genusnál.

K 1 e i n e r ismét a hygroskópos mozgások szövettani
okával foglalkozik az „Ueber hygroskopische Krümmungs-
bewegungen bei den Kompositen"3 cimű dolgozatában. Vizs-
gálatai szerint a C. acaulis fészekpikkelyei körülbelül 40 mm.
hosszúak, a csúcs alatt kiszélesedők, harmadik negyedükben
kissé pillás élűek, különben kopaszok. A levelek a következő
szövetekből alakultak : epidermis, parenchyma, sklerenchyma
és öt edény-nyaláb. A sklerenchyma a basis s a csúcs között
található a levél közepén, alakja kétélű pengéhez hasonló,
amelynek hegye a csúcs felé néz, lapos oldalával pedig köz-
vetlenül érintkezik az epidermissel. Hosszúra megnyúlt, meg-
vastagodott falú, longitudinális sejteknek két-négy sorából áll.
Ezek, valamint a parenchyma sejtek megfásodtak.

1 Bulletin de la societé botanique de Francé. T. XXXVI. 1889.
133—143 oldal.

2 Annales des sciences natnrelles. VII. série, T. XI. 1890. 1 — 118 old.

3 Oester. bot. Zeitschrift. 1907. Heft 1., 1 oldal.

32 SZALAY E.

Az epidermis sejtek a fészekpikkely fonákán a skleren-
chymatikus sejtek felett gyűrődött falúak és barnás színűek.
Ez a színeződés okozza a C. acaidis fészekpikkelyei fonákán
a barnás szineződést.

Kleiner vizsgálatai eddig megegyeznek Ráthay
vizsgálataival. Az eltérés abban nyilvánul, hogy amig R á t li a y
szerint a sklerenchymatikus zóna legfeljebb 15 mm. hosszú,
addig Kleiner szerint tetemesen nagyobb. Ugyanis észre-
vette, hogy a levél alapi részében is történik mozgás. Igaz,
hogy ez nagyon gyenge, alig észrevehető. Pontos anatómiai
vizsgálata kiderítette, hogy a levél alsó részében, ahol az
epidermis sejtek vastagfalúak, nem gyűrődtek, a sklerenchyma
réteg tovább folytatódik, de már csak egy sejtrótegnyi
vastagságban.

A C. vulgáris involucrum levelei középértékben 16 mm.
hosszúak. Lényegükben a C. acaulis fészekpikkelyeivel azonos
szerkezetűek.- A sklerenchyma lemez a levél közepe tájékán
a legvastagabb, a csúcs felé nagyon megvékonyodik, az alap
irányában a vékonyodás kisebbmérvű. A levél közepe táján
három-négy sejtsorból áll és a sejtjei vastagabb falúak, mint
a C. acaulis fészekpikkelyei megfelelő sejtjeinek fala. A meso-
phyllum laza parenchymából s nagy intercellularisokból áll.
A levél fonáka különösen a közepe felé barnás szinű ugyan-
azon okból, mint a C. acaulis fószekpikkely fonáka.

Vizsgálatai szerint a hygroskopos mozgások úgy men-
nek végbe, amint Ráthay leirta.

Steinbrinck és Schinz az „Über die anatomische
Ursache der hygrochastischen Bewegungen der sogenannten
Jerichorosen und einiger anderer Wüstenpflanzen"1 cimű érte-
kezésükben Kleiner előbb emiitett dolgozatát teszik kritika
tárgyává. Megállapítják, hogy ő a C. acaulis és C. vulgáris
fészekpikkelyeinek anatómiai vizsgálatakor a hygroskopos
mozgást két szövetfajta : a sklerenchyma és parenchyma
együttműködésének tulajdonítja, de ugyanekkor egy harmadik
szövetfajtának jelenlétét nem vette tudomásul, amennyiben a
belső epidermis alatt levő vékony, meg nem fásodott falú
rostokat nem vette észre. A szerzők vizsgálatai szerint tehát
a C. acaulis fészekpikkelye háromfajta szövetfajtának köszön-
heti mozgását, úgy mint a levél fonáka oldalán található
külső megfásodott rostoknak (áusseren verholzten Fasern), a
parenchymának és a belső epidermis alatt levő belső rostoknak
(Innenfasern). A két utóbbi szövetfajta sejtjei nincsenek meg-
fásodva. A külső s belső rostok kiszáradáskor kifelé hajlanak.
A parenchyma a hygroskopos mozgás végzésekor segítségükre
van. A működésbeli eltérés oka a belső finomabb szerkezetben
rejlik, amelyről a polarizációs mikroskóp használatakor lehet

*

1 Flóra Bd : 98. 1908. 478. oldal.

ADATOK A SZALMA VIRÁGOK SZÖVETTANÁHOZ y-j

meggyőződni. Ugyanis a belső szerkezet eltérő volta idézi elő
a sklerenchyma rostok rugalmasságának különbségét. A rugal-
masság különbözőségét pedig igen könnyen meg lehet állapí-
tani az interferentia szinek segítségével. Ismeretes tény, hogy
a testek rugalmassága és interferentia erőssége és szine között
egyszerű összefüggés van. A rugalmas testekből kilépő fény-
sugarak különböző hullámhosszúak, ennek következtében
beáll a szinek és az interferentia erősségének különbözősége.
Amennyivel rugalmasabb valamely test, annál magasabb az
interferentia szine. A C. acaulis pikkelylevelének külső skle-
renchyma rostjai magasabb interferentia színűek, mint a belsők,
tehát rugalmasságuk is nagyobb. Az eltérő rugalmasság okozza
a rostok vizfelvevő képességének eltérő voltát. Ez pedig elő-
idézi a hygroskópos mozgást.

A végzett vizsgálatok menete.

A Carlina és Xeranthemum nem fészekpikkelyein
ezideig végzett vizsgálatok nem adják meg a szalmásodás
okát ; továbbá a hygroskópos mozgás magyarázatában az
egyes szerzők között néminemű eltérés mutatkozik. Emiatt
szükséges a fent jelzett fészekpikkelylevelek újabb szövettani
vizsgálata, egyrészt a szalmásodás okának megállapítása, más-
részt a hygroskópos mozgás magyarázása közben felmerülő
kételyek eloszlatása céljából.

A Compositae család Cynareae-Carlininae subtribusába
tartozó Carlina nemből a C. acaulis L. és C. vulgáris L., a
Xeranthemum nemből a X. annuum L. és a X. cylindra-
ceum Sibth. et Sm. fészekpikkelyeit vizsgáltam. A vizsgá-
lati anyag egyrószót a budapesti tudományegyetemi növény-
kertből kaptam, más részét magam gyűjtöttem. A vizsgálato-
kat részben alkoholos, részben száraz anyagon végeztem.
A szükséges reactiókat (cellulose, faanyag, calciumoxalat stb.
kimutatása) a 1 alatt felsorolt munkák utasitásai szerint végez-
tem, a reagenseket Behrens2 könyve nyomán készitettem.

A vizsgált növények fószekpikkelyei szárazak, fényes
felületűek, szalmaszerűek, amiért is ezeket és az ezekhez
hasonló levelű növényeket „szalmavirágok"-nak szokás nevezni.
A fészekpikkelyek spirálisan helyezkednek el a fészek körül.
A Xeranthemum nem külső pikkelylevelei kisebbek, a belsők
nagyobbak, sugárzók ; a Carlina nem belső pikkelylevelei
szintén sugárzók, mig a külsők fokozatos átmenetet tüntet-
nek fel a lomblevelekhez.

1 Dr. E. Strassburger: Das Botanische Praktikum. IV. kiadás,
1902. — Dr. A. Zimmermann: Die botanische Mikroteelmik. 1892.
— Enzyklopedie der Mikroskopischen Teclmik. II. Bd.

2 W. Behrens: Tabellen zum gebranch bei Mikroskopischen
Arbeiten. IV. kiadás, 1908.

Botanikai Közlemények. 1— C. füzet. o

34 SZALÁY E.

A C. acaulis fészkei többnyire tőállók, a sugárzó fészek-
pikkelyek közepükig szálasak, csúcsaikon lándzsásak, élükön
pillásak, a levóllemez szinén ezüstfehér szinűek, csillogók, a
fonákán rozsdabarna szinűek. A külső pikkelylevelek zöldes-
barna szinűek, alapi részükön kiszélesedők, csúcsuk felé pedig
kihegyesedők, élükön pillásak. Nagyságuk középértéke 32 mm.

A C. vulgáris fószekpikkelyei az előbb leirt növényéhez
hasonló alakúak. Eltérés a pikkelyek nagyságában ós színé-
ben van, amennyiben a C. vulgáris pikkelyei kisebbek (18
mm.) a C. acaulis pikkelyeinél; a belső sugárzólevelek a
színükön szalmasárga, a fonákoldalukon pedig rozsdabarna
szinűek. A külső levelek zöldesbarna szinűek ; alapi részükön
kiszélesednek, a csúcsuk felé mindinkább kihegyesednek.

A X. cylindraceum fészkei hengeresek, a külső pikke-
lyek hátukon molyhosak, szélükön hártyásak, áttetszők; a
belső pikkelylevelek sugárzók, nem molyhosak ; úgy a belső,
mint a külső levelek színe szalmasárga, alapi részükön zöld.
A levelek hossza középértékben 13 mm.

A X. anniium fészkei fólgömbidomúak, nagyobbak,
mint az előbb emiitett fajéi. A fészekpikkelyek kopaszok,
hártyásak, árhegyűek, a legbelsőbbek lándzsásak, sugárzók,
világosibolya szinűek, alapi részükön zöldek. Nagyságuk
középértéke 13'5 mm.

A vizsgált genusok fószekpikkelyeit egyrétegű epidermis
borítja. Közvetlenül az epidermis alatt, úgy a levél szinén,
mint fonákán sklerenchyma van, ezen belül következik a
köztes parenchyma, a parenchymatikus sejtek között mintegy
beágyazva vannak az edény-nyalábok.

Az alább következőkben részletesen ismertetem az egyes
genusok fészekpikkelyeinek szövettani szerkezetét, még pedig
a tárgyalást az epidermis leírásával kezdem meg, folytatom
a sklerenchyma, parenchyma ismertetésével s végül fejlődésük
leírásával fejezem be.

A következőkben rövidség kedvóért „fészekpikkely le vélek"
helyett „levelek" kifejezést használom.

Epidermis.

A vizsgált fajok fészekpíkkelylevelei mind bifacialisak.
E tulajdonságuk már az epidermis kialakulásában is feltűnik.
Az epidermis sejtek külső oldalán mindig van cuticula, amely
a levél szinén vastagabb, mint a fonákán ; a sejtek alakja és
nagysága a levél szinén és fonákán eltérő. Az epidermis min-
dig egy sejtrétegű. A sejtek alakjukat illetően jóval hosszabbak,
mint szélesek, felső szabad részükön kissé kidomborodnak,
amely tulajdonságuk a levél keresztmetszetén jól látható.
A vizsgált fajokon a levél szinén az alaptól a csúcsig haladva
csökken a sejtek hossza, a fonáka oldalon pedig ugyanezen

ADATOK A SZALMAVIRÁGOK SZÖVETTANÁHOZ 35

irányban haladva, a sejtek hossza növekedik. A levél fonákán
keresztmetszetben, különösen a közepe táján, az epidermis
sejtek erősen gyűrt falúak. A leirt tulajdonságok úgy a belső,
mint külső levelekre vonatkoznak. Csakis a külső levelekre
jellemző, hogy a levél szinén az epidermis sejtek megfásod-
tak, amit a használatos fareagensekkel szemben való visel-
kedésük bizonyít ; továbbá, hogy számos levegőnyilás van a
fonákoldal alsó felében.

C. acaulis epidermis sejtjeinek méretei középértékben a
következők : h = 270 jii, m — 16 ju, sz = 13 /li a levél szinén ;
a fonákon a sejtek : h = 102 [z, m = 14 /u, sz = 13 ju. A levél
szinét és fonákát borító epidermis sejtek között az eltérés
főképen a hosszban nyilvánul meg. A sejtek többé-kevésbé
téglaalakúak ; hosszanti tengelyük egybeesik a levél hosszanti
tengelyével. A levegőnyílások hosszúkásalakúak (h = 48 ju,
sz. = 24 ju). A levél szélén hosszú (609 jli) el nem ágazó,
egy sejtből álló szőrkéjiletek vannak. E sejtek mindig a levél
élén találhatók. Keresztmetszetben a környező sejtektől nagy-
ságukban eltérők (sz = 22 ju). A leirt szőrképletek okozzák
a pikkelyek élének pillás voltát. A fonákoldalon levő barna
szineződést az erősen gyűrt falú epidermis sejtek barna színűre
festődött fala okozza. Az epidermis sejtek sem a külső, sem
a belső levelekben kristályokat és másnemű zárványokat nem
tartalmaznak, levegővel teltek.

C. vulgáris epidermise lényegében véve megegyezik a
C. acaulis epidermisével, eltérés csakis a sejtek méreteiben
tapasztalható, amelyek középértékben a következők : a levél
szinén: h = 133 jli, m = 10 ju, sz = 17 ju,, a fonákoldalon:
h = 78 /u m = 13 ,«, sz = 14 ju. Amint ez adatokból ki-
világlik, a sejtek hossza közötti eltérés kisebb, mint az előző
faj sejtjeié. A ievegőnyilásai majdnem köralakúak, amit a
méretek is igazolnak, h = 28 ju, m = 23 fi. A szőrképlet
h = 560 a.

X. cylindraceum levelének csúcsi részében az epidermis
sejtek felületi nézetben hullámos falúak, amelyek az alapi
rész felé haladva fokozatosan egyenesfalú sejtekbe mennek
át. Felületi nézetben a sejtek általában téglalapalakúak ;
helyenként kihegyesedők. Méreteik középértékben a követke-
zők : a sejtek h = 90 /(, m = 10 jli, sz = 11 /x a levél
szinén, a fonákoldalán : h = 63 /t, m = 11 /u, sz — 17 /*.
Az epidermis sejtek sem a levél szinén, sem a fonákon festék-
anyagot nem tartalmaznak. A fonákoldalon úgy a belső, mint
a külső levelek felső részének epidermisóben calciumoxalat
kristályok vannak. A kristályok egyenként vannak a sejtek-
ben, oktaéder alakúak. Chemiai összetételükről oly módon
győződtem meg, hogy ecetsavban vizsgálva nem oldódtak,
sósavban pezsgés nélkül oldódtak, kénsav átalakította gipsz-
táblácskákra. A külső levelek fonákán hosszú, el nem ágazó,

36

SZALAY E.

egysejtű szőrképletek vannak, méreteik: h = 104:3 fi, sz = 8 fi
(a legnagyobb, melyet találtam 202 mm. hosszúságú volt).
A külső levelek fonáka alsó részében levegőnyílások vannak
öblös-karéjos epidermis sejtek között. Méretei': h = 26 fi,
sz = 17 fi.

X. annuum epidermise lényegében véve megegyezik a
X. cylindraceum epidermisével, amiért is tüzetesebb leírását
mellőzve, csupán a különbségekre terjeszkedem ki. A levelek
szőrképleteket nem viselnek. A belső, sugárzó levelek az epi-
dermis sejtekben halványibolya szinű festékrögöket tartalmaz-
nak a levéllemez mindkét oldalán. A festék vizben kitűnően
oldódik, amiért is a vizben vagy kevés vizet tartalmazó gly-
cerinben vizsgált metszetek nyomait nem mutatják. Azért,
hogy a festéket láthatóvá tehessük, szükséges a metszeteket
vagy szárazon, vagy valamilyen vízmentes anyagban, pl.
olajban vizsgálni. Az epidermis sejtek méretei középértékben
a következők : h = 116 fi, m = 12 fi, sz = 10 fi a levél
szinén ; a fonákoldalon : b l == 59 fi, m = 12 fi, sz = 13 /*.
Levegőnyilás : h. = 21 fi, sz = 18 fi, amint ez adatokból is
kitűnik, többé-kevésbé köralakú. Kristályai megegyező alakúak,
összetételűek és elhelyezkedésűek a X. cylindraceum kristá-
lyaival, csupán kisebbek (9 fi).

Sklerenchyma.

A vizsgált fajok mindegyikének levéllemeze mindkét
oldalán, közvetlenül az epidermis alatt hypodermalis skleren-

1. ábra. Xeranthemum annuum fészekpikkely levele km.
A = epidermis, B = sklerenchyma, C = parenchyma, D = edény-nyaláb.

chyma (1. ábra) van. Ez a levéllemez fonákoldalán tetemesen
vastagabb, mint a levél szinén, mert átlag öt-hat, sőt a
Xeranthemumoké tiz sejtsor vastagságot is elér, addig az
utóbbi helyen rendszerint egy-két, ritkábban három sejtsornyi.
A Carlinák leveleiben alakja kétélű kardhoz hasonló, amely
lapjával közvetlenül megfekszi az epidermist, hegyével a levél
csúcsa felé fordul. A Xerantheniunira jellemző, hogy csupán
a levél alsó részére szorítkozik. Sejtjei hosszúra megnyúltak,
végükön kihegyesedők, sejtközti járatok nélkül sorakoznak
egymás mellé. A sejtek hosszanti tengelye egybeesik a levél
hosszanti tengelyével. A sejtek vastagfalúak, átlag 4 — 5 fi a

ADATOK A SZALMA VIRÁGOK SZÖVETTANÁHOZ

37

fonákoldalon, a levél színe alatt vékonyabb, csak 1 — 15 fi.
A sejtfal fásodott, amit a fareagensekkel szemben való visel-
kedése bizonyít, még pedig sósavas phloroglucinnal meggy-
vörös, kénsavas anilinnaL kénsárga, a Miiule-féle manganát
reactióval bíborvörös, kénsavas thalinnal szaímasárga, chlor-
zinkjóddal és jód-jódkálival barna szint öltött. A fásodás
nagymérvű a fonákoldalon, a levéllemez szinén tetemesen
kisebb, amiért is az előbb felsorolt kémszerekkel világosabb
szineződésű. A sejtfal a fonáka sklerenchymájában (2. ábra)
lemezes szerkezetű és csatornás megvastagodású.

2. ábra. Carlina acaulis fészekpikkelylevelének km. részlete.
A = epiderrnis, B ="sklerenehyma, C = parenchyma.

A sklerenchyma rostok poláris fényben, keresztezett
nicolok között vizsgálva, nagy mértékben megvilágosodnak,
tehát erősen kettősen törők. Keresztmetszetet vizsgálva belül-
ről kifelé haladva, az interferentia szinek mindig magasabbak
lesznek. E tulajdonság szoros kapcsolatban van a rugalmas-
sággal, ugyanis a magasabb interferentia szinű testek rugal-
masabbak, mint az alacsonyabb szinűek, ebből következik,

38

SZALAY E.

hogy a külső sklerenchyma rostok rugalmassága nagyobb,
mint a belső rostoké.1

C. acaulis levél fonákán a csúcstól számított második
harmadban egy-két sejtsorral veszi kezdetét a sklerenchyma,
az alapi rész felé haladva, eléri a hat, helyenként hét sejt-
sornyi vastagságot. Méretei a következők: a sejtek h = 185 ju,
m = 19 /*, sz = 13 ju. A levél szinén a sklerenchyma gyen-
gébben fejlett, mint a fonákoldalon. A csúcsi részen egy sejt-
sorból, az alapi részen két, sőt helyenként három sejtsorból
áll. Méretei a következők : a sejtek h = 186 ju, m = 16 ju,
sz = 15 fi. A belső és középső levelekben úgy a felső, mint
alsó oldalon összefüggő sejtrótegű az epidermis alatt, a külső

3. ábra. Garlina acaulis külső fészekpikkelylevelének km. részlete.
B = sklerenchyma, C = parencliyma.

levelekben azonban csakis a fonákoldalon alakul ki, azonban
nem összefüggő réteg alakjában, hanem hat-nyolc sejtből álló
nyalábokban (3. ábra). A levél szine alatt teljesen hiányzik,
szerepót az epidermis e helyütt minden oldalukon megvasta-
godott falú sejtjei vették át. A teljesen fejlett levelekben a
sklerenchyma átlag 20 mm. hosszú.

C. vulgáris belső levelei külső oldalán egyetlen sejt-
sorral veszi kezdetét a sklerenchyma, az alapi részen eléri a
négy sejtsornyi vastagságot. Méretei : a sejtek h = 268 u,
m = 12 ,a, sz = 12 ju. A belső oldalon csakis az alapi részre
szorítkozik s ott is csak egy sejtrétegnyi vastagságot ér el.
Méretei középórtékben : a sejtek h = 136 ju, m = 13 jli,
sz = 12 ju. A belső levelekben a szövetek elhelyeződése és
kialakulása megegyező a C. acaulis levelének szerkezetével.

1 Steinbrinck und S c h. i n z : i. m.

ADATOK A SZALMAVIRAGOK SZÖVETTANÁHOZ

39

A külső levelekben eltérés abban mutatkozik, hogy amig a
C. acaulis külső leveleiben a sklerenehyma egyes csoportok-
ban van, addig a C. vulgáris levelében összefüggő szövet-
réteget alkot, amely három-négy sejtsorból áll.

X. cylindraceum belső levelei fonák oldalán a skleren-
chj'ma tetemesen gyengébben fejlett, mint a külső leveleiben.
Amig a belső fészekpikkelyben átlag két-három (4. ábra),
addig a külsőben eléri a tiz sejtsornyi vastagságot. Méretei :
a sejtek h = 363 p, m =. 12 /u, sz == 10 a. A levél belső
oldalán gyengén fejlett, általában két-három, ritkábban négy
sejtből álló nyalábokat alakit az epidermis alatt. A skleren-
chyma nyalábok közeit parenchymatikus sejtek töltik ki.

4. ábra. Xeranthemum cylindraceum fészekpikkelylevelének km.| részlete.
A = epidermis, B = sklerenehyma, C = parenoliyma.

Méretei a következők : a sejtek h = 150 li, m = 14 /a,
sz =± 17 li. Ugy a külső, mint a belső levelekben a hypoder-
mális sklerenehyma összefüggő szövetréteget alkot a levél
fonákán. Átlagos hossza 6 mm.

X. annuum fószekpikkelyeiben a sklerenckyma kialaku-
lása és elhelyeződóse megegyező a X. cylindr'aceum skleren-
chymájával. Méretei a fonákoldalon a következők : a sejtek
h = 355 ju^m = 12 u, sz = 10 fx ; a levél szine alatt: a
sejtek h = 70 ju, m = 16 u, sz = 16 fx. Átlagos hossza 5 mm.

Parenchyma.

A mesophyllum felső része a vizsgált fajok mindegyi-
kében csupán parenchymatikus sejtekből áll, amelyek gyengén
fásodtak. A fásodás oly kis mérvű, hogy csakis rendkivül
érzékeny reactióval mutatható ki. Ilyen a Máule-fóle ú. n.

40 SZÁLAT E.

rnanganát reactió, amelytől halvány rózsaszínűek lettek a
sejtfalak.

A Ccii'lina leveleinek csúcsától az alap felé haladva a
mesophyllumban csakhamar elkülönül a sklerenchyma a
parenchymától. Az előbbi leírását már közöltem, az utóbbi a
levelek azon részében, ahol a sklerenchyma nem fejlődött ki,
kis mértékben 'fásodott falú, a sklerenchyma alatt pedig
vékonyfalú, tág lumenű sejtekből áll, amelyek között sok a
sejtközti járat. A sejtek fala az utóbbi helyen cellulose ; az
általában használatos cellulose reagenstől, a chlorzinkjódtól
égszinkék lett. Méretei a következők : a C. acaulis sejtjeinek
h = 200 jli, m = 26 jli, sz = 27 jli ; a C. vulgáris sejtjeinek
h = 263 jli, m = 17 fi, sz = 17 fi. Az edény-nyalábok köze-
lében a parenchymatikus sejtek calciumoxalat oszlopokat,
helyenként raphidokból álló kévéket tartalmaznak. Méreteik
a C. acaulisé 21 p h., 1 fi vastag, a C. vulgárisé 15 fi h.,
2 fi vastag.

A Xeranthemum mesophylluma a levél kétharmad-
részében csak parenchymatikus sejtekből áll, amelyek fala
gyengén fásodott, amennyiben a manganat reactióval halvány-
rózsa szineződést, chlorzinkjóddal zöldeskék szineződést adott.
A levelek felső részében, ott, ahol még nem különült el a
sklerenchyma a parenchymától, a sejtek orsóalakúak, meg-
nyúltak, két végükön kihegyesedők, spirálisan megvastago-
dottak. A spirálisok nagyobb számban jelennek meg, egy-
mást gyakran keresztezik. Hosszmetszetben, felületi nézetben
csikóknak látszanak, keresztmetszetben apró, a sejt lumenébe
álló fogacskák alakjában mutatkoznak. A levél alsó részében,
ahol már elkülönült a sklerenchyma a parenchymától, az
alapszövet sejtjei vékonyfalúak, tágüregűek, közöttük sok a
sejtközti járat. A sejtek fala celluloséból áll, chlorzinkjód
reactióval égszinkék lett. Méretei a X. cylindraceum paren-
chyma sejtjeinek : h = 616 fi, m = 15 fi, sz = 12 ju ; a
X. annuum sejtjeinek : h = 479 fi, m = 9 ju, sz = 10 fi.

A Xerantliemum nemnek úgy a külső, mint a belső
levelei, a Carlina nemnek pedig csak a külső levelei alsó
részükben dús chlorophyll tartalmukkal tűnnek ki. A fészek-
pikkelyek e része a lomblevelek felé mutat közeledést. A paren-
chyma a levelek e részében a lomblevelek szivacsos paren-
chymájára emlékeztet, annyira, hogy még a gyűjtősejtek is
megtalálhatók. A parenchyma az edény-nyalábok közelében
assimilátákat, nevezetesen keményitőt tartalmaz a vizsgált
fajok leveleiben.

Az edény-nyalábok a levél szélével párhuzamos lefutá-
súak. A két legszélső nyaláb a levél széle felé oldalágakat
bocsát, amelyek fokozatosan megvókonyodnak és végül eltűn-
nek a levél alapszövetében ; a külső nyalábok eltűnése után
a mellettük levő, a levél szélétől számított második nyaláb

ADATOK A SZALMAVIRÁGOK SZÖVETTANÁHOZ 41

bocsát oldalágakat a levél széle felé, az előbbi nyaláb szere-
pét véve át. Ez folytatódik mindaddig, amig csupán csak a
levél főére marad meg Az edény-nyalábok száma páratlan,
még pedig a C. vulgáris fészekpikkelyében három, C. acaulis
öt, a X. fajok levelében számuk öt vagy hét. További rész-
letesebb leirásuk mellőzhető, mivel semmi emlitésre érdemes
sajátságuk nincsen.

A fészekpikkelylevelek fejlődése.

Mindegyik vizsgált faj fészekpikkelylevelének csúcsi része
alakul ki legelőször. A levél alapi részén élő sejtek vannak,
amelyek megtartva osztódó képességüket, tovább gyarapodva
idézik elő a levél növekedését. A levél csúcsától az alap felé
halad a sklerenchyma kifejlődése és ezzel kapcsolatban a
sejtfalak megfásodása és elhalása, vagyis a levelek szalmáso-
dása. A szalmásodás megindul már akkor, amikor még a levél
alapi részében osztódó sejtek vannak.

A fenti adatokból következik, hogy a fószekpikkelylevelek
fejlődésmenete megegyező a lomblevelekével, amenynyiben a
levél csúcsától az alapja felé halad a szövetek kialakulása.

Egyéb Composita növény szalmaszerű fészekpikkelyeinek

szövettani szerkezete.

Az xígynevezett szalmavirágok közül a Carlina és
Xerantl/e?num genusokon kivül még megvizsgáltam a követ-
kező növényfajokat : Ammobium alatum R. Br., Aeroclinum
roseum Hook, Heliclirysum bracteatum Willd. és végül
Heliclirysum arenarium (L) D C. f ószekpikkelyleveleit. Az
emiitett növényekre vonatkozólag csak a Heliclirysum brac-
teatum-ia, vonatkozólag találtam adatokat Kleiner:. „Uber
hygroskop. Krümmungsbewegungen bei d. Kompos." cimü
dolgozatában (i. ni.).

Az Ammobium alatum fészekpikkelyei fehórszinűek, az
Aeroclinum roseum levelei halványrózsaszinűek, mindkettőé
hártyásak, csillogók, a fészek körül spirálisan helyezkednek el.
A Heliclirysum bracteatum virágzatait fénylő, fehér, sárga,
vörös vagy ibolyaszinű involnerum levelek veszik spirális
vonalban elhelyezkedve körül. Av Heliclirysum arenarium
megfelelő levelei sárgák, csillogók.

Az Ammobium alatum és Aeroclinum roseum fészek-
pikkelyeinek szöveti szerkezete megegyező a Xerantliemum
annuum leveleinek szerkezetével, amiért is leírásukat mellőzöm.

A Heliclirysum bracteatum kifejlett fészekvirágzatain
az involucrum leveleknek három övét lehet megkülönböztetni
makroskopikusan is. Az első övnek levelei barnászöldek, a
második öv erősen hajlott levelekből, a harmadik pedig a

42 SZALAY E.

sugárzó, élénk színekben pompázó levelekből áll. Az első rész
leveleinek belső epiclermise erősen megvastagodott felületi
falú sejtekből áll, néhol a keresztmetszetben gyűrt falú sej-
tekből ; az epidermis sejtek között a chlorophyll tartalmú
parenchyma sejtek felett levegőnyílások vannak. A paren-
chyma a levelek alsó felében chlorophylltartalmú. A paren-
chyma és epidermis között sklerenchyma szövet van, amely
ott, ahol a parenchyma nem tartalmaz chlorophyllt, két-
három sejtsornyi összefüggő lemez, azonban a chlorophyllos
réteg felett sejtjei sklerenchyma nyalábokban egyesültek.
A második zóna leveleinek belső oldalán az epidermis sejtek
a külső falukon, kissé a sejt belseje felé, vánkosszerűen meg-
vastagodnak. A parenchyma tágüregű sejtekből áll, köztük
kis intercellularisok vannak. A levelek mindkét oldalán skle-
renchyma van, amelyek közül a külső fejlettebb. Általában
háromsorú, vastagfalú sejtekből áll. A külső réteg sejtjei a
legvastagabb falúak és jól kivehetően rétegezettek. A levélben
kívülről befelé haladva a sejtfalak mindinkább vékonyodnak
és a sejtlumen mindinkább nagyobbodik. A harmadik övben
a belső epidermis seitek vánkosszerű megvastagodásúak, a
fonák epidermis sejtjei kevésbé vastagfalúak és csapos meg-
vastagodásúak. A parenchyma meglehetős vastagfalú sej-
tekből áll.

A Héliclirysum arenarium levelei is hasonló szerke-
zetűek a Xeranthemum annuum leveleinek kialakulásához,
az eltérés főképen abban nyilvánul meg, hogy tetemesen
kisebbek (1/5 — 3 mm.), ennek következtében csak egy edény-
nyalábot tartalmaznak.

Az utóbbi négy növénj^faj fészekpikkelyei is végeznek
hygroskopos mozgást.

összefoglalás.

A vizsgált fajok abban egyeznek meg, hogy fészek-
pikkelyeik elhalt, többé-kevésbé megfásodott falú sejtekből
állanak, kivétel a Xerardhemum genus leveleinek alsó része
és a C ariina genus külső levelei, amelyek még az áthasonitás
munkáját végző sejteket is tartalmaznak. Összegezve a mon-
dottakat, a következő szövetekből épültek fel a vizsgált növé-
nyek fészekpikkelylevelei : kivül van az egy sejtrétegű epi-
dermis, amelyre jellemző, , hogy a levél szinén jól fejlett
cuticula boritja, továbbá a fonákoldal alsó felében számos
levegőnyilást tartalmaz (az utóbbi sajátság azonban csak a
külső levelekre jellemző) ; ez alatt mindkét oldalon a hypo-
dermális sklerenchyma következik, amely a fonákoldalon
jobban fejlett, mint a levél szine alatt (kivétel a C. acaulis
külső levele, melynek fonákoldalán a sklerenchyma rostok
különálló nyalábokban vannak, a szine alatt teljesen hiányza-
nak, szerepüket a megfásodott falú epidermis sejtek vették át) ;

ADATOK A SZALMA VIRÁGOK SZÖVETTANÁHOZ 43

a sklerenchyma rostok fala megfásodott. A megfásodás a
levelek színén kismérvű, úgy hogy csak nagyon érzékeny
reactióval mutatható ki. A fásodásnak ezt a kis mértékét
Steinbrinck és S c h i n z (i. m.) a Carlina acaulis levelén
nem vették észre. A levél közepe parenchymatikus sejtekből
áll. A levelek calciumoxalat kristályokat tartalmaznak, még
pedig a Carlina genus különálló oszlopokat, vagy raphidok-
ból álló kévéket a parenchymában ; a Xeranthemum genus
pedig az epidermis sejtekben különálló kristályokat. Az idézett
szerzők egyike sem emliti dolgozatában a levelek levegő-
nyilasait és a levelekben előforduló calciumoxalat kristályokat.

A levelek csúcstól számított első harmadában a paren-
chyma fásodott falú sejtjei, a második ós harmadik harmad-
ban a vastagfalú sklerenchyma rostok idézik elő a levelek
száraz voltát, a jól fejlett, sima cuticula pedig fényes csillo-
gásukat. Az emiitett sejtek mind elhaltak, levegővel teltek.
E tulajdonságaik alapján nevezik ezeket a növényeket népie-
sen „szalmavirágok"-nak, immortelleknek. Mivel száraz voltuk-
nál fogva évekig változatlanul eltarthatok, felhasználják
koszorúk stb. készitésére. Különösen a Helichrysum .bractea-
tumot használják ily módon fel.

Az involucrum levelek hygroskopos mozgást végeznek.
A mozgást mindig vízfelvétel, vagy a felvett viz elpárolog-
tatása idézi elő. Tehát imbibatiós mozgás. Kiszáradáskor a
külső s belső sklerenchyma rostok kifelé hajlanak, amellyel
együtt jár a levelek kihajlása ; vizfelvételkor a mozgás ellen-
kező irányban megy végbe, vagyis a levelek behajlanak. Ezt
a mozgást az eltérő rugalmasságú sklerenchyma rostok idézik
elő. A sklerenchyma rostok rugalmassága a levelekben belül-
ről kifelé haladva folytonosan növekedik. E sajátságukról a
polarisatiós mikroskop segítségével győződhetünk meg. Hogyha
a levél keresztmetszetét keresztezett nicolok között I. rendű
vörös szint mutató gipszlemez közbeiktatásával vizsgáljuk,
akkor a belső sklerenchyma rostok I. r. sárgásvörös, a paren-
chyma belső része II. r. bibor, külső része II. r. sötétkék, a
külső sklerenchyma rostok belülről kifelé haladva II. r. kék,
II. r. kékeszöld, II. r. narancsvörös interferentia színűek.
Tehát belülről kifelé haladva az interferentia szinek egyre
magasabbrendűek lesznek. Ez azt bizonyítja, hogy a rugal-
masság belülről kifelé haladva növekedik. A hygroskopos
mozgást a különböző rugalmasságú rostok együttműködése
idézi elő.

Ilyen irányú vizsgálatokat végeztem a Carlina acaulis,
Carlina vulgáris, Xeranthemum annuum, Xeranthemum
cylindraceum fészekpikkelyein. Vizsgálataim eredménye meg-
egyezik Steinbrinck ésSchinz (i. m.) eredményeivel,
tehát evvel is igazolhatom magyarázatuk helyes voltát, ellen-
ben nem fogadhatom el Ráthay (i. m.) és Klein er (i. m.)

44 MOESZ G.

feltevéseit, mert a levelek fonákán kifejlődött sklerenchyma
rostokat nem vették észre, ebből pedig következik, hogy a
hygroskópos mozgást nem bírják kielégítően magyarázni.

A vizsgált növények közül a Carlina, továbbá a Heli-
chrysurn genusoknál a mozgás feltűnő, ellenben a többinél
jelentéktelen, alig vehető észre.

*

Mielőtt dolgozatomat befejezném, kedves kötelességem-
nek tartom, hogy e helyütt is hálás köszönetemet fejezzem
ki Dr. Mágocsy-Dietz Sándor egyet, ny . r. tanár
úrnak, hogy a növényeket és vizsgálati anyagot rendelkezé-
semre bocsátotta és (szives útbaigazításaival lehetővé tette
munkám befejezését. Őszinte köszönettel adózom D r. Szabó
Zoltán főiskolai c. ny. rk. tanár úrnak is szíves támogatásáért.

(A növénytani szakosztály 1919. március 12-én tartott üléséből.)

Moesz G* : Mykologíaí közlemények*

IV. közlemény.1

31. Conostroma didymum (Fautr. et Roum.) Moesz.

Ezt a gombát Gr r e i n i c h F. káplán úr gyűjtötte a
Sükösd melletti Lanistya erdőben, a Quercus robur fiatal,
már elhalt ágain, amelyeken apró, barnás vagy feketés,
szemölcsszerű pontok alakjában jelenik meg. A termőtestek
mérsékelt sűrűségben egyenletesen elosztva lepik el az ágat.

A gomba a legtöbb megegyezést a Dendrophoma
didyma Fautr. et Roum.-val mutatta. A Magyar Nemzeti
Múzeum herbáriumában ennek a gombának csak egyetlen
szerény példánya van (Roumeguére : Fungi sel. exs. No. 5982.),
melyet azonosnak kell tartanom a sükösdi gombával.

Mivel azonban ez a gomba nem illik be a Dendrophoma
génuszba, sem a Phomopsis génuszba, amely gónusz még
leginkább jöhetne szóba, azért részére egy új génuszt kellett
felvenni, melynek leírását a következő sorokban közlöm :

Conostroma nov. gen. Stromacearum. Stromata brun-
nea vei nigra, subrotundata, parenchymatica , perider-
mate innato, initio tenuia et plana, de in disco coniformi
prominentia, postremum periderma perrumpentia, unilocu-
laria, loculo circum columéllam centralem disposito ; coni-
diophora hyalina, filiformia, infra vámosa; conidia cylin-
dracea, continua, hyalina, acrogena, bina vei terna, diver-
gentia. \

1 I. közlemény a Bot. Közi. (1913.) XII. 231., a II. közlem. u. ott
(1915.) XIV. 145. és a III. közlem. u. ott (1918.) XVII. 60.' oldalán.

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK

45

Conostroma didymum (Fautr. et Roum.) Moesz Syn.
Dendrophomá didyma Fautr. et Roum. in Rev. Mycol.
1892. p. 9 et C. Roumeguére: Fungi sel. exs. No. 5982.

('harcid, generis. Maculis nullis ; stromatibus sjiarsis,
430 — 71öy(lé0 — 430 fi; conidiis bacillariformibus, rectis,

1. kép. Conostroma didymum (Fautr. et Roum) Moesz.

eguttulatis, 4 5 — 9^1 — ^^ A* (plerumque 6 — 7 ju longis) ;
conidiophoris 23 — 50 /u longis, 1 — 15 ju lat is.

Bab. in ramis emortuis juvenilibus Quercus roboris.
Prope Sükö s d, Hungáriáé. Leg. F. Gr r e i n i c h.

A Phomopsis quercina (Sacc.) v. H.-vel megegyezik
abban, hogy kezdetben lapos ós vékony sztrómája a konidium-
telep alapjából kúpszerűen kiemelkedik, mig végül a pára-

46 M0ESZ G.

réteget áttöri. Eltér tőle és általában a Phomopsis génusztól
a konidiumok alkotásában és megjelenésében. Mig a Phomop-
sis konidiuniai többé-kevésbé orsóalakúak és magányosan
állanak a konidiumtartó csúcsán, addig a Conostroma koni-
diumai rövid pálcikaalakúak és kettesével-hármasával foglal-
nak helyet a konidiumtartó csúcsán.

Mivel az egész fiatal konidium-telepeket, melyekét a
kéreg még teljesen elzár, felül is egy hártya veszi körül,
azért ezt a gombagénuszt a Stromaceae családba (Pachy-
stromaceae) kell helyezni.

A sztróma a telep szélei felé elvékonyodik és elhalvá-
nyodik ; a kéreg belsejébe nem folytatódik ós abban nem is
lehetett megtalálni sem a Diaporthe, sem más tömlős gomba
peritheciumait.

A konidium-telep az oszlop- (kúp-) alakú sztróma körül
keskeny gyűrű alakjában nyilik fel, mely később kiszélesedik.
Olykor a sztrómából előtörő oszlop a konidium-telep felerószét
is elfoglalja, amikor is a konidium-telep csak félkör alakjá-
ban simul az oszlop oldalához. A sztróma felületén kivételesen
némi öblösödés is képződik, de határozott kamraképződésről
nem lehet szó.

Az 1. kép magyarázata: A — G a termőtest átmetszetei,
A 100-szor nagy., a többi 50-szer nagy. J konidiumtartók,
800-szor nagy., L konidiumok, 1600-szor nagy.

32. Phomopsis quercicola Moesz.

Maculis nullis. Pycnidiis dense gregariis" subcutaneo-
erumpentibus, atris, subhemtsphaerids, 280 — 400 jli diám;
contextu pseudoparenchymatico, fuligineo-olivaceo; parietibus
swpra valde asque ad 200 p, incrassatis, anguste perforatis;
conidiis d/morphis, alteris ellipticis vei subfusiformibus,
hyalinis, continuis, vulgo 2-guttatis, utrinque rotundatis,
6' 5 — lOy^l'5 — 2 ju ' ; conidiophoris filiformibus usque ad 10 jli
longis ; conidiis alteris filiformibus, varié curvatis, hyalinis,
eguttulatis, 20 — 30)x(i fx; conidiophoris eorum invisibilibus.

Hab. in ramis emortuis juvenilibus Quercus roboris,
prope S ü k ö s d, Hungáriáé. Légit F. Greinich.

Ez a gomba olykor a Conostroma didymMm-mal együtt
fordul elő a Sükösdről küldött fiatal, elhalt tölgyfaágakon.

E két gombát egymástól könnyű elválasztani, mert már
szabadszemmel is látható, hogy mig a Conostroma didymum
termőtestei szétszórtabban, addig a Phomopsis quercicoláéi
igen sűrűn helyezkednek el egymás mellett.

A Phomojisis quercina (S a c c.) v. H.-től1 több tekintet-
ben is lényegesen eltér.

1 H. Diedicke: Die (Tattung Phomopsis (Ann. Mycol. 101 1. p. 8).

MYK0L0G1AI KÖZLEMÉNYEK

47

A Phomopsis quer cella Sacc. et Roum. (Miclielia II.
p. 339) termőtestének szerkezetét nem ismerjük eléggé, de a
konidiumok leírásából mégis kitűnik, hogy az új
sem azonosítható. A Ph. quer cella konidiumai
konidiumtartói kétszer hosszabbak, mint a Ph.
Konidiumai pedig csak egyfélék.

gomba ezzel
hegyesek és
quercicoláéi.

2. kép. Pliomopsis qnercicola M o e s z.

A Ph. qnercicola termőteste a pararóteg alatt keletkezik,
melyet később szabálytalan módon felrepeszt. A pycnidium-
nak csak felül van jól kiképződött, apró sejtekből álló fala.
A konidium-telep aljából vékony fekete vonal indul a kéreg-
szövetbe az ág felületével párhuzamosan. A konidiumokat
termő üreg lencse-, korong- vagy sekély tölcséralakú. Koni-
diumok az üregnek felső boltozatán is keletkeznek.

Az elliptikus konidiumok között elvegyülve, találjuk a
fonálalakúakat is, még pedig nagy számmal. Legnagyobb
mennyiségben mégis oldalt, az üreg hajlásában vannak.

43 MÖES2 G.

A 2-ik kép magyarázata : A — D a termőtestek átmet-
szetei, A 100-szor nagy., a többi 50-szer nagy. E a kétféle
konidium, 500-szor nagy. F az ág részlete, rajta a gomba
termőtestei, term. nagys.

33. Phomopsis daucicola Moesz.

1918. év november havában Aranyosmaróton, vasúti
töltésen, a Daucus carotának olyan kórójára akadtam, ame-
lyet egy gomba helyenként egészen feketére festett. A szár
más része nem volt fekete, de azon is könnyen meg lehetett
látni a gombát apró, fekete kiemelkedő pontok • alakjában.
A gombát Phomopsis-nak kellett minősiteni, részint a termő-
test szerkezete, részint és főképen a konidiumok kétfélesége
miatt.

A termőtestet csak felül határolja szilárdabb burok,
mely eléggé vastag (cca 45 ju), szerkezetnélküli, átlátszatlan
fekete sztromatikus állományból áll. Ez a fekete réteg ott,
ahol a szár nagyobb terjedelemben feketeszinű, a termőtestek
közt is elterül és közvetlenül rajta fekszik a szár felületét
körülvevő sklerenchymás szöveten. Az epidermisz már elpusz-
tult. A szárnak feketére nem festett részén ez a fekete burok
csak a termőtesteket fedi.

A termőtest alsó részében szilárdabb burok nincs.
A konidiumtartók egy kissé sárgás szinbe játszó rétegből emel-
kednek ki, amely réteg lágyfalú, parányi sejtekből áll és a
felső burok belső felületét is kibéleli.

A konidiumok kétfélék : tűalakúak ós orsó-elliptikus-
ai akúak. A tűalakúak vannak többségben.

Kérdés, milyen név illeti meg ezt a gombát ? E kérdésre
megfelelni nem könnyű. Feltehető ugyanis, hogy a kétféle
konidium számaránya változó. Az aranyosmaróti gombának
konidiumai túlnyomóan tűalakúak, de lehetséges, hogy más
esetben az elliptikus konidiumok uralkodnak, sőt talán egyedül
ezek képződnek ki. Az aranyosmaróti gomba némely termő-
testében is csak egyféle konidium (a tűalakú) fejlődött ki.

Figyelembe kellene venni az Ernyősökön talált Phoma-
és Rhabdospora-féléket is, miután lehetséges, hogy ezek közt
is rejtőzik egy-egy Phomopsis. Addig is, amig erre a mun-
kára valaki vállalkozik, egyelőre csak azok az alakok jönnek
tekintetbe, amelyek az Ernyősökön élő Diaporthe-fajokhoz
tartozhatnak, miután úgy v. Hőhnel1, mint Trave.rso2 is
a Phomopsis-féléket a Diaporthe konidiumos alakjainak tartja.

Ilyen volna a Phomopsis eryngiicola (Brun.) Trav.,

1 v. Hőhnel: Ffagm. z. Myk. II. Mitth. No. 87. (1906.)

2 J. B. Traverso in FI. Ital. Crypt. Pars I. Vol II. Fasc. 1. p.
214. (1906.)

MYKOLÖGTAI KÖZLEMÉNYEK

43

mely faj Diedicke1 szerint a Diaporthe nigrella (Auers w.)
N i e s s l-hez tartozik. Ugyanezen Phomopsis-n&k Diedicke2
másutt részletesebb leirását adja, amelyben szó van már a
megfeketedett epidermiszről is. Eltekintve attól, hogy tűalakú
konidiumokról semmit sem szól, a leirás elég jól illik az
aranyosmaró ti gombára.

A Daucus carota-nak is van egy Diaportheja, melyet
Winter D. denigrata-nak nevezett el. Ennek azonban nem
ismeretes a Phomopsis alakja. Valószinűnek tartom, hogy az

3. kép. Pliornopsis daucicola M o]e s z.

aranyosmaróti gomba ennek a D. denigrata-nak a konidiumos
alakja. Annál is inkább hiszem ezt, mert Winter leírása
szerint a D. denigratanak is terjedelmes barna vagy fekete
sztrómája van, mely a szárat nagyobb darabon körülveszi.

Az a Phoma, melyet Desmaziéres3 Phoma denigratum-
nak nevezett el ós amelyet a Brunella vulgáris szárán talált,
bár a leirás szerint elég közel áll az aranyosmaróti gombához,
vele mégsem azonositható, mert nem valószínű, hogy a
Brunellá-nsik és az ettől oly messzeeső Daucus-nak egy és

1 H. Diedicke in Ami Myc. IX. (1911.) p. 24)

2H. Diedicke in Krypt. fl. Mark. Brandenbs:. Pilze VII.

(1912.) 245.

3 J. B. Desmaziéres in Ann. se. nat. 3-iéme série, t. XX.

(1853.) 218.

Botanikai Közlemények. 1—6. füzet.

4

50 MOESZ ö.

ugyanazon Phomopsise legyen. Ezen véleményem mellett szól
az a körülmény is, hogy a Brunella Diaporthéja, a D. Des-
maziéri N i e s s l1 sem azonosítható a Daucus Diaporthejával,
a D. deni grata "W i n t e r-rel.

Mellékesen említem meg, hogy Allescher2 a Phomop-
sis denigrata leírásában, melyet Diedicke is átvett (1. c.
1912. p. 249), kampószerűen meghajlított, 20 — 21^><(1 p nagy-
ságú konidiumtartókról szól. Azt sejtem, hogy ezek a „spóra-
tartók" nem egyebek, mint kampószerűen görbülő konidiumok.
Ha ez igaz, akkor a Brunella Phomopsis dénigratájának is
kétféle konidiumai vannak.

Grondolni lehetne a Ho'1.1 ó s3-f éle Rhabdospora Dauci-xa,
is, melyet Nagykőrösön a Daucus carota kóróján talált. Ennek
tűalakú konidiumai a hasonlóság mellett szólanak. Hollós
leírásában nincs azonban szó a szárat megfeketitő sztrómáról ;
a termőtest falát pedig sejtes szerkezetűnek mondja. Hollós
gombájának termőtestében hiányzanak a szélesebb koni-
diumok is.

Mivel tehát az aranyosmaróti Phomopsist a fent emiitett
alakokkal azonosítani nem lehet, új névvel különböztetem meg.
Valószínűnek tartom, hogy ez a gomba a W i n t e r-féle
Ph. denigratá-n&k a konidiumos alakja.

Diagnózisa a következő :

Phomopsis daucicola n. sp. Manila nulla vei stroma-
tica tiiijra, laté effusa ; pycnidiis láxe gregariis, irregulariter
subglobosis, depressis, 116 — 230 p diám., supra matrice atrata
tectis, non. papillatis ; conidiis dimorphis: alteris ellipticis
vei subfusiformibus, hyalinis, continuis, saepe 2-gidtatis,
6 5 — Í3X^ — ^ tl> alteris acicnlaribus, curratis, hyalinis,
23 — 33y^l — lő fi, copiosissi/nis ; etiani conidiophoris dimor-
phis: illis conidiörum ellipticoruni filiformibus 10 — 13 p
long., illis conidiörum acicularium lanceolato-fusifornnbus,
hyalinis, 9 — 13\3 — 4 p.

Hab. in caulibus emortuis Dauci carotae, prope
Arany os mar ót, Hungáriáé. Leg. O. Moesz, hyetne.

A 3-ik kép magyarázata: A a termőtestek keresztmet-
szete, 100-szor nagy. B elliptikus konidiumok. C tűalakú
konidiumok. B és C 1000-szer nagy.

34. Phyllosticta atriplicis Desm. és ambrosioidis Thűmen.

Greinich F. káplán úr Sükösdről olyan Atriplex
tataricát küldött, melynek élő levelein számos, kerekded,
fehéres folt volt. A foltok a levél mindkét felületén egyfor-

1 G. v. Niessl in Verh. d.nat. forsch. Ver. in Brünn. X. (1871.) p. 203.

2 A. Allescher in Rbh. Krptrl. v. Deutschl. etc. 2-te Auíi.
I. Bd. VI. Abt. (1898.) p. 275.

3 H o 1 1 ó s L. in Ann. Mus. Nat. Hung. VII. (1909.) p. 54.

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK

51

mán mutatkoztak, de a parányi feketés termőtestek csak felül
képződtek ki. A pycnidiumok gömbölydedek, többé-kevésbé
összenyomottak, különösen felül ; átmérőjük 100 — 200 ju ;
faluk vékony, pseudoparenchymás, sárgás, csak felül némileg
vastagabb és sötétebb ; a nyilas szélessége cca 7 /u. A koni-
diumok kicsinyek, baktériumszerűek, hengeresek, mindkét

4. kép. A—G Phyllosticta ambrosioidis T li fí m. D—L Septoria
atriplicis (W est.) Fuckel.

végükön legömbölyödöttek, egyenesek vagy olykor kissé gör-
bültek, színtelenek, 4— 6><1— l'B fi nagyok, olajcseppet, úgy
látszik, nem tartalmaznak. (Lásd a 4. kép A—C ábráit.)

Ezen jellemvonások alapján ezt a sükösdi gombát
Phyllosticta ambrosioidis Thűmen-nek tartöm. Eddig csak
Portugáliából volt ismeretes, ahol azt Thíímen a Cheno-
podium ambrosioides élő levelén találta. (F. de Thűmen:
Contr. ad floram myc. Lusitanicam. Series III. 1881. p. 45.
no 592.)

4*

50 MOESZ (i.

Mivel valószínűnek tetszett, hogy e gomba előfordulása
általánosabb, átrevideáltam a Magyar Nemzeti Múzeum herbá-
riumának idevonatkozó anyagát. Feltevésemben nem csalódtam,
amint azt a következő felsorolás mutatja.

I. Ph. ambrosioidis Tliűme n-nek ismertem fel a
következőket :

1. „Phyllosticta atriplicis Desm." In fol. Clieno-
podii albi, Austria infer. (Krypt. exs. No. 1454. Leg.
de Hő h n el.)

2. „Phyllosticta atriplicis Desm.?" In fol. Atri-
plicis laciniatae. Pozsony. (Leg. A. B a u m 1 e r.) B á u m-
ler kérdőjelet tett a gomba nevéhez. A schedára irt
megjegyzése : „Sporulae sehr klein, hyalin, 3 — 4 fi,
1*5 — 2 fi, óval" tanusitja, hogy neki már feltűnt a koni-
diumok kicsinysége.

3. „Phyllosticta atriplicis Desm." In fol. Aíri-
plicis patulae. Mahr.-Weisskirch.en. (Petrák: FI. Boh.
es Morav. exs. II. Serié, 1. Pilze, No 876. Leg. Petrák.)

4. „Septoria atriplicis (West.) Fuckel." In fol.
Atriplicis latifoliae. Berlin. (S y d o w : Mycoth. Marchica
No. 4872. Leg. P. Sydow.)

II. Septoria atriplicis (West.) Fuckel-nek bizonyul-
tak a következők:

1. „Septoria atriplicis (West.) Fuckel." Atri-
plex nitens. Berlin.. (Sy d ow : Myc. March. No. 4195.
Leg. P. S y d o w.)

Conidiis 16'5 — 23-5X& — 6*5 fi\ 1 — 2 septatis. < (Lásd a 4.
kép L ábráját.)

2. „Septoria atriplicis (West.) Sacc." Cheno-
podium muraié. Rouen. (C. Roumeg. : Fgi sel. exs.
No. 5876. Leg. A. Le Breton.)

Conidiis 13 — 26X3 — 4 p ; 1 — 3 septatis. (Lásd a 4. kép
E ábráját.)

3. „Depasea atriplicicola Fr." Chenopodium mu-
raié. Rimaszombat. Leg. A. R i c h t e r.

Conidiis 13 — 33^3 — 5 fi ; 1 — 4 septatis. (Lásd a 4. kép
F ábráját.)

4. „Phyllosticta atriplicis Desm." Atriplex lati-
folia. Leipzig (Rbh. : Fgi eur. No 1259. Leg. Auers-
wald.)

Conidiis 13 — 27X4 — 6 fi ; 1 — 3 septatis. (L. a 4. kép D ábr.)

5. „Phyllosticta atriplicis Desm." Chenopodium
urbicum. (M. C. Cooke: British Fungi.)

Conidiis 15 — 23X4 — 6 p ; 1 — 2 septatis. (Lásd a 4. kép

G ábráját.)

A Phyllosticta atriplicis D e s m.-nek vélt gombák tehát
részben Phyllosticta a?nbrosioidis-nek, részben Septoria atri-
plicis-nek bizonyultak.

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 53

Ezek után felmerül az a kérdés, mi is legyen Des-
m a z i é r e s Phyllosticta atripUcise ?

A zavart fokozza az, hogy Diedicke a „Phyllosticta
atriplicis Desm." leirásában (Krptfl. Brandbg. IX. Bd. 1 Heft
p. 21), a konidiumoknak olyan méreteit közli (5 — 8X2'5 — 3 p),
amelyek merőben eltérnek Desmaziéres adataitól (Desm.
in Ann. se. nat. 3. série XVI. 1851. p. 298: „sporidiis

20—30X6-7 /A

Sajátságos, hogy Saccardo (Syll. Fung. III. p. 54),
amikor átveszi Desmaziéres gombájának leírását, kihagyta
a konidiumok nagyságára vonatkozó adatokat. Ez a hiányos
közlés lehetett talán az oka annak, hogy többen félreismerték
Desmaziéres Phyllostictáját.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy :

1. Diedicke gombája: a „Phyllosticta atriplicis Desm."
(in Krptfl. Brandbg. IX. p. 21) nem azonosítható Desmaziéres
hasonló nevű gombájával. Helyes neve volna : „Phyllosticta
atriplicis Diedicke non Desm."

2. Desmaziéres gombája: a „Phyllosticta atriplicis
Desm." (in Ann. se. nat. 3. série, XVI. p. 298) bizonyára
nem más, mint: „Septoria atriplicis (West.) Fu ekei", ami
mellett nemcsak a konidiumok méretei szólnának, hanem
D e smaziér es-nek következő szavai is: „sporulis 3 — 4,
cylindraceis, truncato-compressis vix distinctis".

Meg kell azonban jegyeznem, hogy a tőlem megvizsgált
Septoria atriplicis-ek konidiumaiban a sejteket jól lehetett
látni.

A 4-ik kép magyarázata : A a Phyllosticta ambrosioidis
T h íí m e n termőtesteinek átmetszete, 100-szor nagy. B ugyan-
annak két termőteste felülről nézve, 100-szor nagy. C ugyan-
annak konidiumai 1000-szer nagy. D — G ós L a Septoria
atriplicis (West.) Fuckel konidiumai, 1000-szer nagyítva.
D R a b h : Fgi eur. No 1259, E Roumeg.: Fgi sel. exs.
No. 5876., F Richter Al. : Rimaszombat, G Cooke:
Brit. Fgi, L Sydon: Myc. March. No. 4195.

35. Septoria allii Moesz.

Pycnidiis sine macula plerumque in nervis vagináé
foliorum laxe seriatis, epidermide tectis, demum poro per-
tiisis, subgloboso- depressis, fuscis, 116 — 180 p, diám ; conidiis
filiformibus, utrinque angustatis, leniter ciirvulis, continuis,
minute granulosis, 16 — 36^2 — 3 p; conidiophoris caesjntosis,
cylindraceis, 10 — 16 p longis.

Hab. in vaginis, foliorum siccis Allii oleracei, „Farkas-
rét" prope Budapest. Leg. Moesz.

Legközelebb áll hozzá a Septoria alliicola, B a u m 1 e r
(in Hedwigia XXIV., 1885., p. 75) és a S. Ranojevicii

54

MOESZ G.

Bubák (in Ami. Myc, 1914., p. 411), de mindkettőtől jól
megkülönböztethető, mert ezek konidiumában megvan a
harántfal, mig a S. allii-r\ak soha sincs harántfala. A koni-
diumok nagyságában is van eltérés. Az 5-ik kép B és .0
ábráinak összehasonlításából jól látható a két faj konidiumai
között fennálló különbség.

Az 5-ik kép magyarázata : ^4 a Septoria allii M o e s z
termőtestének átmetszete, 100-szor nagy. B ugyanannak
konidiurntartói, 1000-szer nagy. Ca S. alliicola Báumler
konidiumai, 1000-szer nagy.

5. kép. A — B Septoria allii Moesz,
C Septoria alliicola Báumler.

6. kép. Septoria -phlornidis ,M o e s z.

36. Septoria phlornidis Moesz.

A Phlomis tuberosa levelének barna foltosságát okozza
ez a gomba, melynek diagnózisát a következőkben közlöm:

Macidis 2)olygo?iis, nervis limit atis, 3 — 6 mm. latis,
elein confluentibus, in ejpiphyllo magis conspicuis, bmmneis,
centro demum expallentibus ; pyenidiis epiphyllis, in centro
macularum laxe gregariis, punctiformibus, nigris, epidermide
tectis, dein apice erumpentibus, globosis, vei dep?-essis, con-
textu brunneo celluloso ; conidiis acicularibus, rectis vei
leniter curvulis hyalinis, continuis, vei raro 1-septatis, egut-
tulatis, 26 — 40y(l'5 — 2 /u; conidiopJwris ovoideis, hyalinis,

6-7X3—1 /<•

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 55

Hab. in foliis languidis Phlomidis tuberosae, „Kamara-
erdő", prope Budapest. Leg\ Moesz.

A 6-ik kép magyarázata : A a Seytoria phlomidis
Moesz termőtestének átmetszete, 100-szor nagy. B ugyan-
annak konidiumai és konidiumtartói, 1000-szer nagy.

37. Acrospermum gregarium Hazsl.

A Magyar Nemzeti Múzeum gombagyűjteményének ren-
dezése közben kezembe akadt a H azslin szky-től leirt
Acrospermum gregarium néhány példánya, melyet a horvát-
országi Lokve-ban gyűjtött. A seregesen előtörő fehér, kúpos
termőtestek emlékezetembe hozták a Micula Mougeotii-t,
mellyel 1918-ban foglalkoztam és amelynek leírását és rajzát
a Bot. Közi. 1918. évi XVIII. köt. 71. oldalán közöltem.
A mikroszkópos vizsgálat kiderítette, hogy Hazslinszky
gombájának szerkezete valóban teljesen azonos azzal a Miculá-
val, melyet a horvátországi Ogulin mellett, Rhamnus fallax
száraz ágán leltem. A gazdanövényre vonatkozólag Hazslinszky
kétségben hagy minket : az eredeti példányok schedáján a
szedret („in Rubi"), mig „Magyarország és társországainak
Sphaeriáiu c. művének 25 oldalán a bükkfa ágát jelölte meg
gazdanövénynek. A gazdanövény homályban maradt kérdése
azonban nem változtat azon a valóságon, hogy az Acrosper-
mum gregarium Hazsl (in Math. ós Terin. Közlem., 1892.,
XXV. 2. p. 25 és P. A. Saccardo et P. Sydow: Syll. Fung.
XVL, 1902., p. 724) nem más, mint Micula Mougeotii Duby.

38. A Pteris cretica új betegsége.

A budapesti állami polgáriiskolai tanárképző főiskola
üvegházában feltűnt egy cserepes Pteris cretica, melynek
lombján kisebb-nagyobb barna foltok voltak. A barnulás
olyan nagymértékű volt, hogy a növény megbetegedése
súlyosnak látszott. Már kis nagyítással is észre lehetett venni,
hogy a betegséget parányi, pontszerű fehér gyepecskék okoz-
zák melyek a lomb alsó felületét sűrűn ellepték. Látni lehetett
azt is, hogy ezek a gyepecskék nemcsak a barna folton,
hanem annak még egészséges, zöld szélén is előfordulnak.
A gomba külső megjelenése azt a benyomást keltette, hogy
parazita gombával van dolgunk, mely a zöld szövet pusztítá-
sával a barna foltot nagyobbítja.

Ezek után nagy volt a meglepetésem, amikor a gombá-
ban a Cephalosporium acremonium-ot ismertem meg, amely-
ről eddig nem tudtuk, hogy zöld növényen is élősködik.
Főként, mint szaprofita volt ismeretes. Találták különféle
elhalt növényi és állati szervezeten. Mint parazitát csak
gombán találták.

56

MOESZ G.

Szokatlan életmódja két kérdést vetett fel: 1. Valóban
a C. acremonium Corda idézi elő a Pteris betegségét, vagy
egy más Cephalosporium ? 2. Valóságos, vagy csak alkalmi
élősködője-e a Pterisnek?

1. A hyphafonalak vékonyak, látszólag nem szeptáltak,
gyéren elágazók, gyepecskókbe csoportosulok, 1*5 — 2*5 u
szólesek. A konidiumtartók 15 — 30 ju (rendesen 20 — 25 u)
hosszúak, árszerűek, lent olykor feltűnőbben duzzadtak s ott
2 fi szélesek, egészen alul egy szeptával. A konidiumok 6 — 16 u
nagyságú gömbbe csoportosultak, mely gömb a viz hatására
azonnal szétesik s akkor az elliptikus, színtelen, 3 — í'ö^l'ö — 2 u
nagyságú konidiumok láthatókká válnak.

7. kép. Ceplialosporium acremonium Corda.

Mindezen adatok kétségtelenné teszik, hogy a Pteris
betegségét valóban a C. acremonium Corda idézi elő.

2. A második kérdésre vonatkozólag az a nézetem, hogy
ez a gomba a Pterisnek teljesen egészséges lombját nem
tudná megtámadni. A barna foltokat ugyan ez a gomba
idézte elő, de a barna foltokban rovarok okozta erősebb sérü-
lések, sőt likak is voltak. E sérülések lehettek a gombával
való megfertőzés kiinduló helyei. Meg kell még emlitenem,
hogy a haraszt lombján számos pajzstetű is élt, de ezek
hulláin Cephalosporiumot nem találtam.

A 7-ik kép magyarázata: A a Cephalosporium acre-
monium Corda konidiumokból álló fejecskéi, 800-szor nagy.
B konidiumok, 1000- szer nagv.

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 57

39. A Pleospora herbarum kifejlődésének időtartama.

, 1919. november hó elején Aranyosmaróton, a Lunaria
annua termésének száraz rekeszfalában, az ú. n. Júdáspénzen,
apró, fekete pontokat észleltem, melyek: belseje teljesen
sclerotiumszerű volt.

Hogy megtudjam, milyen gomba fog ezekből az éretlen
terméstestekből kifejlődni, 1920. január 17-én a rekeszfalakat
itatóspapirosból formált széles tölcsérbe tettem, melyet alulról
állandóan vízzel itattam át.

1920. február 25-ón a terméstestek áttörték az epidermist
és sclerotiumos belsejükben, nagyon szűk helyen már az
ascusok és parafizisek képződésének nyomát láttam. Spórák
még nem voltak.

1920. március 27-én a terméstestek teljesen megértek ;
bennük nagy számmal fejlődtek ki az ascusok ; a spórák
egészségesek és érettek voltak.

A gomba meghatározása most már könnyű volt : a gomba
Pleospora herbarum (Pers.) Rb h.-nak bizonyult. A tenyész-
tési kísérlet mintegy 15 C° hőmérsékleten folyt le. A kísérlet
kezdetétől, azaz a sclerotiumos állapottól a spórák megóréséig
tehát 70 nap telt el.

40. Fusarium lineare Moesz.

Húsz Béla tanár úr a Staphylea pinnata elhalt ágain,
Budapesten, a Hűvösvölgyben gombát gyűjtött, melyet új
Fusariumnak ismertem fel. Diagnózisát és rajzát (8. kép)
im közlöm :

Sporodochiis ertimpentibus, oblongis, plerumque seriatim
confluentibus et tunc linea?°iformibus, usqve ad 30 mm.
longis, albis ; hypostro?nate cca 200 — 360 u crasso, plerum-
que rubro, parenchymatico, e cellulis cca 3 — 7 u latis for-
máló ; conidiophoris dense stipatis, hyalinis, septatis, ramo-
sis, 80 — 160y(3 — 5 fi; conidiis initio ovoideis, continuis,
rectis, 8—16y(3 — á fi. postremo subcylindraceis vei subfusi-
formibus, leniter falcalis, utrinque obtusiusculis, plerumque
1 — 4 septatis, vulgo 3-septatis, non constrictis, hyalinis,
16—52X3—5 a.

Hab. in ramis emortuis Staphyleae pinnatae, prope
Budapest (Leg. B. Húsz).

Ez a Fusarium bizonyára valamelyik Tubercul áriával áll
összefüggésben. Erre mutat a konidiumtelepnek Tubercularia-
szerű kiképződése.

A 8-ik kép magyarázata : A ágrészlet, melyen a Fusa-
rium lineare látható, term. nagys. B a gomba konidium-
telepének átmetszete, 100-szor nagy. C a konidiumtelep belső

58

MOESZ G.

részének részlete. D a konidiumtartók fiatal konidiumokkal.
C ós D 500-szor nagy. E fiatal konidiumok. F kifejlett
konidiumok. E és F 800-szor nagy.

8. kép. Fusarium lineare M o e s z.

41. Spicaria fimetaria Moesz.

Effusa, rosea, pulveracea; hyphis sterilibus repentibus,

ramosis, septatis, cca 5 ju cr. ; fertilibus suberectis, septatis,
irregulariter ramosis; ramis saepe dichotome ramulosis ;
ramulls ultimis apice acidis, conidiis ellipsoideis, hyalinis,
levibus, 6'5 — 10y^5 — 6 ju, in catenulas longas digestis.

Hab. in fimo equino, ad pagum Tétény, prope Buda-
pest (Légit. F. Hollendonner).

A 9-ik kép magyarázata : A Spicaria fimetaria,
300-szor nagy. B ugyanannak konidiumtartói és konidiumai,
600-szor nagy.

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK

59

42. Sterigmatocystis Szurákiana Moesz.

Hyphis sterilibus albis, repentibus, fertilibus erectis,
simplicibus, 1—2 mm. long., 16—17 ju cr., continuis, hyali-
nis, superne vesiculoso-inflatis, capitulum conidiorum globo-
sum album, 145—210 [t diám. gerentibus ; vesicula globosa,
hy állna, 45 — 55 [x diám, dense pundata ; pseudobasidiis

9. kép. Spicaria fimetaria Moesz.

radiantibus, elavat is, supra médium panduriformi-contractis,
apice truncatis vei rotundatis, 32—40^10 ju ; pseudosterig-
matibus verticillato-quaternis (nonnunquam quinisj, cylin-
draceis, vei fusoideis, 7 — 10y(3 ju ; conidiis globosis, levibus,
hyalinis, 3 — 3 5 ju diám ; in catenulas longas dispositis.

Hab. in cho r da cannabina, Budapest (Leg. J. Szurák.)
Ezt a penészt Szurák János úr gyűjtötte Budapesten,
egy, a földön régóta heverő kenderspárgán.

A 10-ik kép magyarázata : A a Sterigmatocystis
Szurákiana konidiumokat viselő fejecskéje, 300-szor nagy.
B „pseudobasidiumok", 600-szor nagy.

60

MOESZ G-.

43. Az Urocystis Leimbachii előfordulása
Magyarországon.

Boros Ádám, a magyar íflóra lelkes fiatal kutatója
1919. október elején Üröm község közelében olyan Adonis
vernalis-t talált, melynek földalatti szárán, annak hypokotil

-..~'t"\

10. kép. Sterigmatocystis Szurákiana M o e s z.

részén, hosszúkás, vaskos, fekete üszkös daganatok voltak.
Ezek hossza 05 — 1*5 cm., összeolvadás következtében még
hosszabbak is.

Az Adonis vernalison üszökgombát még nem találtak.
Az Adonis aestivalis gyökerén Oertel talált egy üszköt,
amelyet Urocystis Leimbachii-nak nevezett el. Bár valószínű-
nek tetszett, hogy a két Adonis üszökje azonos, a bizonyos-
ság kedvóért súlyt helyeztem arra, hogy az U. Leimbachii

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK

61

eredeti leírását megismerjem. Keissler K. szives fáradozá-
sának köszönhetem, hogy^hozzájutottam éhez a leíráshoz, mely
az „Irmischia"' II. (1881.) évfolyamának 4. oldalán jelent meg.
Az ürömi gomba pontos megvizsgálása alapján nyugod-
tan azonosíthatjuk az Adonis vemalis üszökjét az Adonis
aestivalis-on talált Urocystis Leimbachii-vdl.

44. Urocystis sternbergiae Moesz.

Soris in ovariis hypertrophice deformatis evolutis ;
massis sporarani pulverulentis, atro-brunneis ; sporis com-
positis globosis vei subglobosis, 20 — 30 fi diám., cellulis
sterilibus extus perfecte circumdatis ; sporis 1 vei raro 2 sub-
sphaeroideis, brunneis, 13 — 17 fx diám; cellulis periphericis
hemisphaerico convexis, pallidioribus, 6 — 8 /x diám.

Hab. in ovariis Sternbergiae colchiciflorae, prope
Budapest (Leg. F. Filarszky, GL Moesz, Z. Zsák).

11. kép. Urocystis sternbergiae Moesz.

A Sternbergia colcliiciflora megnagyobbodott magházá-
ban kifejlődő üszökfaj még legközelebb áll az Urocystis
ornithogali Koernick e-hez, amennyiben ennek is csak 1,
ritkán 2 belső spórasejtje van, melyet a külső sejtek szorosan
körülzárnak. Eltekintve attól a kis különbségtől, hogy az
Urocystis ornithogali belső spórája valamivel nagyobb (18 —
22 ju), a legfőbb különbséget abban látom, hogy az U. stern-
bergiae spórái nem a levelekben, hanem a magházban fejlőd-
nek ki, amely körülmény ezt az új fajt a többi rokon Uro-
cystistől (ú. m. U. colchici, U. cepulae stb.) is jól meg-
különbözteti.

Ebben a tekintetben utalok arra az analógiára, amelyet
a Viola-féléken élő U. violae (S o w.) Fischer de Waldh.
és az U. Kmetiana Magnus mutatnak. Előbbi a Viola-félék
levelein, utóbbi a magházban fejlődik ki.

Az U. sternbergiae-t eddig csak Budapesten találták,
még pedig a Hármashatár-hegyen (Filarszky és Moesz)
és Máriaremete mellett (Zsák).

62

moesz a.

A 11. kép magyarázata: Az Urocystis sternbergiae
összetett spórája igen erősen nagyítva. Baloldalt a spóra-
halmaz optikai átmetszete.

12. kép. Sphacelotlieca strangulans (Issatschenko) Moesz.

45. Sphacelotheca strangulans (Issatschenko) Moesz.

Ezt az üszökfajt eddig csak Déloroszországból ismertük-
Az élesszemű Gr ei ni eh F. 1920. év őszén megtalálta
Sükösdön, még pedig az Eragrostis minor (= E. poaeoides)
virágzatában, elég nagy mennyiségben. A virágzat az üszök
következtében ki sem fejlődik, vagy csak tökéletlenül.

MYKOLOÖIAI KÖZLEMÉNYEK (53

A gomba megjelenésének módja és spórájának alkotása
egyezik Issatschenko Ustilago strangulans-kr\nk leírá-
sával és egyezik e faj azon két példányával, melyek egyike
a locus classicusról, Chersonból, másika pedig Tauriából
származik. (Tranzschel et Serebr. : Mycoth. Rossica
No. 104.)

A sükösdi gomba spórájának átmérője 12 p. ; ha ellip-
tikus, akkor a spóra méretei: 12 — 14X9 — H A*-

Mivel a spóratömeg burokjának belső felületét és az
álcolumella felületét is meddő hyphafonalak fedik, azért
helyesebb, ha ezt az üszökfajt a .Sphacelotheca génuszba
helyezzük át.

A 12-ik kép magyarázata : Az Eragrosíis minor-n&k a
Spacelotheca strángulans-tól megtámadott részei a kép bal-
oldalán. A a spóra, 1000-szer nagy. B a burok átmetszete.
A burok belső felületén a meddő hyphafonalak láthatók,
300-szor nagy. A kép sükösdi példányok után van rajzolva.

46. Sphacelotheca spermophora (Berk. et Curt.) Moesz.

Ezt az Európából még ismeretlen üszköt szintén
Gr r e i n i c h F. találta, még pedig az Eragrostis minor és az
Eragrosíis megastachya fü^órkéiben, Sükösdön.

Az Ustilago spermophora leírásával ugyan nem egyezik
jól, de egyezik azokkal a példányokkal, amelyeknek egyike a
keletindiai Pusából, másika pedig az északamerikai Wisconsin-
ból (prope Madison) való és amelyeket alkalmam volt a Magyar
Nemzeti Múzeum herbáriumában megvizsgálni.

A sükösdi példányok sorusai zöldek, gömbölyűek, körte-
alakúak, vagy esetleg más alakúak is. (Lásd a 13. kép ide-
vonatkozó ábráit). A sorusok átmérője 1*4 — 1'6 mm. Feltűnő,
hogy gyakran a sárga termésnek egy része is kiáll a sorus-
ból. Egy-egy füzérben csak 1 — 2 sorus szokott lenni és nem :
„soris . . . crebis", amint azj: a leirásban olvassuk. A meg-
vizsgált ószakamerikai és keletindiai példányokon is kevés a
sorusok száma. A sorusokban feketésbarna spóratömeg van.
Ennek középső része eleinte fehéres columellaszerű képletet
és ebből kiágazó erezetet foglal magában, melyek szintelen,
meddő spórákból állanak. A sorus zöld falának belső felületén
hyphafonalak vannak.

A columella jelenléte és a burokból kiinduló hyphafona-
lak miatt ezt az üszökfajt is a Sphacelotheca génuszba kell
áthelyezni.

A spórák nagysága 7*5 — 10-5X7*5 — 9 p ; faluk többé-
kevésbé szögletes gödörkóket visel.

A 13-ik kép magyarázata : A és B az Eragrostis minor
füzérkéi, bennük a Sphacelotheca spermophora egy-egy sorusa,

64

M0ESZ G.

6-szor nagy. C és D a sorusok különböző alakjai, 10-szer
nagy. E spórák, 1000-szer nagy. F egy sorus átmetszete,
20-szor nagy. J a columella sejtjei, 1000-szer nagy. K a sorus
burkának belső felületén levő sejtfonalak, 500-szor nagy.

13. kép. Sphacelotlieca spermophora (B e r k. et C u r t.) loesz.

47. A Magyar Nemzeti Múzeum újabban szerzett
érdekesebb hazai üszökfajai.

Hazslinszky 1876-ban összesen 19 üszökfajt sorol
fel Magyarországból.

A Magyar Nemzeti -Múzeum jelenleg 66 magyarországi
üszökfajt foglal magában.

Ez a jelentékeny gyarapodás mutatja, hogy a mykologiai
kutatás 1876. óta nemcsak hogy nem pihent, hanem a foko-
zott erővel folytatta a régi mesterek munkáját. Hasonló ered-
ményt tapasztalhatunk a mykologia más ágaiban is.

MYKOLOGIAT KÖZLEMÉNYEK g5

A következő felsorolás csak az érdekesebb üszökfajokat
foglalja magában a legújabb gyűjtések anyagából.

1. Schroeteria Delastrina (Tul.) Winter. Eddig csak
Kisbérről (Linhart), Beszterczebányáról (Márkus) és
Pozsonyból (B a u m 1 e r) voltak példányaink. Ujabban meg-
találta Zsák Z. is Vácz mellett, a Veronica triloba termésében.

2. Doassansia sagittariae (W est.) F i s c h. Egyetlen
ismert hazai termőhelye : a szeréinmegyei Kupinovo ; Sagit-
taria sagittifolia levelén (Moes z).

3. Urocystis Leimbachii Oertel. (Lásd e füzet 60.
oldalán.)

4. Urocystis Kmetiana P. Magn. Prencsfaluból volt
ismeretes (Kmef). Ujabban előkerült Aranyosmarótról is, a
Viola arvensis termésében (Moes z.)

5. Melanotaeniiim cingens (Bee k) Magn. Egyedüli
hazai termőhelye ezidőszerint : Budapest (Farkasrót). A Lina-
ria genistifolia élő szárán és levelein (Moesz).

6. Entyloma serotinum Schroeter. Csak Pozsonyból
volt meg (Báumler). Ujabban megtalálta Budai J.
Mezőcsáton és Gr r e i n i c h F. Sükösdön. Mindkét helyen a
Symphytum officináié levelében.

7. Entyloma matricariae Rostr. Csak Aranyosmarót-
ról van meg. A Matricaria inodora levelében (Moesz).

8. Entyloma eryngii (Corda) De By. Az Eryngium
campestre levelében Miskolczon (Buda i) és Aranyosmaróton
(Moesz).

9. Tilletia Guyotiana H a r i o t. Csak a máramaros-
megyei Rahóról van példányunk. A Bromus-ok gyűjtemé-
nyében akadtam reá. A Tilletiát tartalmazó Bromus horda-
ccust Vágner L. gyűjtötte 1875-ben.

10. TJiecaphora deformans Dur. et Mont. Egyetlen
példányunk a horvátországi Sv. Kriz (Zengg, Senj) vidékéről
való, ahol azt D o b i a s c h találta az Astragalus glyciphyllos
termésében.

11. TJiecaphora liyalina Fingerhut. Csak Sükösdről
van meg, ahol azt Greinich találta a Calystegia sepium
termésében.

12. Sclúzonella melanogramma (D C.) Schroeter.
Tordai hasadókban, Carex sp. levelében ós Budapesten (János-
hegy), a Carex caryopliyllea levelében (Moes z). Megvan
még Trencsénmegyéből, Pozsonyból és az Ünőkőről.

13. Cintractia subinculusa (Koern.) Magn. Soroksár
mellett a Csepel-szigeten (Degen) ós Sükösdön (Grreinich).
Mindkét helyen a Carex riparia magházában. — A jóval
gyakoribb C. caricis többféle Carex magházában él.

14. Ustilago scabiosae (S o w.) Winter. Csak Nagy-
bányáról van példányunk. A Knautia arve?isis portokjában.
(J á v o r k a).

Botanikai Közlemények. 1—6. füzet. 5

G6

GIMESÍ N.

15. Ustilago major Schroeter. Ujabban több helyről
kaptuk. Nevezetesen : Rétyi Nyír (Háromszék m.) a Silene
otites portokjában (M o e s z) ; Orsova Silene densi flóra
(Péter fi); Sükösd (Grreinich) és Halomegyházpaszta, Üllő
mellett (Degen). Utóbbi két helyen a Silene parviflora
portokjában.

16. Ustilago holostei De By. Budapest: Gellérthegy
(F i 1 a r s z k y), Hármashatárhegy (Moesz); Szvinicza, Krassó-
Szörény m. (Degen). A Holosteum ambellatum tokjában.

17. Ustilago ornithogali (Schmidt et Kunze) Magnus.
Csak Sükösdről van példányunk, melyet Grreinich gyűjtött
a Gagea a?-vensis levelén.

18. Sphacelotheca polygoni-vivipara Se h ellenbe rg.
Egyedül a Bucsecsről van meg. A Polygonum viviparum
magházában (Moes z).

19. Sphacelotheca strangulans (Issatschenko) Moesz.
(Lásd e füzet 62. old.)

20. Sphacelotheca spermaphora (Berk. et Curt.)
Moesz. (Lásd e füzet 63. old.)

(A növénytani szakosztály 1920. december 22-én tartott üléséből.

Gímesí Nándor: A Bídens-fajok virágának

fejlődése.

(6 mikrophotografiával.)

•

E dolgozat a Bidens-ía,jok virágfejlődését tárgyalja.
A vizsgálatok anyagául a Bidens tripartita L., a B. ferulae-
folia DC, a B. cernua L., a B. pilosa L. és a B. bipinnatalj.
fajok különböző fejlettségű virágaiból készített sorozatos met-
szetek szolgáltak. A vizsgálatok eredményeit vázlatos tör-
ténelmi áttekintés vezeti be, amely főleg a Compositák csé-
széjére és alsó állású termőjére vonatkozó irodalmi adatokat
tartalmazza a vizsgálódások irányításának megfelelően, a hely-
szűke miatt azonban csak az eredeti feldolgozás rövid fogla-
tataként. A vizsgálatok adatait mikrofotografiák illusztrálják.

I. A Compositák csészéjére és alsó állású termőjére
vonatkozó ismeretek története.

1. A Compositák csészéje.

Linné1 a Bidens-i&\ok fogait paleáknak tekintette.
De C a n d o 1 1 e,2 E n d 1 i c h ér3, B i s c h o f4 véleménye szerint

1 Genera Plánt. Ed. V. 1754. p. 362.

2 A. v. Bunge, Anleitung zum Stud. d. Bot. II. Aufl. 1844. p. 95.

3 Genera Plánt. 1836—40. pg. 3, 55, 413.

4 Handbuch der bot. Terniinologie, I. 1833., p. 453, 455.

A BIDENS-FAJOK. VIRÁGÁNAK FEJLŐDÉSE (J7

a Compositák csészecsöve összenő a magházzal ós a pappus a
csészecső szabad szegélye. Duchartre1 tévesen csésze ós
pikkelylevél eredetű pappusokat emlit, mig Se liléiden2 a
pappusképleteket csészeleveleknek minősiti Buchena u-val3
(1854.) ellentétben, aki a pappus csészetermészete ellen nyilat-
kozott. P a y e r4 azt vélte, hogy a Compositáknak a párta-
levelek után megjelenő • csészéje a többi növények nagy
részének csészéjével nem egyező. Hofmeister5 a pappus
csészelevél voltát védelmezi. Kőhne6 a teratologia és a
Compositák virágszerkezete miatt öt csészelevelet vesz fel,
amelyek azonban normálisan nem fejlődnek ki. Buciién a u7
1872-ben kijavitja első véleményét és a helyes felfogás
felé közeledik, mikor azt véli, hogy a pappustrichomák a ki
nem fejlődött csészelevelek függelékei. Treub8 a normális
pappus egyes részeit a csészelevólcsúcsok hasadása eredmé-
nyének tekinti. Lund9 és E i c h 1 e r10 az egész pappust csósze-
levélértékűnek minősiti. Hánlein11 szerint, aki figyelemmel
kisérte Lund és Warming vitáját, ki kell terjeszteni a
csésze fogalmát a pappusra és a hasonló képződményekre és
akkor az egész harc elesik. Warming12 vizsgálta a kérdést
legtüzetesebben. Véleménye szerint egyes Compositáknak nincs
csészéje, másokon az eredeti csészelevéldudorokból fejlődő
pappuskópletek az uralkodók, sok esetben pedig ezek ós a
rajtuk megjelenő trichomák alkotják a pappust, végre aztán
más fajokon e trichomás új szerzemények dominálnak.
Grilbrest13 a Helianllms annuus pappusát levélképletnek,
Masters14 a Helenium autumnale pappusszőreit trichomák-

1 Observations sur quelques parties de la fleur dans le Dipsacus
sylv. et dans le Helianthus annuus. — Ann. d. se. nat. II. serié t.
XVI. p. 232.

2 Grundz. d. wiss. Bot. 1846. II. Th. p. 275, 311.

3 Über die Blüthenentwickelung eiliig Dipsacaen etc. Abhdlg. d.
Seckenb. Ges. 1854. I. p. 106.

* Traité d'organogenie comperée de la flenr 1857. p. 637, 733.
5 Alig. Morpliologie d. Gewáchse (in Hdb. d. physiol. Bot. I. B.
II. Abtli.. 1868. p. 468, 551.)

c Über Blüthenentwickelung bei den Compositen. 1896.

7 Blüthenentwickelung bei den Compositen. B. Z. 1872. p. 316, 318.

8 H. de Vries, Bericht über die im J. 1873. in den Niederlanden
veröff. bot. TJnters. Flóra 1874. p. 49-50.

9 Observations sur le calice d. Composées (Ex Just) 1874. p. 1013.

10 Blüthendiagramme I. 1875. p. 285—291.

11 Beitrage z. Entwickelungsgeschichte d. Compositenblüthe (Schenk-
Luerssen, Mitteil. aus d. Gesammtgeb. d. Bot. 1875. II. Bd. I. p.
144—176.)

12 Die Blüthe d. Compositen (Hanstein, Bot. AbhendL III. Bd.
II. H. 1876.).

13 The floral dev. of Helianthus annuus. Anieric. Journ. of Se. IV.
Ser. Vol. XX. N°- 112 (Ex Just 1879. II. p. 64.)

14 Side lights on the struct. of Comp. Journ. of Bot. New Ser. VII.
1878. p. 33—36 (Ex Just 1879. II. p. 65).

5*

68

ÖíMusl tf.

nak, Schwere1 a Taraxacum pappustesteit trichoruatikus
képleteknek minősiti.

Ha összefoglaljuk a vizsgált adatokat, azt látjuk, hogy
egyes szerzők szerint a Compositáknak nincs csészéjük, mások
minden pappusképletet csészelevélértékűnek tartanak, mig
ismét mások azt vallják, hogy a Compositák csészéje többé-
kevésbé kialakul, a megjelenő szőrképletek azonban új szer-
zemények.

2. A Compositák alsó állású magháza.

Linné (id. h.) a Bidens- fajok termését magnak vélte.
De Candolle (id. h.), Endlicher (id. h.) és Bischof
(id. h.) felfogása szerint a Compositák alsó állású magháza
összenő a csésze csövével. Duchartre (id. h.) a cupula szélét
az összenőtt pártalevelek alapjának minősiti, S eh leiden (id. h.)
pedig a cupulát az összes többi virágrészt hordozó tengely-
képletnek tartja; Buchenau2 (1852.) szintén megemlíti,
hogy a virágdudor bemélyedése már a viráglevelek kifejlő-
dése előtt jelentkezik. Payer (id. h.) szerint a Compositák
ováriumán alsó, axilis és felső, függelékes rész külömböztet-
hető meg ; Cramer3 a Compositák termőjét a tengelyvég
gyűrűs emelkedésének tartja. K ö h n e-nek (id. h.) az a véle-
ménye, hogy a cupula felópitésóben a csésze, párta és porzó-
levelek részesek, amihez még sokszor a tengelyvég gyűrűs
emelkedése is járul.

Hofmeister (id. h.) a tengelyen keletkező gyűrűs
barázdát axilis eredetűnek tartja, amelyen később megjelen-
nek a viráglevelek. Warming4 (1872.) szerint a Compositák
serlegalakú virágdudora már kialakult, amikor rajta megjelen-
nek a pártakör levelei. Sachs5 és Hánlein (id. h.) a cupula
tengelytermészetót védelmezik. Celakovsky6 szerint a leg-
először megjelenő körbarázda a pártaleveleknek a porzókat is
magában foglaló primordialis gyűrűje, mig a termőleveleket
ez az öv nem tartalmazza, mert ezek számára csak a gyűrű
basalis részének intercalaris növekedése útján jut hely, ennél-
fogva keletkezésük helye biztosan tengelyrészlet. Eichler
(id. h.) szerint a Compositák termőjét két médián termőlevél
építi fel; Grilbrest szerint pedig a magkezdeményt a

1 Entwickelungsgesch. d. Fruclitkn. v. Taraxacum ofne. Flóra 82.
B. 1896. p. 32—66.

2 Beitr. z. Entwickeluiigsgesch. d. Pistills. Linnaea, 1852. p. 631.

3 Bildungsabweicli. bei einig. wichtigereii Pflanzenfam. etc. H. I.
1864. p. 54.

4 Recherches sur la ramification des Phanérogames etc. 1872.
(Ex Just.)

s Lehrl. d. Bot. IV. Aufl. 1874. p. 548.

6 Über die Cupula in Cupularfruclitknoten. Ost. Bot. Zeitschr. 1874.
pg) 358—370. — L. még Celakovsky, Üeb. d. pkylog. Entwicklungsgang
d. Blüthe etc. II. Th. 1900. p. 156.

A B1DENS-FAJ0K VIRÁGÁNAK FEJLŐDÉSE

69

tengely vége alkotja. Grőbel1 megállapítja, hogy a termő-
levólkezdemónyek a cupula egész belső üregét kibélelik s
ezért a termő képzésére az egész tengelytenyészőcsúcs fel-
használódik. Schaefer2 szerint a cupula gyűrűs barázdájá-
ból sarjad ki a termőlevelek két félkörös dudora, amelyek az
üreges tengelyvég egész belsejét beborítják.

Az alsó állású termőre vonatkozó ismeretek alakulásában
ismét három irányzat emelkedik ki : Egyes szerzők (főleg
Köhne) szerint az összes viráglevélkörök részesek a termő-
üreg kifejlesztésében ; a legtöbb kutató a magház üregét
tisztán tengelyképletnek minősiti, mig Grőbel, Celakovsky
és Schaefer az üreges virágtengelyvég és a termőlevelek
együttes növekedéséből vezetik le az alsó állású termőt.

II. A Bidens-fajok virágainak fejlődése különös tekintettel
a virágok csészéjének és magházának kialakulására.

A következőkben a Bidens fajok virágának fejlődését
tárgyalom. Nem terjeszkedtem ki a magkezdemóny fejlődésé-
nek viszonyaira, az embryozsák keletkezésére és sejtjeinek
valamint a pollenanyasejtek reductiós osztódására és az egyes
Bidens fajok chromosoma számának megállapítására sem E
kérdések feldolgozása, valamint a különböző Composita nemek
termésfalát szilárdító szövet fejlődésének összehasonlítása és
az érett Bidens termések anatómiájának ismertetése más dol-
gozat tárgya kell, hogy legyen.

1. A Bidens fajok vir ágának fejlődése.

A. Bidens növények leveleinek hónaljában igen apró,
teljesen tenyészőcsúcs szerkezetű meristemás virágzatdudorokat
találnak. A Bidens ferulaefolia DC. ez apró kis virágzat-
dudorai hosszmetszetben kb. 78 — 83 mikron átmérőjűek. Sejt-
jeik 7'2 ju szélesek és 9 ti magasak. Kezdetben e kis dudoro-
kat kizárólag meristemás sejtek alkotják, később azonban,
midőn már a fészekpikkelyek kezdeményei is^ megjelennek, e
sejtek főleg a tenyészőcsúcs mintegy négy legfelső rétegében
helyezkednek el. A B. bipinnata kis virágzatdudorai, mikor a
legkülső anthodialis pikkelyek már megjelentek, ezekkel együtt
246 [a átmérőjűek. A meristema sejtek 10-8 — 12*6 li szélesek
és 5"4 — 10*8 [X magasak. A két külső sejtsor szabályosan
borítja a csúcsot. A harmadik és negyedik sejtrétegben is
megtalálható még többé-kevésbbé az epithelialis elrendeződés.
A második és harmadik sejtsorban erősebb sejtosztódás ész-

1 Z. Entwickelungsgesch. d. unterstand. Früchtknotens. Bot. Ztg.
1886. p. 729., azonkívül Organographie, 1898—1901. p. 743.

2 Beitr. z. Entwicklungsgesch. d. Fruclitknot. u. d. Placenten.
Flóra, 1890. pg. 62—104.

70

GIMESl N.

lelhető. (B. pilosa.) A meristema sejtek a vacok alapja
felé fokozatos átmenettel kevesebb plazmájú nagyobb paren-
chyma sejtekbe folytatódnak. A meristema sejtek mindinkább
a tenyészőcsúcs kerületére szorulnak. A tenyészőcsúcs a sej-
tek radiális falakkal történő osztódása következtében ellaposo-
dik. A következő fokon a virágdudorok már jelentkeznek a
vackon. (1. ábra.) Mikor a B. ferúlaefolia virágzatbimbója
kb. 0'37 mm., akkor a tenyészőcsúcsnak a hosszmetszeteken
látható hullámossága már a virágdudorok megjelenését jelzi.
A még differenciálatlan kis virágdudorok keletkezését
és szerkezetét nagyon jól megfigyelhetjük a B. tripártitán.
(1. ábra.) Képzésükben a dermatogen és az alsóbb sejtsorok

/.

1

1. ábra. Bideus tripartita L. Virágbimbó igen fiatal virágokkal.

Hm. N. 130.

részesek. A virágzattenyészőcsúcs osztódásöve világosan több
részre tagolódott, amennyiben a vackon ülő virágdudorok
alsó sejtsorai másodlagos szövetekbe mennek át és a meristema
magát a virágdudor (s a pikkelylevél) testét alkotja. A virág-
dudorok akropetalis rendben jelennek meg. A virágzat tenyé-
szőcsúcsának megfelelő meristemás sejtcsoportjai tehát a murva-
levelek állása szerint, e tartólevelek ós a honaljukban ülő
virágdudorok (tengelyképlet -f- a viráglevelek kezdeményei)
kifejlesztésére használódnak el.

A dermatogen sejtek palástja végigterül a virágdudoro-
kon. E dudorok belső, körülbelül 9 sejtsora radiális irányban
megnyúlt. A legkülső — fertilis — fészekpikkelyek hónaljában
ülő virágdudorok kissé torzultak, médián alsó oldaluk hosz-
szabb, mint a meredekebb felső. Az eddig hengeres virág-

A BIDENS-FAJOK VIRÁGÁNAK FEJLŐDÉSE

71

dudorok lapos tetején mélyedés kél, azaz a virágdudorok
ormán már kezd kialakulni a cupula körbarázdája, mely a
virágdudorok középvonalától kissé távolabb eső kerületi sejtek
egyenletes gyorsaságú osztódása folytán jő létre, mig a köz-
bülső rósz sejtjeinek osztódása lassúdik. A virágdudor tenyé-
szőcsúcsa a virág egyes részeinek képződésére használódik fel.
A B. tripartita murvái, úgylátszik, a virágdudorok után
jelennek meg1. A leirt sajátságok különösen a B. tripartitán
és ferulaefolián voltak jól tanulmányozhatók.

Mikor a B. tripartita virágzatbimbójának teljes széles-
sége kb 1*05 mm., akkor a virágdudorokon már élénk diffe-

0 ■ I

* * >:^f *

.

' K

■ ■

*i*i«

■

2. ábra. Bidens tripartita L. Igen fiatal virágbLnibó lim. N. 300.

renciálódást veszünk észre. A párta- ós porzókör congenitalis
tagjai már a megalakultak ós a cupula ürege is tetemes. (2. ábra.)
Kivül a virágdudor alsó felén észrevehetően jelentkeznek a
csészelevelek dudorai is. (A B. feralaefolia 0*3 mm. nagy
virágán jól kifejlődött már a két transversalis fog.) A virág-
dudor ürege belsejének felső szélén már látható a két termő-
levél csúcsa is, amelyek alapja az egész cupulaüreg belsejét
kibéleli, azaz az egész tenyészőcsúcs felhasználódik a termő-
levelek kifejlesztésére. (3. ábra.) Az egész virágdudort meris-
temás sejtek alkotják. Különösen nagy sejteket lelünk az
archesporiumban. Általában ott, hol a szervek kialakulása még
nem történt meg, a sejtek dús plasmája erősen kifejezi ez

1 L. Warming, Blüthenentwickelung, 1876. p. 8.

72

GIMESl N.

elemek friss meristemás jellegét. A vázolt állapotban az egyes,
már észrevehető szervek elhelyezkedése következő : legalul
vannak a csószedudorok, melyek a termőüreg aljának magas-
ságában határolódnak el a pártakörtől. A már látható termő-
levéldudorok beborítják a magház üregét és felettük a porzó- és
pártakör tagjai jól elkülönültek s körülövezik a termőüreg száját.

.

■
■

v i J

Il * ■ «fl

1 41 ^^t W 1

■-• — '

3. ábra.TBidens tripartita L. Kissé fejlettebb virágbimbó hm. N. 248.

Az egyes virágrészek tehát fejlettségük foka szerint a
következő rendben jelennek meg : 1. A virágdudor ormai
köröskörül erősebben nőnek s ennek következtében létrejön a
cupula ürege ; kialakulnak a párta- és porzókör tagjainak
congenitális dudorai. 2. A virágbimbó hosszúsága erősen
növekszik, a pártalevelek csúcsai a porzóktól élesen elválnak,
a cupula ürege egyre mélyül és 3. körülbelül ez üreg alapja
magasságában feltűnnek a csészelevelek (főleg transversalis)

A BIDENS-FAJOK VIRÁGÁNAK FEJLŐDÉSE

73

dudorai. 4. A cupulaüreg belsejének felső szélén megjelenik
a'két termőlevélcsúcs1.

A virágok mind erősebben fejlődnek. Mikor a B. tripor-
tita virágainak 0'3 — 04 mm. a magassága és 023 — 0-27 mm.
szólesek, akkor termőlevelek már fejlettebbek és a párta meg
a porzócsőve közé hatolnak.2

i

4. ábra. Bidens tripartita L. Fejlett virág hm. N. 60.

A két termőlevél borította magház üregének alsó részét
már elfoglalja a magkezdemény, mely a médián felső termő-

1 Eichler (Blüthen-diagramme I. p. 291.) a Composita virágok
levélköreinek hasonló fejlődésrendjét állapítja meg. Az egyes virágrészek
megjelenésének általános rendje a következő : 1. csészekör, 2. pártakör,
3. porzókör, 4. termőkör. A Compositák aktinomorf virágain tehát ez a
sorrend :2-f-3, 1, 4. — V. ö. még K. Gr ő bel, Organographie d. Pflanzen.
I. T. 1913. p. 347.

2 Eichler szerint (Blüthendiagramme, I. Th. p. 291.) a porzókor
tagjai után jellennek meg a termőlevelek „gleichfalls simulta n oder das
vordere etwas früher."

74 GIMESI N.

levelén keletkezik. A magkezdemény helyzete, amely ezen a
fokon még nem görbült meg, világosan felismerhető a B.
tripartita 0"6 mm. magas virágain. (3. ábra.) A csészelevelek
dudorai már magasabbra, állandó helyükre jutottak, melyet
kb. azon a szinten foglalnak el, hol a két termőlevél egymás-
hoz simulva csúcsával a porzókör csővébe vonul. (V. ö. a 3.
és 4. ábrát.)

2. A Bidens fajok „fogá"-nak értéke, állása és számviszonyai.

A csészelevelek, ill. a „fogak" dudorai a cupula alap-
jától nincsenek élesen elhatárolva, úgyhogy jogosultnak lát-
szik Celakovsky1 véleménye, aki teratologiás adatokra. is
támaszkodva azt vallja, hogy a csészelevelek a termőlevelek-
hez hasonlóan együttesen nőnek a cupulával. Az elkülönülés
határozottan nem feltűnő, azonban fejlettebb fokon mégis
megfigyelhető hogy a csészelevelek illeszkedése helyén jelent-
keznek, azonkivül az edényaláboknak a „fogak"-ba való
kihajlása is e helyen történik.

A „fogak" számát és állásviszonyait illetőleg különösen
B u c h e n a u2, E i c h 1 e r3 és Warmi.ng4 közöl adatokat.
Buchenau a Bidens tripartitát ós cernuát vizsgálta (p. 119).
Általában a két transversalis fog a legfejlettebb, de már ő is
emliti, hogy kivülük még 1 — 3, hasoníó magasságban álló fog
is jelentkezhetik. Rajzai (VI. T. 20—34. r.) az emiitett két
faj fejlettebb virágpéldányait és a B. tripartita virágjának
különböző fejlődésfokozatait ábrázolják. A rajzok pontosak,
de a csészedudorok állása nem Ítélhető meg jól az ábrákon.
26. rajza szerint a magkezdemény a median alsó termőlevelén
ered, de ez téves. Buchenau határozottan kiemeli a csésze-
levóldudorok állásának szabálytalanságát (p. 119).

Warming a B. pilosa pappustesteivel foglalkozott s
2 — 3 — 4 — 5 fogat emlit.5 Warming a Bidens pappustestek
fejlődését nem vizsgálta tüzetesebben, de azt mondja, hogy
mivel e testek erősebb fejlettségűek, azért szabálytalanabbak,
mint a kevésbé erősek (p. 54). Warming a két transversalis

1 Celakovsky, Über die Cupula etc. p. 366. Hasonló a felfogása
Meelian-nek is, ki (Contributiong to the life histories of Plants, No. 9.
Proceediugs of the Acad. of. nat. Sciences of Philadelphia, 1893. pg.
289 — 309. : Structure of florets of Bidens bipinnata. p. 303.) arra a fel-
tevésre jutott, hogy öt involucralis pelyva alkotta kezdetben a csészét,

..amely az ováriummal összenőve az acheniumot adta. A fogak kettes
vagy négyes száma a többi pelyvalevél absorptiója révén keletkezett.
Szerinte a recens pelyvák a csészelevelek kiszélesedett bázisai, (hüvelyei)
a fogak abortiv petiolusok vagy laminák.

2 Über die Blüthenentwickelung einiger Dipsaceen etc. 1854.
8 Blüthendiagramme, I. Th. p. 290.

4 Blüthenentwickelung, 1876.

5 Buchenau (1854.) is lerajzolt egy ötfogú B. tripartitát. (VI.
T. 23. r.)

A BIJDENS-FAJOK VIRÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 75

fog mellett megjelenők állásviszonyait is bőven tárgyalja
(pg. 80 — 81). Szerinte, bár a Bidens pappustestek állása
nagyon szabálytalan ós semmi vonatkozásuk nincs az ötös
számhoz (p. 103), mégis elég gyakori az eset, hogy egy
pappustest van a médián felső csészelevél helyén, ritkábban
a két laterális pappnstest a transv. csészelevelek helyén s
egy sem áll pontosan a két alsó helyén (p. 80). Warm ing-
nak az a véleménye, hogy a Bidens pappustypus a Cirsium-
Tragopogon typussal rokon leginkább (p. 103).

Én szintén megvizsgáltam a Bidens virágok fogainak
helyzetét és számát s azt találtam, hogy a B. tripartitán
rendesen a két transv. feltűnő, de gyakori a médián alsó ós
előfordul a médián felső is. A B. fernlae fóliának rendesen
a két transv. foga fejlett, de többször a médián felső is
megvan. A B. cernuán rendesen két transv. ós gyakran
két médián fog van. A B. pilosán a két transv. és a
médián felső fog van meg. (A B. bipinnatán szintén.) A psilo-
carpikus BidenseJcen (B. pilosa, bipinnata etc.) sokszor talál-
tam öt fogat is, mig a Platycarpeae sectiója tagjain kevésbé.
(B, tripartita, frondosa, ferulaefolia, cernua.) A kifejlett
terméseken a fogak állása nem szabályos mindig teljesen, de
fiatal virágokon határozottan megállapítható, hogy a fogak,
kivéve a médián alsót, a porzókör tagjai előtt állanak.

E i c h 1 e r1 szerint a Bidens bimbók zsúfolt helyzete
okozta médián irányban összenyomott (négyszögletes) alakju-
kat s mivel az éleken van a legtöbb hely, azért itt helyez-
kednek el a fogak is. Warm ing2 megemliti, hogyha az
ovarium igen összenyomott, kevesbedik a fogak száma. Ha a
magház a dorso compressum, akkor két transv. pappustest,
ha a latere compr., akkor két median pappustest, ha három-
szögű, akkor három, négyszögű magház esetében négy pappus-
test fejlődik. Pl. . a B. cernua kétszögű termésén kettő, a
négyszögűn pedig négy fog van (p. 103 — 10-4).

A fogak általában nem egyenlő fejlettségűek, de nem
is egy időben jelennek meg, vagy ha igen, abban az esetben
fejlődésük nem egyenlő gyorsaságú. A fogak structurája tel-
jesen egyező, mindegyiknek van egy collateralis edény-
nyalábja. Szám és állásviszonyaik összehasonlító vizsgálata
alapján kimondható, hogy a Bidensek virágának fogai a párta-
kör tagjaival váltakozó gamosepal csészekör egyes leveleivel
homológok3. A fogak közül a median alsó éppen a pártakör
megfelelő tagja előtt áll és a porzólevelekkel váltakozik. Ez
az állás a magház négyszögletes alakjának kényszerítő hatá-

•

1 Blüthendiagramme, I. Th. p. 290.

2 Blüthenentwickekmg, p. 111.

3 Ezfc az elméleti megállapítást a fogak levéltermészetének terato-
logiás jelentkezése feltétlenül igazolta. V. ö. : Gimesi N.: A Bidens
tripartitus elzöldült virágzata. Bot. Közi. 1920. I— VI. f. 16—19. o.

76

GIMESl X.

sára keletkezett, úgy hogy az egyik median alsó csészelevél
a külső borda vonalába helyeződött e körülmény miatt és a
másik median alsó csészelevél kifejlődése elmaradt.

Warming1 felveti a kérdést, hogy a Bidensek és a
rokon typusok kifejlett fogait eltolt leveleknek kell-e minősi-
teni, mig a többi nem jelenik meg, vagy pedig egyesek talán
commissuralis képződményekként magyarázhatók ? Első kér-
désére az előbbiek összefoglalásával felelhetünk : Érettebb
terméseken a csészelevelek (fogak) állása kissé torzul, de
fiatalabb stádiumban minden egyes fogra kimutathatók az
öttagú csészére érvényes állásviszonyok és megmagyarázható
a médián alsó csészelevél eltérő helyzete. Az a vélemény,
hogy a két transv. fog talán előlevél, a mondottak figyelembe
vétele után teljesen elvetendő.2

A második kérdésre vonatkozólag megállapítható, hogy
a két transv. és az esetleg megjelenő median felső fog tel-
jesen önálló értékű és egyező szerkezetű, nemkülönben a
median alsó is, amelyben szintén csak egy nyaláb vonul és
comissuralis összenövésnek nyoma sincs rajta.

3. Bidens virágok alsó állású magháza.

A Bidens virágok termőjét Celakovsky és Gőbel
nézetével egybehangzóan az üreges tengelyvég ós a termő-
levelek együttes, összeolvadó növekedéséből vezethetjük le.

A virágtengely és a termőlevelek több sejtréteggel
részesek a magházfal megépítésében. A fogak a magház felső
párkaiján ülnek és bár dudoraik a cupula üregének alapja
magasságában keletkeznek, a tengelynek különösen a csésze-
dudorokkal határolt alsó részletén való erős növekedése az
emiitett párkányra emeli őket. Helyzetük természetesen csak
relative változik. (L. a 2., 3. és 4. ábrát.)

A Compositák magházfalának edény-nyalábjaira vonat-
kozólag K ő h n e-nól3 és N i s s e n-nól4 találunk adatokat.
Kőhne a typikus öt nyalábot veszi alapul ós igy vázolja a
nyalábok lefutását és elágazását. N i s s e n említi, hogy a
Coreopsidinae sectiójában s igy a Bidensehen is, a virágokat
négy collateralis (két median és két transv.) nyaláb járja át,
melyek xylemájukkal egymásnak fordulnak.5

1 Blütlienentwickelung etc. p. 152.

2 V. ö.: Eichler, Blütliendiagramme, I. Th. p. 291. — E. Köhne,
Über Blütlienentwickelung bei den Comp. 1869. p. 42.

3 1. c. p. 11.

4 Über den Blütenboden der* Kompositen. Inaug. Diss. 1907. p. 16.

5 Valószínűleg e két .median nyalábról beszél R. Brown is. (Verni.
Bot. Schriften. Deutsche Übersetz. II. Abth. 1826.: Einige Beob. über
die nat. Fam. d. Pnanzen, welche Compositae genannt werden. pg.
499—604.) Ez a két nyaláb a magkezdemény vagy ennek rövid nyele
ellentett pontjain eredve fut tova és a magházüreg csúcsán, közvetlenül

A BIDENS-FAJOK VIRÁGÁNAK FEJLŐDÉSE

77

A különböző fajokon (B. tripartita, ferulaefolia, cernua,
pilosa, bipinnata) végzett, a magházak alját érő sorozatos
metszetek szemlélete felvilágosított arról, hogy a termő és a
megfelelő murvalevelek nyalábjai egy nyalábköteggé egyesülve
csatlakoznak a vacok többi nyalábjához. A magházfal négy
nyalábja a magház alján ágazik ki a négy bordába. A median
felső nyalábhoz csatlakozik a funiculus nyalábja is, mely
pontosan a median sikban helyezkedik el. A magházfal négy
főnyalábja az összes vizsgált fajokon egyenesen fut a csésze-
levelek magasságáig, itt azonban bonyolódnak a viszonyok,
mivel az öttagú párta- ós porzókör közös alapjába öt ágat
kell bocsátani a négy nyalábnak. A median sikban kb. a
magház-párkány magasságában az elágazás a következő :
A median alsó nyaláb behajlik a bibeszálba, ez alatt csatla-
kozik hozzá a median alsó csészelevél nyalábja. A median
felső csészelevél előtt már találunk egy porzólevelet is, itt
tehát a nyaláb behajlik a bibeszálba, ágat bocsát a párta- és
porzókör megfelelő tagjainak közös alapjába — melyek elkü-
lönülésükkor a többivel együtt külön nyalábot nyernek — és
csatlakozik hozzá a párta- ós porzólevél közös nyalábja alatt
a median felső csészelevél nyalábja is. A két transv. nyaláb
mindegyike kb. a magház párkányzatának magasságában két
vizszintes futású villás ágat bocsát mindkétfelől a megfelelő
transv. jobb ós bal, valamint a két median alsó párta- és
porzólevél közös alapjához. Megjegyzendő, hogy a pártalevelek
nyalábjai a filamentumok nyalábjaival egy sikban, az egyes
pártalevelek összenövése vonalában haladnak. A két transv.
csészelevél nyalábjai egyszerűen csatlakoznak a magház transv.
nyalábjaihoz a párta ós porzókör tagjaihoz induló elága-
zások alatt.

Amint a Bidens virágok magházának alsó szintjeit érő
metszetsorok mutatják, a négy collateralis főnyaláb kereszt-
alakban hajlik be a magház falába.

Már igen fiatal bimbókból kószitett metszeteken is lát-
ható azonban, hogy kissé magasabban megváltozik a meri-
stelók keresztmetszetének szabályos képe és közbeeső kiága-
zások nyomai is észrevehetők. Ez a látszólagos szabály-
talanság azért okozott kezdetben nehézséget, mert az eset-
leges közbeeső nyalábok vonulata a magházfalban nagyon
nehezen volt nyomozható, illetve a jellegzetes spirális faedó-
nyeket alig lehetett teljes biztonsággal kimutatni. A kórdós
megoldása a B. tripartita teratologiás alakjából készített
virágzatmetszetek tüzetes vizsgálat alapján sikerült.1 A rend-

a bibe alatt egyesül. Szerinte föltehető, bogy ezek a nyalábok vagy azok
közül az edények közül valók, melyek a magkezdeményt megterméke-
nyítik ( ! ! ) vagy pedig tápláló edények nyomai. (Cbordae pistillares,
Stempelgefásse. p. 520 — 521.)

1 V. ö. Gimesi N. idézett cikke 19. o.

78

GIMESI M.

ellenes virágok magháza alján szintén feltűnt az edény-
nyalábok keresztalakú behajlása, nemkülönben a kissé feljebb
eső szintek eltérő meristele vonulata. Az egész virágzaton
végig vezetett keresztmetszetsorozatok vizsgálata féld eritette
az eltérés értelmét, amennyiben a teratologiás magház falában
sok, a négy collateralis főnyaláb között elhelyezkedő fejlett
nyaláb élesen határolt képe tárult fel (5. ábra). E nyalábok-
ban könnyen kimutathatók a spirális faedények, akárcsak a
főnyaláb okban.

Erre a tényre támaszkodva az összes megvizsgált nor-
mális Bidens virágok termőjének megfelelő szintjeiben meg-

5. ábra. Bidens tripartita L. Hendellenes virág magházának
keresztmetszete. N. 90.

találtam a közbeeső meristele vonulatok kiágazásait. Kimutat-
hatók e közbeeső nyalábok nyomai a magház falában is, mint
kisebb, a környékező szövetektől különböző sejtcsoportok.
A B. tripartita megfelelő metszetein immerzióval itt-ott még
a spirális faedényeket is észleltem ezekben a közbeeső nyalá-
bokban. A teratologiás alakkal ellentétben, mely az eredeti
sajátságokat tartalmazza, a normális Bidensek magháza közbe-
eső vonulatainak edénnyaláb jellege határozottan csökkent.

Ha a Bidens virágok fiatal magházfalát kereszt- és hossz-
metszetben azon a magasságon szemléljük, hol a közbeeső
nyalábok kezdenek kihajlani, de még nem érték el a magház
falát, azt látjuk, hogy itt még nem lelhető meg az a sejt-
réteg, melyből az érett Bidens termések szilárdító szövete

A BIDENS-FAJOK VIRÁGÁNAK FEJLŐDÉSI-:

79

alakul. (Az emiitett helyen van az elválasztó réteg.) Maga-
sabb szintekben, a közbeeső nyalábok kiágazása nyomán
mindjobban és jobban kialakul a magház falának ez a jel-
lemző rétege.

A JJidensek virágainak magházában következő a szöve-
tek elrendeződése (6. ábra) : '
I. Epidermis.

II. Kétsoros epithelialis elrendeződésű sejtréteg. Nem
tartozik a meristeléhez.

III. A közbeeső meristele nyalábok rétege. Az egyes
nyalábok között kisebb parenchyma sejtek vannak.

6. ábra. Bidens tripartita L. Fejlett, de még nem termékenyített
normális virág magházának keresztmetszete. N. 66.

IV. Parenchyma.

V. A magház négy szögletében fut a négy collateralis
főnyaláb.

Főleg a harmadik réteg meristele csoportjai alkotják az
érett termések összefüggő, sclerenchymás szilárdító rendszerét.
Ez összefüggő réteg oly módon keletkezett, hogy a közbeeső
nyalábok szorosabban egymás mellé sorakoztak ós a kezdet-
ben különálló nyalábok háncsrostjai összefüggő sorba egye-
sültek. Mivel az egyes nyalábok táplálékszállitó functiójára
kevesebb súly esett, e nyalábok edénnyaláb jellege csökkent
és a sclerenchymás elemek szilárdító szerepe domborodott ki.
A Bideivs fajok őseinek, amint ezt a felfogást a Bidens tri-
partita teratologiája jogosulttá teszi, a közbeeső nyalábjai is
jól ki voltak fejlődve és külön-külön szolgálták a táplálék-

yQ G1MBSI N.: A BIDENS-FAJOK VIRÁGÁNAK FEJLŐDÉSE

szállitás ós a szilárdítás követelményeit. A recens Bidensek
virágainak magháza falában a táplálékszállitás főmunkáját a
négy főnyaláb végzi, mig a közbeeső nyalábok főfeladata a
termésfal szilárditó szövetrétegének megépitése.

Összefoglalás.

Ha az eredményeket összegezzük, a következőket álla-
pithatjuk meg :

1. A Bidens fajok virágfejlődése általában megegyezik
a többi Composita virágfejlődésével.

2. A magházfal alkotásában a virágtengely és a termő-
levelek vesznek részt együttes és összeolvadó növekedéssel.

3. A magház felső párkányzatát „fogak" szegélyezik,
melyek fejlődésük, elhelyezkedésük és nyaláblefutásuk bizony-
sága szerint csészelevél értékűek. E tényt az elzöldült Bidens
tripartitán a csészetövisek helyén megjelent két zöld levélke
is igazolta. A psilocarpicus Bidenseken (B. pilosa, bipinnata)
gyakrabban jelennek meg ötös számmal a fogak, mint a
Platycarpeae sectio tagjain (B. tripartita, feralaefolia, cemua).

4. Ha a fogak erős sclerenchymatikus kialakulását szá-
mításba vesszük, kitűnik, hogy e módosult képletek nem
egyebek, mint csészelevéltövisek.

5. A magházfal bordáiban futó négy collateralis főnyaláb
elágazása teljesen kielégíti a párta- és porzókör öt-öt tagját.

6. A Bidensek őseinek, a B. tripartita teratologiájából
következtetve, jól fejlett közbeeső nyalábjaik is voltak a négy
coll. főnyaláb közt a magház falában, amelyek, éppúgy mint
a főnyalábok, eg3^enlő mértékben szolgálták az anyagszállítás
és szilárdítás munkáját.

7. A recens Bide?is-ía,jok virágainak magházfalában a
négy coll. főnyaláb közt szintén kimutathatók e nyalábok, de
edónnyaláb jellegük határozottan csökkent. Főfeladatuk az
érett termések szilárditó szövetrendszerének képzése, mely a
sűrűn egymás mellé sorakozó közbeeső nyalábok háncsrostjai-
nak összefüggő szövetréteggé való egyesülése által jön létre.
A bordákban futó négy főnyaláb rostjai a mechanikus szövet-
réteget zárt palásttá egészítik ki.

(A növénytani szakosztály 1920. október 13-án tartott üléséből.)

KÜMMEELE: ASPLENÍUM BORNMÜLLURÍ v^{

Kümmerle J* B.: Asplenium Bornmülíerí
Kümm. spec. nova.

Bornmüller József tanár úr, a ,, Herbárium Hauss-
kneclit" növénytani múzeumának vezetője Weimarban, a
német Hadseregfőparancsnokság megbizásából, mint a mace-
dóniai országos Tanulmányi Bizottság tagja, 1917. és 1918.
év nyarán Macedóniában botanikai kutatásokat végzett.
Növénygyűjtése közben Prilep környékén felfedezett egy
sajátságos, az Asplenium fontanum rokonságába tartozó
harasztnövénykét, melyről Bornmüller azt gyanitja, hogy
talán a nemrég leírt Asplenium macedonicum1 nevű harasztom-
nak egy új alakja volna. Amidőn Bornmüller tanár úr a
kérdéses harasztot véleményezés végett megküldte nekem, az
1918-ban keltezett levelében azt a megjegyzést teszi, hogy
harasztja nem igen egyezik az Asplenium macedonicum-TÓl
megjelent képpel, hanem a levél alakjában és szabásában
sokkal inkább hasonlit az Asplenium fontanum-hoz. Born-
müller megjegyzései helyesek. Gyűjtött harasztja vizsgála-
taim alapján új harasztfaj, mert a nevezettekkel nem egyezik
teljesen.

Az új harasztnak diagnózisa a következő :

Asplenium Bornmülleri Kümm. sp. nov. e sectione
„Athyrioides" Aschers. Synopsis I. (1896.) p. 61. et ex
affinitate A. f ontani (L.) Bernh.

Filix elegáns tenera, mediocris, 4—20 cm. alta, froncles
(cum stipitibus siccis) numerosas, plerumque 6—20 et ultra
etiam gerens ; rlúzoma caespitosum radicosum erectum dense
paleaceum ; paleis clathratis membranaceis lanceolato-subulatis
atro-fuscis nitidis in setam flaccidam vei parce serratam desi-
nentibus, e cellulis prosenchymaticis compositis, maximis usque
ad 7 mm. longis, 1 mm. supra basin latis ; frondibus fasci-
culatis viridibus, angusto-lanceolatis, in medio latissimis,
plerumque curvatis, rarius elongatis, stipitatis, glabris, tantum
in stipite et in rhachide parce paleaceo-pilosis ; pilis deciduis
minutis, multicellularibus, articulatis, strangulatis et interdum
contortis, apiee cellulam incrassatam glandulosam gerentibus,
septo cellularum apiceque capitato fusco ; stipitibus maioribus
usque ad 10 cm. longis, minoribus circa 1 cm. longis, 1 mm.
crassis, non marginatis, compressis, subtetragonis, dorso sub-
teretibus, lateribus et ventre canaliculatis, supra interdum e
basi ad pinnas primarias laminae fusco-nitidis, infra viridibus;
laminis ambitu angusto-lanceolatis, bipinnatis, in apicem
simpliciter pinnatum prorsus pinnatifidum et linearem serru-
latum desinéntibus, maioribus circa 6 — 11 cm. longis, 2 — 3

i in Botan. Közi. XV. (1916.) p. 145. et (52.) cum tab.

Botanikai Közlemények. 1—6. füzet. w

82

o

KUMMERLE J. B.

cm. latis, ininoribus circa 4 cm. longis et 1 cm. latis ; rhachi-
bus curvatis plus-minus subtetragonis, compressis, supra a
dorso paulo fornicatis, lateribus obsolete linea decurrente
margiuatis, infra planis paulo bisulcatis, viridibus, basi saepe
fusco-nitidis'; pinnis primariis ordinariis 10 ad 18 utrinque,

Asplenium Bornmülleri Kümm. sp. n.

V2 — 2 cm. longis, V2 — 1 cm. latis, alternatis vei in specimi-
nibus minoribus inferne suboppositis, infimis remotis decres-
centibus reductis reílexis, supremis ad formám pinnarum
secundarium reductis, ceteris omnibus petiolatis horizontalibus
vei paulo obliquis, ambitu e basi cuneato triangulari-ovatis vei
oblongis breviter obtusiusculis, pinnatis, in apicem pinnatifido-
lobatum desinentibus ; pinnis secundariis ordinariis (vei
rectius segmentibus II. ordinariis) e basi ad apicem versus
decrescentibus utrinque infra apicem 3 — 5 jugis, obliquis

ASPLENIUM BORNMÜLLERI g3

remotis suboppositis vei alternatis, petiolulatis, idest basi
earum in petiolulum angustatis, supremis ovatis, infimis ca 5
mm. longis, 2 mm. latis, e basi cuneato obovatis vei ovato-
deltoideis, omnibus margine paulo digitato-vel pinnatifido-
lobatis, pinna secundaria ordinaria infima lateris superioris ac
proxima multo maior et latior ; lobis saepe inaequalibus, ple-
rumque angulato-unidenticulatis vei interdum bi-vel tridenti-
culatis, debile mucronatis. Nervatio Pecopteridis : costis
nervisque ex mesophyllo perspicue translucentibus incrassatis,
in pagina utraque vix prominulis, nervis primariis e costa in
pinnam secundariam ordinariam oblique egredientibus, supra
basin plerumque 2 — 3 furcatis, ramis simplicibus vei repetito
furcatis nervos loborum formantibus, nervis ultimis liberis
infra marginem paginae superiore prominulis, vix vei parum
mucrones loborum attingentibus. Soris circa 1 — 2 mm. longis,
72 — 1 mm. latis, 1 — 5 in singulis pinnis II. ordinariis, ovali-
bus vei oblongis, a margine remotis, in statu maturo magnis
et confluentibus, ferrugineis vei saepe nigro-fuscis, soris anticis
superioribus hinc inde athyrioideis ; indusiis membranaceis,
albidis, oblongis, margine undulatis ; sporangiis stipitatis, fere
globosis, annulo plerumque 18 — 22 articulato cinctis ; stipite
longo ; sporis 40 — 56'6 /u longis, 33'3 — 40 /u latis, biplanatis,
breviter fabiformibus vei ovato-fabiformibus, castaneis ; exos-
poriis cristatis angustatis, hyalinis, margine irregulariter
repandis vei sparse denticulatis.

Vide iconem nostram.

Habitat in Macedónia in rupibus graniticis umbrosis
montis Markovograd prope pagum Naroá ad oppidum Prilep
septentr. versus siti, alt. 8—900 m. s. m. Légit die 15 m.
Julii et die 3 m. Augusti ann. 1917., deinde etiam ann. 1918.
cl. J. Bornmüller.

Dicata in honorem cl. professoris Josephi Born-
müller, custodis Herbarii Haussknecntiani, viri in stúdium
ílorae orientális meritissimi.

Proximum Asplenio fontano (L.) Berni., a quo stipi-
tibus plerumque longioribus et fusco-nitidis, pinnis pauciori-
bus (tantum ad 18), pinnulis 3 — 5-jugis, latioribus, e basi
cuneato obovatis vei ovato-deltoideis, margine digitato-vel
pinnatifido-lobatis (non laciniatis), lobis debile mucronatis differt.

Habitu Asplenii macedonici Kümm. similis, quod a
filice speciosissima nostra magnitudine multo maiore, frondibus
versus basin non decrescentibus pilosis paleaceis articulatis,
colore frondis opaco-viridi, pinnis e basi obliquo ovatis apice
obtusis, pinnulis 2 — 3-jugis, e basi cuneato truncato-ovatis seu
ovalibus arcuato-lobatis, lobis arcuato-dentatis parce mucro-
natis, cristis exosporiorum latioribus discrepat.

(A növénytani szakosztály 1921. április 13-án tartott üléséből.)

84

TIMKO GY.

T í m k ó G y* : Adatok Lengyelország zuzmóflórájához*

Dr. Moesz Gusztáv, a ki 1916.. 1917. és 1918.-ban hó-
napokon keresztül tanulmányozta és gyűjtötte Lengyelország
flóráját, zuzmóanyagának meghatározását reám bizta. Vizsgá-
lataim eredményéről a következőkben van szerencsém röviden
beszámolni.

A hatalmas kiterjedésű lengyel sikság és dombvidéknek
mintegy 14 helyéről, névszerint : Kielce, Olkusz, Zagdansk,
Miedzianka, Lubartów, Skarzysko, Ojców, Miechów, Busk,
Klucze, Cheeiny, Rabsztyn, Chelm, Czestochowa környékéről
26 génuszba tartozó 91-fóle zuzmót gyűjtött össze a felölelt
területnek jellegzetes fajaiból. Az anyagnak java részét kötött
és futóhomokról, kisebb részét pedig mészkőről, meszes és
kovasavas márgáról, gypszszikláról, humosus talajról, külön-
böző fakérgekről és redves fáról szedte össze bőséges példány-
számban.

A gyűjteményben legértékesebbek azok, amelyek futó vagy
már kötött homokról származnak. Ezek közül különös figyel-
met érdemelnek a Lecjdea nliginosa, a Cladonia verticillata,
a Stereocaulon incrustatiwi és condensatum, a Cetraria
islandica f. sorediata, a var. tenuifolia és ez utóbbinak for-
mája a subtubulosa. Ez valamint az előbb emiitett St. incru-
statum a havasi régióknak zuzmója. Lengyelországban, amint
dr. Moesz értékes lelete bizoi^itja homok és futóhomokon
fordul elő ca. 300 m. t. sz. f. magasságban. Itteni előfordu-
lása a magasabb északi fekvéssel magyarázható. Nálunk homo-
kos területeken ezekből egy sem fordul elő ; köves hegyvidé-
keinken és a havasi regiókban honosak.

Mészkőről értékesebb a Peccania coralloides Ojców kör-
. nyékéről (ca. 350 m. s. m.), ritkább zuzmó ; továbbá a Ver-
rucaria interrupta^ Fakéregről felemlitésre méltó a Lecanora
varia var. melanocarpa.

Hogy az általam meghatározott anyagból mi új Len-
gyelország zuzmóflórájában, azt a vonatkozó irodalom nélkü-
lözése miatt megállapítanom nem sikerült. Valószinűnek tar-
tom, hogy több ilyen lesz köztük.

A vizsgált zuzmók névsora dr. Zahlbruckner Sándor rend-
szere nyomán a következő :

Verrucaria fusca (S c h a e r.) K r p h. Ad lapidem mar-
gaceum calcareum prope oppidum Czestochowa, alt. ca. 250
m. s. m.

V. calciseda D C. Ad lapidem calcareum pr. opp. Kielce,
alt. ca. 300 m. s. m.

— var. alociza (Mass.) H a z s 1. Ad rupem calcaream
pr. opp. Kielce, alt. ca. 250 m. s. m.

V. interrupta Anzi. Ad rupem calcaream pr. opp.
Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

ADATOK LENGYELORSZÁG ZUZMÓFLORÁJÁHOZ gg

V. nigrescens Pers. Ad rupem calcaream pr. opp.
Kielce, alt. ca. 300 m. s. m. et ad lapidem margaceum sili-
ceum pr. opp. Olkusz, alt. ca. 350 m. s. m.

Calicium pusillum Fik. Ad lignum siccum pr. opp.
Lubartów, alt. 300 m. s. m.

Diploschistes bryophilus (E h r li.) A. Z a h 1 b r. Ad
arenam muscosam pr. opp. Olkusz et ad rupem calcaream
muscosam pr. pagum Miedzianka,, alt. ca. 300 m. s. m.

Gyalecta uhui (Sw.) A. Zahlbr. f. muscicola (Mull.)
Ad rupem calcaream muscosam pr. pag. Miedzianka, alt. ca.
300 m. s. m.

Lecidea crustulata (A eh.) Koerb. Ad lapidem sili-
ceum pr. opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

L. parasema A c h. Ad corticem Alni incanae pr. pag.
Miechów, alt. ca. 300 m. s. m.

— var. clasochromg, A eh. Ad corticem Quercus pr. opp.
Chelm, alt. ca. 200 m. s. m.

L. uliginosa (Schrad.) A eh. Ad arenam mobilissi-
mam pr. opp. Olkusz, alt. ca. 350 m. s. m.

Bacidia hypnopliila (Tum.) Th. Fr. Ad rupem calca-
ream muscosam pr. opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

Cladonia rangiferina (L.) Web. Ad arenam ad confi-
nes pineti et soli turfosi pr. opp. Kielce, alt. ca. 270 m. s. m.
et ad terram in pineto pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 340 m. s. m.

Cl. sylvatica (L.) Hoffm. Ad arenam apricam pr. opp.
Lubartów, alt. ca. 150 m. s. m., ad arenam mobilissimam
inter pag. Klucze et Blendów et ad terram calcaream pr.
pag. Miedzianka, alt. ca. 300 m. s. m.

f. pumila Leight. Ad arenam mobilissimam inter

pag. Klucze et Blendów.

Cl. digitata Schaer. Ad truncum Pinus silvestris pr.
pag. Zagdansk, alt. ca. 320 m. s. m. et ad terram in pineto
montis Karczówka pr. opp. Kielce.

— var. monstrosa (A eh.) Wain. Ad truncum Pinus
silvestris pr. pag. Zagdansk. alt. ca. 310 m. s. m.

Cl. deformis Hoffm. Ad terram pineti ad radices Pinus
silvestris pr. pag. Rabsztyn.

Cl. uncialis (L.) Web. Ad arenam in abieto pr. opp.
Kielce, alt. ca. 270 m. s. m.

Cl. rangiformis Hoffm. ad arenam ad eoníines pineti
et soli turfosi, alt. ca. 270 m. s. m. et ad terram calcaream
in herbidis pr. pag. Miedzianka, alt. ca. 300 m. s. m.

— var. pungens (A c h.) W a i n. Ad arenam apricam pr.
opp. Lubartów, alt. ca. 150 m. s. m.

— var. muricata (Del.) Arn. Ad rupem gypsaceam pr.
pag. Busk.

f. tenella Rabenh. Ad arenam in pineto pr. opp.

Kielce, alt. ca. 270 m. s. m.

S6

TIMKO GY.

Cl. furcata (H uds.) Schra d. var. racemosa (H o f f m.)
Fik. Ad arenam in pineto pr. pag. Skarzysko et ad arenam
in margine silvae pr. opp. Kielce.

— var. racemosa (Hoffm.) Fik. f. corymbosa (Ach.) Nyl.
Ad arenam in margine silvae pr. opp. Kielce.

— var. scabriuscula (Del.) C o e m. f . adspersa Fik. Ad
arenam pr. opp. Olkusz.

— var. subulata (Fik.) W a i n. Ad arenam ad confines
pineti et soli turfosi pr. opp. Kielce, alt. ca. 270 m. s. m.

Cl. cariosa (Ach.) Spreng. var. squamulosa (Mull.
Arg.) Wain. Ad arenam mobilissimam ad radices Pinus
silvestris pr. opp. Olkusz, alt. ca. 340 m. s. m.

Cl. gracilis (L.) Willd. var. dilacerata Fik. Ad are-
nam in pineto pr. opp. Kielce, alt. ca. 270 m. s. m.

— var. aspera Fik. Ad terram arenosam in pineto pr.
pag. Skarzysko. ,

Cl. cornuta (L.) Schaer. Ad arenam mobilissimam
sub Juniperis, alt. ca. 280 m. s. m.

Cl. pyxidata (L.) Fr. Ad rupem gypsaceam pr. pag.
Busk.

— var. chlorophaea F 1 k. Ad rupem calcaream pr. pag.
Ojców, alt. ca. 380 m. s. m.

Cl. fimbriata (L.) Fr. Ad terram in pineto pr. pag.
Zagdaiísk, alt. ca. 380 m. s. m.

— var. simplex (Weis) Flot. Ad terram mobilissimam
sub Juniperis pr. pag. Miedzianka, alt. ca. 280 m. s. m.

var. denticulata (Fik.) Mas s. Ad terram muscosam in
pineto pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 m. s. m.

— var. prolifera (Retz.) Mass. Ad arenam mobilissi-
mam sub Juniperis pr. pag. Miedzianka, alt. ca. 280 m. s. m.

— var. cornuto-radiata C o e m. Ad arenam mobilissimam
sub Juniperis pr. pag. Miedzianka, alt. ca. 280 m. s. m.

— var. subulata (L.) Wain. Ad arenam in pineto pr.
opp. Kielce, alt. ca. 270 m. s. m.

— var. apolepta (A c h.) W a i n. f . coniocraea (F 1 k.)
Wain. Ad truncum Pinus silvestris pr. pag. Zagdansk, alt.
ca. 340 m. s. m.

f. ochrochlora (Fik.) Wain. Ad terram in pineto

pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 m. s. m.

Cl. degenerans (Fik.) Spreng. Ad terram arenosam
in pineto pr. pag. Skarzysko.

f. phyllophora (Ehrh.) Flot. Ad terram areno-
sam in pineto pr. pag. Rabsztyn.

Cl. verticillata Hoffm. Ad arenam mobilissimam in
pineto inter pag. Klucze et Blendów.

Cl. foliacea (H u d s.) Schaer. var. alcicornis (L i g h t f .)
Schaer. Ad arenam in pineto pr. pag. Skarzysko et pr.
opp. Kielce, alt. ca. 250 m. s. m.

ADATOK LENGYELORSZÁG ZUZMÓFLÓRÁJÁHOZ gy

Stereocaulon incrustatum Fik. Ad arenam mobilissi-
mam apricam pr. opp. Olkusz, alt. ca. 340 m. s. m.

St. condensatmn Hof f m. Ad arenam apricam pr. opp.
Kielce, alt. ca. 270 m. s. m.

Biaiorella pruinosa (Sm.) Mudd. Ad lapidem calcareum
pr. opp. Olkusz, alt. ca. 350 m. s. m.

Acarospora smaragdida (AV n b g.) Mas s. Ad margam
siliceam pr. opp. Olkusz, alt. ca. 350 m. s. m.

Peccania coralloides Mass. Ad rupem praeruptam cal-
caream pr. pag. Ojców. alt. ca. 350 m. s. m.

Collema pulposam (Bernli.) Ach. f. granulátum Ach. Ad
terram nudam calcaream pr. pag. Miechów, alt. ca. 300 m. s. m.

Placyntlúum nigrum (H u d s.) Mas s. Ad rupem calca-
ream pr. pag. Miedzianka et Ojców, alt. ca. 300, 350 m. s. m.

Lobaria pulmonaria (L.) Hoffm. Ad truncum Fra-
xini pr. opp. Chelm, alt. ca. 200 m. s. m.

Solorina saccata (L.) Ach. Ad rupem calcaream musco-
sam pr. opp.. Kielce et pr. pag. Ojców, alt. ca. 250, 380 m. s. m.

Peltigera canina (L.) Hoffm. f. leucorrhiza (Fik.)
Harm. Ad terram humosam in silva pr. pag. Ojców, alt. ca.
400 m. s. m.

P. rufescens (Weis) Hoffm. var. incusa F w. Ad
arenam mobilissimam pr. opp. Kielce, alt. ca. 270 m. s. m.

Lecanora calcarea (L.) Sommrf. var. contorta (H o f f m.)
K o e r b. Ad rupem calcaream pr. opp. Kielce, alt. ca. 300
m. s. m. et ad lapidem margaceum pr. opp. Olkusz, alt. ca.
350 m. s. m.

L. gibbosa (Ach.) Nyl. cfr. Ad lapidem siliceum pr
opp. Olkusz, alt. ca. 350 m. s. m., steril.

L. carpinea (L.) AV a i n. Ad corticem Alni incanae pr.
pag. Miechów, alt. ca. 300 m. s. m.

L. varia (Ehrh.) Ach. var. melanocorpa A n z i. Ad
corticem Alni incanae pr. pag. Miechów, alt. ca. 300 m. s. m.

L. dispersa (Pers.) Ach. Ad lapidem calcareum pr.
opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

L. polyiropa (Ehrh.) Schaer. Ad rupem siliceam pr.
opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

L. saxicola (P o 1 1.) Ach. var. albomarginata Nyl. Ad
rupem calcaream pr. opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

Parmeliopsis ambigua (AVulf.) Nyl. Ad corticem Pinus
silvestris pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 m. s. m.

Parmelia tubulosa (Schaer.) Bitt. Ad ramum siccum
Pinus silvestris pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 m. s. m.

P. physodes (L.) Ach. Ad ramum siccum Pinus silvestris
et ad ramum Quercus pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 m. s. m.

P. furfuracea (L.) Ach. Ad ramulos siccos Pinus sil-
vestris pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 m. s. m., et ad corti-
cem Pinus silvestris pr. opp. Kielce, alt. ca 280 m. s. m.

8S

TIMKÓ: ADATOK LENGYELORSZÁG ZUZMOELORAJ AHOZ

P. subuurifera Nyl. Ad corticem Quercus pr. opp.
Chelm, alt. ca. 200 m. s. m.

P. saxatilis (L.) A c li. Ad ramum siccum Pinus silve-
stris pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 m. s. m.

Cetraria pinastri (Scop.) Ach. Ad corticem Pinus sil-
vestris pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 ni. s. m.

C. islandica (L.) A c h. Ad arenam ad coníines pineti et
soli turfosi pr. opp. Kielce, alt. ca. 270 m. s. m. et ad arenam
in pineto subumbroso pr. pag. Checiny, alt. ca. 230 m. s. m.

f . sorediata Se h a e r. Ad arenam in pineto sub-
umbroso pr. pag. Checiny. alt. ca. 230 m. s. m.

— var. tenuifolia Retz. Ad arenam apricam pr. pag.
Skarzysko.

f . subtubulosa E. F r. Ad arenam in pineto pr.

opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m. et arenam in pineto sub-
umbroso pr. pag. Checiny, alt. ca. 230. m. s. m.

C. aculeata (Schreb.) E. Fr. var. ca?npestris Schaer.
f. edentula (Ach.) Harm. Ad arenam pr. opp. Kielce, alt.
ca. 250 m. s. m.

f. subnigrescens Harm. Ad arenam mobilissimam

pr, opp. Olkusz.

Everniq prunastri (L.) Ach. f. sorediifera Ach. Ad
vallum pr. opp. Lubartów, alt. ca. 150 m. s. m.

Alectoria jubata (L.) Nyl. Ad corticem Pinus silvestris
pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 320 m. s. m.

RamaJina farinacea (L.) Ach. Ad ramulos siccos et
truncum Quercus pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 3S0 m. s. m.

R. fraxinea (L.) Ach. Ad vallum pr. opp. Lubartów,
alt. ca. 150 m. s. m.

R. pollinaria Ach. Ad ramulos et truncum Quercus
pr. pag. Zagdansk, alt. ca. 380 m. s. m.

f. humilis Ach. Ad rupem gypsaceam pr. pag. Busk.

üsnea hirta Hoffm. Ad corticem Pinus silvestris pr.
opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

Blastenia rupestris (S c o p.) A. Z a h 1 b r. var. rufescens
(Hoffm.) Ad rupem calcaream pr. opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

Caloplaca variábilis (Pers.) T h. Fr. Ad rupemc alca-
ream pr. opp. Kielce, alt. ca. 300 m. s. m.

C. flavovirescens (Wulf.) T h. Fr. Ad lapidem mar-
gaceum siliceum pr. opp. Olkusz, alt. ca. 350 m. s. m.

C. vitellinula (Nyl.) T h. Fr. Ad lapidem margaceum
pr. opp. Olkusz, alt. ca. 350 m. s. m.

Physcia aipolia (Ach.) Nyl. Ad corticem Alni incanae
pr. pag. Miechów, alt. ca. 300 m. s. m.

Ph. caesia (Hoffm.) Nyl. Ad rupem calcarem pr. pag.
Miedzianka, alt. ca. 300 m. s. m.

(A növénytani szakosztály 1921. május 11-én tartott üléséből.)

MANDL ÉS KISS: UJ KELETSZIBÉRIAI NÖVÉNYEK gQ

Mandl Károly (Wien) és Kiss Árpád (Buda-
pest) : Új keletszíbéríaí növények.

Orosz hadifogságunknak Nikolszk-Usszuriszkban (Kelet-
szibéria) eltöltött évei alatt abban a szerencsés helyzetben
voltunk, hogy mint az Orosz Földrajzi Társaság helybeli inté-
zetének, illetőleg az Orosz állami Vetőmagvizsgáló Állomás és
Mezőgazdasági Múzeum alkalmazottai, az ugyanott alkalma-
zásban levő bajtársainkkal, d r. Mühldorf Antal-lal, dr.
Nagy Endr é-vel és Petrzilka Káról y-lyal együtt
növénygyűjtéssel rendszeresen foglalkozhattunk. A gyűjtött
rendkívül gazdag anyag az emiitett intézetek alapvető gyűj-
teményeit képezi.

Közülünk az egyik, hazatérte alkalmával az authentikus
példányok egy részét hozta magával, mig a másik, mint
későbben hazatérő dr. Hoffer András és dr. Nagy
Endre közreműködésével egy nagyobb — részint az emii-
tettek hátrahagyott magán gyűjteményeiből, részint dr. Elek
Imre gyűjtéséből, főleg azonban a Mezőgazdasági Múzeum
igazgatójának Savary M. Agoston-nak ajándékából szár-
mazó — , gyűjteményt szerzett meg ; és hozott haza — a
Magyar Vöröskereszt anyagi támogatásával — a Magyar
Nemzeti Múzeum részére.

A több mint 1000 fajt magában foglaló ós különösen
új formákban gazdagnak ígérkező, nagyrészt meghatározott
gyűjteménynek a legújabb orosz irodalom adataival való ösz-
szevetését, annak hozzáférhetetlensége egyelőre még hátrál-
tatja. Jelen dolgozatunkban egy pár új növény diagnózisát
adjuk, az idevonatkozó megfigyeléseink közlését kényszerűség-
ből egy későbbi alkalomra halasztva el.

Alnus Alisoviana Mandl n. sp.

Sect. Gymnothyrsus Spach.

Arbor mediocris. Oortex arboris, etiam ramulorum brun-
neo-fusco-griseus, ramuli novelli pallide-brunnei, parce pubes-
centes. Gemmae ovato-rotundatae, usque 9 mm. longae. Inflo-
rescentia masculina, hyberna (nondum florentia) ca. 4 — 4*5
cm longa, cylindraceo-clavata — ergo apicem versus sensim
incrassata — , basi 3 mm., apice 7 mm. crassa, florendi tem-
pore usque 10 cm. longa, basi 4 mm., apice 8 mm. crassa.
Inflorescentia fructifera breviter pedunculata pedunculo 2 — 3
mm. longo, initio ca. 20 mm. longa et 8 mm. crassa, cylin-
drica, dein crassior, oblongo-cylindrica, squamis tenuibus pro
more densissimis. Fólia orbicularia, vei laté ovalia, saepius
longitudine latiora, ca. 6 cm. longa et totidem lata, duplicato
serrata, supra fere glaberrima, vei pilosula, subtus praesertim
ad nervos molliter piíosa, intense giauca. Nuculae anguste alatae.

00

MANDL K. ES KISS A.

Crescit rare in silvis frondosis mixtis ad rivulum prope
oppid. Nikolsk-Ussurisk in Siberia orientali. Floret initio Apr.

Dedicavi ad honorem clarissimae Eugéniáé N. Klo-
bukowa-Alisowa, conservatoris herbarii Instituti Greo-
graph. Rossic. oppid. Nikolskiensi.

Proximo A. incanae (L.) W i 1 1 d. et A. hirsutae Turc z.
(ad quam E. H. AV i 1 s o n in : Enumeration of the woody
plants collected in Western China 1916. etiam A. tinctoriam
Sarg. contrahit) differt praecipue amentis masculinis bre-
vioribus apicem versus clavato-incrassatis, nec cylindricis,
squamis inflorescentiae fructiferae numerosioribus et tenuiori-
bus, foliis semper latioribus latitudine aequilongis vei ea bre-
vioribus.

Paeonia vernalis Mandl n. sp.

(Paeonia obovata Maxim. Prim. fl. Amurensis (1859.)
p. 29 pro parte minőre; et Komarov: Fl. Mands. II. p.
226. pro parte minőre.)

Rhizoma e collo brevi crasso tuberibusque cylindrico-
elongatis, subhorizontalibus saepe plusquam 1 cm. crassis con-
stans. Caulis 7 dm. altus fiexuosus basi squamis magnis rube-
scenti-suffultis circumvallatus, 3 — 4 foliatus. Fólia florem sem-
per superantia, erecta, inferiora biternata, supremum simpli-
citer ternatum. Foliola elliptica integerrima, usque 1*3 dm.
longa et 7 cm. lata, breviter acuminata, basi in petiolum (in
foliolis terminalibus sat longum) arcuato - — et decurrenti —
attenuata, subtus pallidiora, glaberrima. Flos unicus, termi-
nális ; pedunculus 1*5 — 7 cm. longus. Sepala elliptica, petala
oblongo-obovata, candida, micantia, 3 — 5 cm. longa, radiatim
patentia. Stamina 1'5 — 2 cm. longa ; filamenta basi atrovio-
lacea superne cum antheris candida. Folliculi 1 — 2 (rarissime
3.) divaricati, glaberrimi, cum stigmate atroviolaceo, usque 3
cm. longi et 08 cm. crassi. Fructum maturum non vidi. Flo-
ret ab initio Maji usque ad initium Junii.

Crescit in silvis frondosis intactis prope oppid. Nikolsk-
Ussurisk. in Siberia orientali.

Proxima P. obovatae Maxim. 1. c, a qua differt pe-
dunculo brevi, ad summum 7 cm. longo (nec 7 — 16 cm. longo)
folio supremo semper breviore, flore majoré, petalis radiatim
patentibus, nec conniventibus, candidis, nec roseis, colore fila-
mentorum, noretque*quam P. obovata 20 — 30 diebus serius.

Corydalis repens Mandl et Mühldorf n. sp.

Tuber sphaericum 7 — 12 cm. in diametro. Caulis sim-
plex, rarissime ramosus, decumbens, 10—20 cm. longus, basi,
saepe procul tubero, folio squamiformi unico et ca. médium
foliis 2 — 3 glaucescentibus, albo-pictis, vei rare viridibus, ter-
natis vei biternatis obsitus ; foliorum caulinorum laciniae ova-
tae vei obovatae, margine integro, vei rare apice dilatato et
pectinatim inciso, petiolulata. Racemus 2 — 20 florus. Bracteae

UJ KELETSZIBÉRIAI NÖVÉNYEK 9|

ovatae, integrae. Corolla rosea, álba, vei coeruleo-alba 13 — 19
mm. longa. Calcar 7 — 11 mm. lg. Pedicelli fructifera 10 — 22
mm. lg. Capsula obovata 15 mm. lg., 7 mm. lt. margine ser-
rata. Stylus 1'5 mm. lg., ovarium 4 mm. lg., 1'5 mm. lt. Se-
mina 1*5 — 2 mm. in diám., nigra, nitentia. Floret a medio
Aprili usque ad médium Majum.

Habitat in humosis silvaticis ad rivulos non procul oppid.
Nikolsk-Ussurisk in Siberia-orientali.

A C. ambigua C h a m. et Schltdl. vera (Maxim.
Prim. fl. Amurensis p. 37., nec N. Buscli in FI. Siberiae et
Orientis extremi I. (1913.) p. 64. nec Komarov Fl. Mands.
II. p. 350., qui speciem hanc et C. remotam Fis eh. invi-
cem confuderunt) differt caule supra tuberem flexuoso re-
pente, foliis laté ellipticis vei elliptico-oblongis, imprimis autem,
capsula elliptico-obovata vei obovata (latitudine duplo lon-
giore) nec lineari-oblonga (id est latitudine usque decies lon-
giore). Floret 7 — 14 diebus serius ac C. ambigua.

Variat: 1. var. pectinata Mandl var. n.

Fólia ternata, vei biternata, laciniae virides, albo pictae,
petiolulatae, apice pectinatim incisae vei raro fissae.

2. var. immaculata Mandl var. n.

Fólia ternata vei biternata, laciniae rotundato-obovatae,
basi cuneatae, petiolulatae, integrae, virides.

Euphorbia Savaryi Kiss n. sp.

(E sectione Títhymalus (S c o p.) Boiss., e grege
Esula.)

Annua, habitu. E. helioscopiae L., sed altior, basi plu-
ricaulis, caulibus 1 — 2 dm. altis, erectis vei adseendentibus,
saepe ramis lateralibus praeditis. Foliis basilaribus nullis, cau-
linis sparsis, inferioribus obovatis, in petiolum sensim atte-
nuatis, superioribus laté oblongis vei oblongo-oblanceolatis, in
petiolum, saepe 1 cm. longum sensim attenuatis, usque 2 cm.
latis, supremis subsessilibus, omnibus, sicut tota plánta, glá-
berrimis, laete viridibus, opacis, subtus pallidioribus, integer-
rimis, apice obtusis, tenuibus, pinnatinerviis. Inflorescentia ter-
minális (saepe etiam laterális,) quinqueradia, radiis inaequali-
bus, iterum dichotomis. Foliis umbellaribus oblongis vei ob-
longo-lanceolatis in basim sessilem attenuatis, obtusis ; ílora-
libus e basi laté cuneata deltoideis, latitudine parum longio-
ribus, obtusis vei parum acutiusculis. Involucri canipanulati,
intus glabri, lobis tubo brevioribus, sublinearibus ; glandulis
semilunatis, cornubus tenuibus, glandularum crassitie fere
duplo longioribus, apice fere subulato-ceraceo. Bracteolae
inter ílores mas*culinos obsoletae. Capsula glaberrima, laevis,
profunde trisulcata, globoso-depressa. Semina ovata, laevia,
atrofusca, nitida, carunculo subnullo.

Légi 28. VIII. 920 in solo humoso, nunc subculto ad
marginem silvae intactae nuper extirpatae ad rivulum Ra-

92

MANDL K. ES KISS A.

kowka, non procul pago Rakowka ad oppid. Nikolsk-Ussurisk
in Siberia orientali.

Dedicavi ad honorem clarissimi Augusti M. Savaiy, dire-
ctoris Musei botanici oppid. Nikolskiensi.

Species valde memorabilis nabitu E. helioscopiae L. sed
seminibus laevibus, glandulis longe bicornutis ad E. esulam
L. et E. mandshuricam Max. spectat a quibus radice annua
foliis floralibus, etc. egregie differt.

Viola Mühldorfi Kiss n. sp.

(E sectione Chamaemelaniiim Cring subsect. 1. Mono-
phyllos W. Bckr. in Beih. Bot. Centralblatt XXXVIII.
II. p. 45.)

Perenne, rhizoma album, tenue, liorizontale, longe re-
pens, saepius plures dm. longum ramosum, apice solum fólia
basilaria 1 — 3, vei etiam caulem unicum, noriferum emittens,
nudum, vei squamis raris instructum, in tota longitudine radi-
cibus adventiciis, tenuibus, valde ramosis praeditum. Fólia
omnia subtus ad nervos, sparse, margine dense pilosa. Petio-
lus patule pilosus. Fólia basilaria unum vei duo raro tria, in statu
florendi plus minus evoluta, interdum deíicientia, longe petio-
lata, reniformia, basi profunde cordata, apice plerumque bre-
viter acuminata, rarius obtusata, 2—3 cm. in diametro, —
margine dentato-crenata, dentibus incurvatis, superioribus
accrescentibus, saepe sat elongatis, rectiusculis. Stipulae basi-
lares parvae, lanceolatae, fuscae. Caulis, unicus, simplex, 1 — 2-5.
dm. altus, dense patule pilosus, medio folium unicum, illis
basilaribus similem, longe petiolatum, — raro deficientem —
in apice fólia 2 — 3 breviter petiolata, conferta, dissimilia, in-
curvato-fere repando dentata gerens ; quorum exterius e basi
vix cordata, vei fere truncata, laté ovatum, longe acumina-
tum, ovato-acuminatum, interius minus et angustius, intimum,
si ad est, lanceolatum subintegerrimum. Stipulae parvae, ova-
tae, acutiusculae, subintegrae, vix 2 — 3 mm. longae. Flores
axillares singuli, rarius bini, 3 — 3'5 cm. lati cum pedicellis ca.
3 cm. longis, pilosiusculis, fólia superantibus, in parte suprema
bracteolatis. Sepala angusta, lanceolata, acutiuscula, integra,
trinervia, appendice brevissime subtruncato. Petala ovata,
aurea, atro-nervata, lateralia barbata, infimum cum calcare
2*5 cm. longum, calcare crasso, pallido, 2 mm. longo. Ova-
rium glabrum. Stylus sursum capitato-incrassatus et hirsutus.
Capsula ovata. acutiuscula, 1"3 cm. longa. Semina paliida,
rotundata 3 mm. in diametro. Floret Majo.

Habitat secus rivulos in hurnidis silvarum semper gregarie
sat frequens prope oppid. Nikolsk-Ussurisk in Siberia orientali.

Dedicavi ad honorem clar. amici Antonii Mühldorf
qui plantam hanc mecum légit.

A proxima V. acidifolia (Kar. e t Ki r.) W. Bek r.
1. c. p. 263. pilositate multo densiore, caule semper solitario,

UJ KELETSZIBÉRIAI NÖVÉNYEK gg

í'oliis radicalibus raajoribus, minus acuminatis, saepe apice
obtusatis stipulis niinoribus, flore plerumque solitario, majoré,
longe pedunculato, sepalis lanceolatis nec linearibus, petalis
latioribus differt. A. V. glabella Nutt. pilositate, rhizomate
tenui, caule etiam medio fere semper unifoliato, foliis et flo-
ribus etc. egregie differt.

Viola Alisoviana Kiss n. sp.

E grege Estolonosae K u p f f e r subsect. Plagiostigma
Gr o d r. in sect. Nominium G i n g.

Acaulis, astolona, tota miimte sparse puberula. Rhizoma
breve, perpendiculare, pallide-flavido-fuscum, fibrosum, fibris
validis, pallidis. Fólia omnia basilaría initio breviter petio-
lata, petiolis angaste alatis, exteriora e basi truncata triangu-
lari-ovata, interiora multo ma jóra e basi subtruncata vei cu-
neta oblonga, vei lanceolata, vei anguste-oblonga, marginibus
fere parallelis, aestivalia longius petiolata, petiolis saepius
angustissime alatis illis interioribus similia, sed multo majora
apice obtusa vei acutiuscula, adpresse, saepius irregulariter
crenata. Stipulae foliorum exteriorum lanceolatae, interiorum
fere lineares, petiolo longe adnatae, pars libera triangulari
acuminata, in foliis interioribus fere linearia, integerrima
vei denticulo uno-alterove, brevissimo praedita. Pedunculi
numerosi usque 1 dm. longi, medio, vei supra médium
bibracteolati, bracteolis elongato-anguste-linearibus 5 — 10 mm.
longis. Flores mediocres. Sepala lanceolata, acuta, appendi-
cibus parvis, puberulis subdentatis. Petala ovato-oblonga,
imberbia, caeruleo-violacea aut violacea, — rarius álba vei
pallicle rosea — , fauce pallidiore, nervis atrocoloratis. Peta-
lum infimum longe calcaratum — cum calcari 1*6 — 1'8 cm.
longum — , calcari gracili, cylindrico, recto, vei subin-
curvato, obscurius quam petala colorato, multoties quam ap-
pendix longiore. Stylus ad basin geniculatus apicem versus
sensim crassatus, vix marginatus, brevi rostellatus. Ovarium
glabrum. Capsula ovata, obtusa, glabra, stylo mox uncinato
(nec recto) 16 mm. longa. Flores cleistogamos non vidi.
Floret Majo.

Habitat in arenosis et pratis siccis gregatim prope oppid.
Nikolsk-Ussurisk in Siberia-orientali.

Dedicavi ad honorem clarissimae Eugéniáé N. Klo-
bukow a-A lisowa, conservatoris herbarii Instituti Geogra-
phici Rossici in opp. Nikolsk-Ussurisk.

A proximis speciebus imprimis a V. chinensi G. D o n
habitu minőre, rhizomate pallido, tenuiori, petiolis foliorum
lamina subaequilongis, vei parum longioribus, floribus minori-
bus, varié coloratis, petalis imberbibus, calcari graciliore et
longiore, capsula dupio minőre, stylo in fructu deorsum, unci-
nato (nec recto) differt, floretque quam illa 20 — 30 diebus
serius. A V. Gmeliniana R. et Sch. praecipue foliis longius

9-J. SZABÓ z.

petiolatis, subtruncatis nec sensim attenuatis, calcari appen-
dicibus multo longiore, gracili etc. differt. A V. phalacrocarpa
Maxim, foliis multo angustioribus (nec ovatis), subcordatis,
petalis imberbibus differt. A V. perpusilla De Boissieu in
Bull. Soc. Bot. Francé LV. (1908) p. 468. in Yunnan nas-
cente foliis aliis, stipulis alté adnatis, sepalis integerrimis nec
denticulato-ciliatis, calcari tenuiore, stigmate parum marginato
differt.

Variat. f. albiflora Kiss n. f.

a typo differt flore albo vei pallide roseo calcari sem-
per roseo.

(A növénytani szakosztály 1921. június ll-én tartott üléséből.)

Szabó Zoltán: A Dípsacus sílvestrís torsus De
Vríes tenyésztése a budapesti tudományegyetemi nö-
vénykertben,

A Dipsacaceae család tanulmányozása során már az
1906. óv óta igyekeztem a budapesti tudományegyetemi nö-
vénykertben mindazokat a fajokat tenyészteni, amelyeket a
botanikuskertekből, vagy a termőhelyekről meg lehetett sze-
rezni. A tenyésztések egyrészt az egyes fajok megismerése,
másrészt alaktani kísérletek céljából történtek.

A Dipsacus-félék ágrendszerének, virágzatának és edóny-
nyaláb-csatlakozásának tanulmányozása, továbbá a tenyésztett
fajokon észlelt többrendbeli rendellenesség, kisebb-nagyobb
fokú torsió, összenövés stb. felhívta figyelmemet H. De Vries
klasszikus tanulmányára és az általa kitenyésztett Dipsacus
silvestris torsus alakra.1

A müncheni botanikuskertből „Dipsacus silvestris tor-
sus11 név alatt kapott terméseket 1915. évi áprilisában elvetve,
csak néhány példányt tenyésztettem, amelyek azonban vala-
mennyien normálisak voltak (1916.), hasonlóképen ezek le-
származottjai, az 1918. évben tenyésztettek. E példányok vala-
mennyien a többi fajhoz hasonlóan minden különleges kezelés
nélkül tenyésztettek. Látva a kedvezőtlen eredményt, nagyobb
mennyiségben vetettem el 1920. április b.-án az 1916. és 1918.
évi terméseket, arra számítva, hogy a nagyobb mennyiségű
példány között akad néhány csavarodott is, amely az ágrend-
szerre és levólállásra vonatkozólag fontos adatokat fog szol-
gáltatni. A sűrűn vetett termések május hó végéig palántává

1 H. De Vries, Ueber die Erbliehkeit der Zwangsdrekung. Ber.
d. Deutsch. Botan. Gesellsek. 1889. VII. p. 291. — Monograpkie der
Zwangsdrekungen. Pringskeims Jakrbücker XXIII. 1892. p. 13. — Hugó
De Vries Opera e periodicis collata vol. V. 1920. p. 159-166., 232—406.

DIPSACUS SILVESTRIS TORSUS

95

növekedtek, amikor H. De Vries levélbeli szíves útmutatása
alapján e palánták egyrészét a növónykerti főkertósz egymás-
tól félméteres távolságba, jól trágyázott ágyakba ültette át és
konyhakerti müvelés alatt tartotta. A maradék palántákat
ellenőrzés gyanánt sűrű tömegbe ültette el ugyanazon ágyak
végére.

A palántákból az 1920. évben hatalmas levélrózsák fej-
lődtek, az 1921. év tavaszán pedig megindult a főhajtás, fej-
lődése, amelyeken csakhamar észre volt vehető, hogy a
magasra törő termetűek hármas levélörvű egyenes növésű
példányok, közöttük pedig több, alacsony, tömör példány
jelentkezik teljes Jeényseer-torsiós főtengellyel. A veteménye-
ket ily állapotban mutattam be a növénytani szakosztály 1921.
évi június havi szakosztályi ülésén.

Amikor már a bimbók bontakozni kezdettek, az ágyak-
ból eltávolítottam minden oly példányt, amely nem volt tel-
jes egészében torsiós. Ekkor kiderült, hogy az eddig normá-
lisnak látszó példányok nagyrésze szintén kisebb-nagyobb
mértékű részleges torsióban szenved, vagypedig egyéb rend-
ellenesség mutatkozik rajtok. A helyükön hagyott teljes tor-
siós példányokról eltávolítottam a többé-kevésbbé normális
rosuláris II. rendű hajtásokat, amelyek igen erőteljesen növe-
kedtek és termésnyerés céljából meghagytam a főhajtást ós a
levólspirális hónaljhajtásait, amelyek szintén több esetben
legalább részlegesen torsiósak. A levágott részeken a H. D e
Vries észlelte jelenségek igen szépen megfigyelhetők voltak.

Végeredményben 180 növény közül csak 18 volt nor-
mális kettős örvű. 75 darab igen magas, sokszor a két ós fél
méter magasságot is meghaladó hármas örvű, 35 darab rész-
legesen csavarodott hajtású ós 52 teljesen csavarodott főhaj-
tásu volt. Ezek közül 38 példányt hagytam meg termósgyűj-
tésre, 14-et pedig tanulmányozásra tettem félre. A benn ha-
gyott 38 példány közül egy példány feltűnően elütő a többi-
től. Ennek főhajtása igen zsenge, hónaljhajtásai igen véko-
nyak, virágzata rügy-állapotban maradt meg. A torsiós pél-
dányok száma' az összes példányok 48'3%-ának felel meg.
Ezek közül teljes torsiós 28-9 °/o, részleges torsiós 19'4°/o. Az
egész mennyiségből csak 10% normális és 41*7 °/o hármas.
Az ágyak végébe sűrűn ültetet 37 palánta valamennyié
normális, kettős örvű, egyenes növekedésű példánnyá fejlődött.

Mint ellenőrzésre alkalmas kisórletet emlitem meg, hogy
az 1918. év augusztusában különböző helyről származó Dip-
sacus silvestris terméseket vetettem el tálcába, amelyek 54
palántáját ugyanazon óv október hó 10.-én ültettem el sűrűen
oly parcellába, amelynek közeit még konyhanövónyekkel fog-
laltuk el. E növények az 1919. évben hatalmas levélrózsát
fejlesztettek, anélkül, hogy csúcshajtásuk a normális fejlődés
szerint szárba hajtott volna. A csúcsrügyek valamennyié két-

96 SZABÓ Z.: DIPSACUS SILVESTRIS TORSUS

tagú örvös volt, jobbra és balra fedés körülbelül egyenlő mér-
tékben jelentkezett rajtuk. A ssárbahajtás csak az 1920. év-
ben következett be, amikor a csúcshajtások normális fejlődé-
sűek voltak és a rosularis hajtások is igen hatalmas, a csúcs-
hajtás magasságát megközelitő mértékben fejlődtek ki rajtuk.
E példányok a levélállások, elágazásmódok, apróbb rendelle-
nességek tanulmányozására igen gazdag anyagot szolgáltat-
tak, de a főtengely torsiója nem jelentkezett rajtok. Ugyan-
csak az 1920. évben a kert több helyén elszaporodó Dipsacés
silvestris példányok közül több hármas örvű volt ós egyik
példány, amelynek eredetét nem ismerem, a melegágyak trá-
gyaszegélyén kelt ki, teljes egészében kényszer-tersiós lett.

A többi Dipsacaeae fajok közül az 1915. évben Mont-
pellierből származó Cephalaria alpiiia termésből keletkező
ötéves példány 1920. évi hajtásai felsőbb részükön valameny-
nyien kényszer-torsiósak voltak.

Mindezek a körülmények arra mutatnak, hogy a kény-
szer-torsió hajlamosság a Dipsacaceákban általában megvan.
A De Vries által kitenyésztett Dipsacus silvestris torsus haj-
lamossága több normális generáción keresztül is megmarad.
E normális példányok terméseiből bő táplálék nyújtással és
konyhakerti gondozással, műveléssel a torsiós példányok
nagy mennyiségben kitenyésztlietők.

Eszerint a Dipsacus silvestris torsus nem halt ki, bősé-
ges anyag szolgál még a további kisórleti-alaktani és örök-
léstani tanulmányokhoz, ezek terméseit a budapesti egyetemi
növénykert készséggel bocsátja az érdeklődő szakkertek ren-
delkezésére.

(A növénytani szakosztály 1921. június 11-én tartott üléséből.)

Husz Béla: Adatok a Magas-Tátra és a Szepesség
mikroszkopikus gombaflórájának ismeretéhez*

A Magas-Tátrában, főleg a hegység alján, számos
mykologus járt. A helyszűke miatt nem foglalkozhatom kuta-
tásaik történetével és eredményeivel. A Szepesség gomba-
flórájának felkutatása és ismertetése körül különösen K a 1 c h-
brenner, Hazslinszky, (xreschik V., Bresadola,
Krup a I., Raciborski M., Rouppert K. ós Hollós L.
fejtettek ki nagyobb tevékenységet. És bár a Szepesség
gombászati szempontból Magyarország ismertebb vidékei közé
tartozik, a magasabb régiók gombaflóráját még alig ismerjük.

A Szepességre és a Magas-Tátra déli oldalára vonatkozó
irodalom alapján a következőkben állitottam össze az eddig
közölt mikroszkopikus gombafajok áttekintését, megjegyezvén,
hogy a Basidiomycetes közül csak az Uredineae és Ustila-

HÚSZ : A MAGAS-TATRA ES SZEPESSEG GOMBAFLORAJA

97

gineae-re voltam tekintettel : Myxomycetes 53, Phycomycetes
19, Pyrenomycetes 327, Discomycetes 203, Ustilagineae 18,
Uredinineae 167, Fungi imperfecti 323, Mycelia sterilia 29;
vagyis összesen mintegy 1139 faj. Kétségtelen, hogy ezek a
számok kritikai revizió folytán meg fognak változni.

Dolgozatom főleg az 1917. és 1918. év nyarán tett
kirándulásaim anyagát öleli fel. Gyűjtésem helyei : Poprád
város környéke, Virágvölgy ; Batizfalu vasúti állomás mellett
a Baba-hegycsoport ; a Magas-Tátra lábán a Walddorfer-Bach,
Rotbach és Alsótátrafüred ; a Tátrában : Kriván (Háromforrás,
Grrunik, Nizna, Koprova-völgy), Csorba vasúti állomástól a
Csorba- és Poprád-tóig vezető út ; Madárháza, a késmárki
Zöld-tó, Kopa-hegy, a Kistarpataki-völgy és az Öt-tó.

A legmagasabb pont, ahol gombát gyűjtöttem, a tar-
pataki Öt-tó (2000 m. a t. f.), itt találtam a Puccinia arnicae
scorpioidis (DC.) Magnus teleutospórás alakját.

Az eddig meghatározott fajok száma 180. Ezek közül
80 sem a Magas-Tátrából, sem a Szepességből eddig nem volt
ismeretes, ezek közül 36 fajt eddig hazánk területéről nem
közöltek.

A következőkben helyszűke miatt csupán az érdekesebb
fajokat sorolom fel. Azokat, melyek a Magas-Tátra vidékéről
eddig ismeretlenek voltak * jellel ; mig azokat, melyek egyúttal
Magyarországra nézve új fajok, f jellel jelöltem meg.

Phycomycetes.

* Peronospora linariae Fuck. Digitális ambigua élő
levelén. Babahegy.

* Plasmopara nivea (Ung.) S c h r ő t e r Laserpitiiim
latifolium élő levelén. Babahegy.

Ascomycetes.
Exoascineae.
Taphrina pr.uni Tul. Prunus spiíiosa termésén.
Virágvölgy.

Pyrenomycetes.

* Acrospermum cotnpressum Tode Urtica dioica elhalt
szárán. Kriván (Grunik dny. lejtő).

Bertia moriformis (Tode) De N o t. földönfekvő
Sorbus (?) ágon. Kriván (Grunik dny. lejtő). Ascus :
125—135X15—19 fi\ spóra 40— 53><5— 8 /x.

f Botriosphaeria abietina (Prill. et Delacr.) Mau-
b 1 a n c Abies álba tűinek felső lapján. Virágvölgy. Eddig a
Vogézekből Abies excelsa-ról volt ismeretes.

f Didymella subalpina R e h m. Poa nemoralis száraz
szárán. Virágvölgy.

Herpotrichia nigra Hart. Juniperus communis tűin.
Menguszfalvi-völgy.

Botanikai Közlemények. 1 — 6. füzet. '

98

Hl SZ B.

* Lasiobotrys loniccrae Kunze Lonicera xylosteum
élő levelén. Babahegy.

Leptosphaeria acuta (M oug. e t N e s 1 1.) K a r s t.
Urtica áioica szárán. Kriván (Grunik dny. lejtő).

Leptosphaeria Crepini ("Westd.) de Not. Lycopodium
annotinum száraz füzérpikkelyein. Kriván (Grunik dny. lejtő).

* Leptosphaeria derasa (B erk. e t B r.) Auers w.
Doronicum austriacum száraz szárán. Kriván (Grunik
dny. lejtő).

t Leptosphaeria menthae Faut. et La rab. Mentha
longifolia szárán. A Babahegy alatt.

f Leptosphaeria mirabilis Niessl. Seseli Beckii
Seefried száraz köróján. Virágvölgy. Leptosphaeria mo-
desta-val együtt lépett fel. A gazdanövény új.

Leptospliaeria modesta (De sin.) Auersw. a) Seseli
Beckii száraz kóróján. Virágvölgy, b) Bupleurum falcatum
kóróján. Babahegy.

* Leptospliaeria nardi (Fries) Ges. et de Not.
Nárdus stricta szárán. Ut a késmárki Zöld-tóhoz.

f Leptosphaeria Nitschkei Re hm. Adenostyles sp.
szárán. Kriván (Hármasforrás).

* Leptospliaeria silenes acaulis de Not. Kopahegy.
Silene acaulis száraz gyepem a hegységben közönséges.

* Lophiostoma crenaturn (Pers.) Fuck. földönfekvó
Sorbas (?) ágon. Kriván (Grunik dny. lejtő).

* Lophiostoma se in il ibér a m (D e s m.) C e s. et de Not.
Luzula spadicea szárán. Zöld-tó.

* Lophodermellina tumida (Fr.) v. H. Sorbus aucuparia
földönfekvő levelein és levélnyelén. Kriván (Grunik dny. lejtő).
Magyarországon Heufler gyűjtötte az Arpási-völgyben.

Lophodermium arundinaceum (Schrad.) C h e v. Fes-
tvCta picta Kit. száraz levelén. Késmárki Zöld-tó.

Lophodermium pinastri (Schrad.) C h e v. Pinus
pumilio tűin. Késmárki Zöld-tó.

f Metasphaeria af finis (Karst.) Sacc. Alectorolophus
(? alpinus) száraz kólóján. Kriván (Nizna t. f. m. 1700 ni.).
A gomba eddigi lelőhelyei : Finnország, Ösel-sziget, Tirol.
A peritheciumok átmérője: 338—400^; asous: 84—88X12-5//;
spóra : 37 — 58X^ — 6 p.

Mycosphaerella brachythcca (C o o k e) Moesz in litt.
Vaccinium vitis idaea élő levelén. Csorba-tó.

t Mycosphaerella gentianae (Niessl.) m i h i (==. Sphae-
rella gentianae Niessl.) Gentiana asclepiadea száraz kóró-
ján. Kriván.

Neopeckia Coidteri (Peck) Sacc. Pinus pumilio
levelein. Késmárki Zöld-tó.

* Pyrenophora brachyspora (Niessl.) Berl. Alsine
laricifolia száraz levelén. Babahegy.

A MAGAS-TATRA ES SZEPKSSEG GOMBAFLORAJA

99

* Pyrenophora trichostonia Fuck. Luzula pilosa
elhalt levelén. Késmárki Zöld-tó.

Sphaerotheca niors uvae (Schwein.) Berk. et Curt.
Ribes grossularia bogyóin Babahegy.

Valsa sorbi (A 1 b. e t S c hw.) F r i e s. Sorbus aucupária
törzsén. Kriván (Grunik dny. lejtő).

f Venturia atriseda (Fries) Ces. et de Not. Gen-
tiana punctata elhalt levelén. Késmárki Zöld-tó. A gomba
nem a száron, de a levélen lépett fel.

* Venturia clüorospora (C e s a t i) K a r s t. a) Salix
caprea száraz levelén. Kriván (Grunik dny. lejtő), b) Salix
reticulata földönfekvő levelén. Késmárki Zöld-tó.

f Venturia elegantula Re hm. Vaccinium myrtillus
korhadó levelein. Késmárki Zöld-tó.

Discomycetes.

f Apostemidium Guernisaci (Cr.) Boud. vizben heverő
Alnus (?) ágacskán. Alsótátrafüred.

Dasyscypha calyciformis (Wild.) Rehm. Pinus
pumilio ágán. Késmárki Zöld -tó.

f Dasyscypha elegantula (K ars t.) R e h m Aconitum
najjellus korhadó szárán. Késmárki Zöld-tó.

Dasyscypha leucostoma Re hm a) Adenostyles korhadó
szárán. A Fehérviz mellett, b) Aconitum napellus szárán.
Kopahegy. c) Urtica dioica szárán. Kriván (dny. lejtő).

f Ephelina rhinanthi (Phill.) Sacc. Alectorolophus
(alpinus ?) áttelelt kórójának tövén Phoma complanata (Tode)
Desm. és Metasphaeria af finis (Karst.) Sacc. társaságá-
ban Kriván (Nizna. 1700 m. t. f.) — Az apotheciumok a
szár alján fekete stromatikus kérgen sűrűn állnak egymás
mellett, külsőleg feketék, 470 — 640 p átmérőjűek. Az ascusok
61 — 6-±X5'5 — 6'5 p nagyok ; a spórák hosszúkásuk, alsó végü-
kön hegyesedek, egyenlőtlenül kétsejtűek, 8— lO^X^'ö — 3 p
nagyok. Jód a pórust kékre festi. A parafizisek fonalasak (1 p),
végükön kiszélesedők (4 p). Phillips szerint a spóraméret
ÍOX^ p ; ehhez képest a tátrai példány spórái keskenyebbek
kétsejtűek, de minthogy ezeket a gombákat (Scleroderris)
kifejlődve csak áttelelt gazdanövényen találhatni, legtöbbször
fóligérett állapotban kerülnek elénk. Talán nem tévedek, ha
azt vélem, hogy Phillips leirása nem teljesen érett példány
alapján készült — erre mutat a spóraméret hiányos volta :
10X5 P — úgyhogy példányomat Ph i 1 1 i p s-óvel azonos-
nak tartom.

Ephelina rhinanthi (Phill.) Sacc. Euphrasia núnima
tavalyi kólóján Phoma complanata (Tode) Desm. társasá-
gában. Kriván (Nizna 1700 m. a t. f.), nem messze az
Alectorolophus -on talált példánytól. Ascus : 55 — 61X? — 8 p;
spóra 10 — 13"5X3 — 3*5 p. A termőréteg felső vége barnás.

7*

100

HÚSZ B.

* Heterosphaeria patella var. Lojkae Eehm. a) Chae-
ropliyllum cicutarium kóróján. Késmárki Zöld-tó völgye.
b) Adenostyles-en. Kriván (Háromforrás).

* Lachnea hirta (Schu m.) G i 1 1. földönfekvő fenyő-
kóregcserepen. Alsótátrafüred.

Lachnea scutellata (L.) Grill. Sorbas aucuparia ágán,
nedves helyen. Kriván (Grunik dny. lejtő).

f Lachnea stercorea (Pers.) G i 1 1. var. gemella Karst.
Kriván (Háromforrás). Ezt a csillagszőrök által jellemzett
varietast eddig Magyarországról nem közölték.

Lachnum atropae (Pers.) Re hm. a) Ade nosty les kor-
hadó szárán. Kistarpataki völgy, b) Urtica dioica korhadó
szárán. Kriván (Grunik dny. lejtő).

* Lachnum, calycioides Re hm. Juncus trifidus száraz
szárán. Késmárki Zöld-tó. Ascus : 56 — 64X5—5*5 p; spóra:
10—13-5X2 fi nagy.

Lachnum clandestinum (Bull.) Karst. Rubus idaeus
száraz szárán. Virágvölgy.

Lachnum leucophaeum (P.) Karst. Ghaerophyllum
cicutarium kóróján. Ut a késmárki Zöld-tóhoz.

* Lachnum mollissimum (Lasch.) Karst. a) Actaea (?)
elhalt szárán. Babahegy. b) Chaerophyllum cicutarium elhalt
szárán. Kriván (Velká Pálenica).

Lachnum niveuni (Hedw. fii.) Karst. Rubus idaeus
szárán. Kriván (Grunik dny. lejtő).

* Lachnum virgineum (Bátsch.) Karst. nedves fán.
Alsótátrafüred.

Lcbchnella barbata (Kunze) F r. Lonicera élő ágán.
Koprovavölgy.

Lasiobolus equinus (Mull.) K a r s t. zergetrágyán.
Koprovavölgy.

Mollisia atrata (P e r s.) Karst. Doronicum austriacum
száraz kóróján. Kriván (Grunik).

Phialea cyathoidea (Bull.) G i 1 1. a) Adenostyles kor-
hadó szárán. Fehérviz. b) Aconituni napellus szárán. Kopahegy.

Phialea dolosella (Karst.) S a c c. Anemone álba szá-
rán. Késmárki Zöld-tó.

* Phialea ylanduliformis (R e h m.) S a c c. Bartschia
alpina száraz szárán. Késmárki Zöld-tó és Kistarpataki-völgy.

t Phragmonaevia glaciális R e h m. Juncus effusus
szárán. Az út mellett Csorba-állomás és a Csorba-tó közt
(1000 m.). Jód kékit és igy nem lehet Ph. emergens.

f Pirottaea veneta Sacc. e t S p e g. Adenostyles kor-
hadó szárán. Poprádi-tó (1530 m. a t. f.).

* Plicaria fimeti (Fuck.) Re hm. Kriván (Háromforrás).
Propolis faginea (Schrad.) Karst. Sorbus aucuparia

fáján. Koprovavölgy. A spórák nagyobbak a normálisnál :
30—44X7 — 10 /* nagyok.

A MAGAS-TÁTRA ÉS SZEPESSÉG GOMBAFLÓRÁJA 101

* Pseudopeziza trifolii (Bernli.) Fuck. Trifolium
pratense élő levelén. Walddorfer Bach.

Pyrenopeziza rubi (Fries.) Re hm. Bubus idaeus
száraz szárán, a) Menguszfalvi-völgy, b) Kriván (Grunik).

f Stegia subvelata Re hm. Carex ati-ata száraz levelein.
Késmárki Zöld-tó.

Tapesia fusca (Pers.) Fuck. Sorbus aucuparia fáján.
Kriván (Grrunik dny. lejtő).

Basidiomycetes.
Ustilagineae.
f Urocystis sorosporioides Köm. Pulsatilla styriaca
(= P. slavica Reuss) levelein és levélnyelén. Babahegy. —
Morfológiailag példányom közelebb állna az U. carcinodes
(Berk. et-Curt.) Fischer v. Waldh. fajhoz, de kórdós,
hogy ez a faj, mely Actaea-íéléken él, inficiálná-e a Pulsatilla-
f éleket. A gazdanövóny új.

Uredineae.

Coleosporium cacaliae Otth. Adenostyles alliariae élő
levelén. Kistarpataki-völgy.

f Coleosporium doronici Namyslowski III.1 Doro-
nicum austriacum levelén. Kistarpataki-völgy (1500 m. a t. f.).
Eddig csak a, Czernahoráról (Gralicia) ismeretes.

Coleosporium melampyri (R e b e n t.) K 1 e b. Melam-
pyrum silvaticum levelein. Csorba-tó.

Coleosporium senecionis (Pers.) Fr. a) Senecio sub-
alpinus levelén. Zerge- szálló (Nagytarpataki-völgy), b) S.
nemorensis. Poprádi-tó.

Coleosporium tussilaginis (P.) ;Kleb. Tussilago farfara
levelén. Virágvölgy.

Melampsora lini (E h r b g.) Ló v. II. Linum catharti-
cum-on. Batizfalva-állomás.

Puccinia aegopodii (Schum.) Martins III. Aegopo-
dium podagraria levelén. Babahegy.

Puccinia arenariae (Schum. Wint.) Stellaria nemorum
levelein és levélnyelén. Ut a Zöld-tóhoz.

f Puccinia arnicae scorpioidis (DC) Magnus ..III.
Aronicum Clusii levelein és levélnyelén. Kistarpataki Öt-tó
(2000 m. a t. f.). Havasi faj, mely az Alpokból és Pireneusok-
ból ismeretes.

Puccinia bistortae (Str.) T>p III. Polygonum viviparum
élő levelén. Babahegy és Rotbach.

* Puccinia carduorum Jacky II. Carduus candicans
"W. et K. élő levelén. Virágvölgy.

Puccinia clwndrillae Corda (Klebahn: Krypt. fl. Bdbg.

1 I. = aecidium, II. = uredo, III. = teleuto.

102 HUSZ B.

Bd. V. a. pag. 391) II. ós III. Lactuca muralis levelén.
Babaliegy.

* Pucdnia chrysosplenii Grev. III. Chrysaspleniurrí
altemifolium élő levelein a Zöld-tóhoz vezető úton.

Pucdnia conglomerata (Strauss) Kze. et Sch. III.
Homogyne alpina élő l'-velén. Poprádi-tó.

Puccinid hieracii (S c h u m.) Mart. II. et III. Hiera-
cium silvaticum élő levelén. Virágvölgy.

Puccinin hypochoeridis Oud. II. Hypochoeris uniflora
élő levelén. Kistarpataki völgy.

f Puccinid niaior Dietel, I. Crepis grandiflora élő
levelein. A Poprádi-tóhoz vezető úton.

f Puccinin mulgedii Sydow. I., II. és III. Muhjedium
alpinutn élő levelén. Kistarpataki völgy.

Puccinid obionguta (L k.) AV i n t. II. Luzula j)ilosa
levelén. Virágvölgy.

Puccinin punctata Link. II. és III. Gulium SchuUesii
élő levelén. Babaliegy.

* Puccinid soldanellae (DC) Fuckel L, II. és III.
Soldaneild levelén. Kriván, késmárki Zöld-tó. Nem ritka.

Puccinid válantiáe Peri, III. Gulium uerum élő leve-
lén. Virágvölgy.

Pucci u iastrum pirolae (K a r s t.) S c h r o e t. Pirola
uniflora élő levelén, d) Barlangliget, b) Késmárki Zöld -tó.

Thscopsora vacciniorum Karst, II. Vaccinium vitis
idueci élő levelén. Menguszfalvi völgy.

* Uromycés minor Schroet. III. Trifolium nwntununi
élő levelén. Alsóerdőfalva (,,Sandiger AVeg").

Uromycés alchimillae (P.) Wint. Alchemilla vulgáris
levelén. Kopabegy, Poprádi-tó.

Uromycés anthyllidis (Grrev.) Sch rőt. II. Anthyllis
vulnerdrici élő levelén. Batizfalva.

Uromycés fcihcie (Pers.) De B y. Orobus vernus élő
levelén. Virágvölgy.

Uromycés veratri (DC) Schroet. I. Adenostyles élő
levelén. Kistarpataki-völgy.

Exobdsididcede.
Exobdsidium vaccinii Woron. Vaccinium vitis idcieci
levelein. Babahegy.

Fungi imperfecti.

Sph ueropsidecie.
f Hendersonid drundinis (Lib.) Sacc.1 Poprád (teplici
rétek). Phragmites communis elhalt szárán. A példány nem

1 Lásd Fr. Bubák : Einige neue Pilze aus Russland. Hedwigia
LII. köt. 268. old.

A MAGAS-TÁTRA ÉS SZEPESSÉG GOMBAFLÓBÁJA J^Q3

lehet H. vagináé (R h b.) Kalchbr. — a konidiumok ugyanis
hosszúkásak, két végükön tompa hegybe keskenyedek, olaj-
füst színűek, végükön hyalinosak — de megfelel a H. arun-
dinis (Lib.) Sacc. Bubák-tói kibővített diagnózisnak.

f Myxofusicoccum aucupariae D i e d i c k e Sorbus
aucuparia tőhajtásain. Kriván (Három forrás).

Phoma complanata (Tode) Desm. a) Alectorolophus
(alpinus ?) szárán és terméstokjain, b) Euphrasia miniina
szárán. Kriván (Nizna).

f Phoma sceptri K a r s t. a) Pedicularis sceptrum Caro-
linum száraz kóróján. Alsóerdőfalva (Rotbach). A gomba a
Lappföldről volt ismeretes, b) Pedicularis uersicolor száraz
szárán és termésfalán a késmárki Zöld-tó völgye.

f Phyllosticta áegopodii fCurr.) Ali. Aegopodium po-
dagraria élő levelein. Babahegy.

f Phyllosticta alismatis Sacc. et S p e g. Alisma plan-
tago levelén. Alsóerdőfalva (Rotbach).

f Phyllosticta aronici Sacc. Fusicladium aronici tár-
saságában Aronicum Clusii élő levelén. Kistarpataki-völgy.
A két gomba a gazdanövény levelein szürkésfekete foltokat
okoz. A szóbanforgó Phyllosticta piknidiumai sűrűn állnak
egymás mellett, átlag 85 p átmérőjűek. A konidiumok
3-5 — 5Xl A* nagyok. Saccardo Sylloge III. köt. 45 old. szerint
a konidiumok mérete 8X2 ^, mégis nem kétlem, hogy pél-
dányom fenti fajnak felel meg, amit már a Fusicla dium-
mal való együttes előfordulás is támogat. A levélfoltok nagyok,
majd a levél szélét foglalják el hosszúkás alakban (olykor a
lemez felét), majd kerekdedek.

* Phyllosticta doronicigena Bubák Doronicum aus-
triacum levelén Fusicladium aronici társaságában. Kistarpa-
taki völgy. A gazdanövóny új. Ez a Phyllosticta faj is Fusi-
cladium-ixisi] együtt lépett fel. A Phyllosticta doronicigena
Bubák a Phyllosticta aronici S a c c.-tól csak a külső meg-
jelenésben mutat eltérést, mikroszkópi szerkezetük azonban
egyező.

* Rhabdospora coriacea Rub. Centaurea scabiosa
száraz levélnyelén. Babahegy.

t Rhabdospora pulsatillae S y d. Anemone álba száraz
szárán. Kriván (1600 m. a t. f.). Uj gazdanövény.

f Rhabdospora inaequalis Sacc. et Roum. Sorbus
aucuparia főhajtásain. Kriván (Háromforrás).

Rhizosphaera pini (Corel a) Maubl. Abies álba tűi-
nek alsó lapján. Virágvölgy.

f Septoria chrysanthemi rotundifolii Namyslowski
Chrysanthemum rotundifolium legalsó levelein. A Kriván alatt.

f Septoria gladioli P a s s e r. Gladiolus imbricatus élő
levelén. Közel Alsóerdőfalvához. A piknidinmok barnán szegé-
lyezett sárga folton lépnek fel ; a konidiumok 24 — 50X2 — 3 p.

104

HUSZ B.

nagyok, egy-két-három válaszfallal, nem pedig „egysejtűek",
mint Allescher in Rabhst. II. Bd. VI. Abt. 789 S. mondja.

* Septoria humuli Westend. Humulus lupulus élő
levelén. Poprád (Filic mellett).

* Septoria senecionis Westend. Senecio nemorensis
élő levelén. Alsótátrafüred.

f Septoria soldanellae S p e g. Soldanella sp. levelén.
Virágvölgy, Kriván. Nem ritka faj. Magyarországról tudtom-
mal nem közölték.

* Septoria virgaureae D e s m. Solidago virgaurea élő
levelén. Babahegy.

f Sphaeronema veratrinum Sacc. Veratrum lobelianum
száraz szárán. Kistarpataki-völgy. Uj gazdanövény.

Excipulaceae.

* Dinem a spór iu ni graminum Lév. Juncus effusus
szárán. Madárháza.

* Dinemasporium graminum var. strigosulum Karst.
Luzula pilosa száraz levelén. Madárháza.

Melanconieae.

Cryptomela, Allescheri S c h n a b 1. Pitius pumilio száraz
tűin. Koprovavölgy.

* Marssonia violae (P a s s.) Sacc. Viola biflora élő
levelén. Madárháza és a Zöld-tó között.

f Bostrychonema alpesire Cesati Políjgonium vivipa-
rnni levelének fonákán apró fehér gyepecskéket alkot. Kés-
márki Zöld-tó, Kopahegy.

* Cercosporella. primuláé Allescher a) a Kriván alatt,
b) Alsóerdőfalva. (Walddorfer-Bach) Primula elatior levelein.

* Epicoccum neglectum Desm. Luzula pilosa száraz
levelein. Madárháza.

* Fusicladium aronici (F u c k.) Sacc. a) Aronicum
Clusii élő leveleinek fonákán. Kistarpataki-völgy. b) Doroni-
cuni austriacurn levélfonákán. Ugyanott.

* Fusoma veratri Allesch. Vératrum lobelianum élő
levelén. Kistarpataki-völgy, Kriván (Grrunik dny. lejtő).

* Grapliium pallescens (Fuck.) Magnus (syn. Ovu-
laria stellariae Rhb.) Stellaria nemorum levelén. Tátra-
lomnic ós a Zöld-tó között.

f Ovularia bistortae (Fuck.) Sacc. Polygonum bistorta
élő levelén, a) Kistarpataki-völgy, b) Menguszfalvi-völgy.

Ovularia Schroeteri (Kűhn.) Sacc. Alchimilla vulgáris
élő levelén. Poprádi-tó (1500 m. a t. f.).

f Ramularia archangelicae L i n d r o t h Angelica arch-
angelica élő levelén. Késmárki Zöld-tó.

* Ramularia biflorae Magnus Viola biflora élő leve-
lén. Madárháza és Zöld-tó között.

a magas-tátra és szepesség gombaflorája 105

* Ramularia liieracii (Báumler) Iaap. Hieracium
silvaticum élő levelén. Kriván alatt.

Ramularia oreophila S a c c. Astrantia maior élő leve-
lén. Babahegy.

* Ramularia macrospora Fres. Campanula trachelii
élő levelén. Virágvölgy.

* Ramularia phytewmatis Sacc. et Wint. Phyteuma
spicatum élő levelén. Kriván alatt.

f Ramularia rubicunda B r e s a d. Maianthemum bifo-
lium élő levelén. Alsótátrafüred.

* Ramularia rumicis scutati A 1 1 e s c h. Rum.es scutatus
levelén. Koprovavölgy.

* Ramidaria urticae Cesati Urtica dioica élő levelén.
Virágvölgy.

Dolgozatomat a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani
Osztályában készitettem. Hálás köszönetet mondok D r.
Filarszky Nándor osztályigazgató úrnak, valamint az
egész Növénytani Osztálynak, de különös hálával tartozom
Dr. Moesz G-usztáv igazgató úrnak sokoldalú útbaigazí-
tásaiért és támogatásáért.

(A Növénytani Szakosztály 1920. november 10-én tartott üléséből.)

Degen Árpád: A Notholaena Mar antae (L.) R. Br,
felfedezése a Balaton mellékén.

Egy nevezetes felfedezésről kell beszámolnom, mely
meglepetésszerűségót talán kissé elveszitette már azáltal, hogy
közel 20 óv előtt történvén, szóbeli közléseim útján botani-
kusainknak már tudomására jutott, úgyhogy többeknek volt
már alkalmuk is ezt a növényt újonan felfedezett termő-
helyén látni.

Elérkezett azonban az ideje annak, hogy e leletet flóránk
leltárába beiktassuk s evvel az irodalomban is megörökítsük.

A felfedezés érdeme Baumgartner Gry u 1 a bécsi bry-
ologusé, aki 1901. március hó 24-én és 25-én járt a tapolcavidéki
bazaltkúpokon s a Szentgyörgy-hegyen mohokat gyűjtvén,
akadt reá e délvidéki csinos harasztra a Szentgyörgy-kápolna
felett a hegy csúcsa felé húzódó sziklák repedéseiben és tör-
melékes helyein. Nem sok ügyet vetett e növényre, azt hívén,
hogy a magyar botanikusok bizonyára már ismerik innen s
így példányt sem hozott belőle.

1912-ben azután egy közös kiránduláson kérdezte, vájjon
ismerjük-e a Notholaenát a Szentgyörgy -hegyről ? így tere-
lődött azután figyelmünk ez új termőhelyére, melyet még

JQg DEGEN A.

ugyanez év május hó 12-én Lengyel kollégámmal felkeres-
tünk s megállapítottuk Baumgartner adatának helyességét.

A lelet feltűnő oly vidéken, melyet Bor b ás „A Balaton
Mórája" (1900.) cimű rendkívül gonddal s mondhatnók a
legapróbb részletességig kidolgozott művének megjelenése
után országunk talán legjobban kikutatott részének kellett
tartanunk. De a Balatont környező terület nagy s B o r b á s
feladatát megnehezítette az, hogy Flórájának úgyszólván
összes anyagát magának kellett összehordania, tehát nemcsak
registráló munka ez, mely előbbi kutatások eredményét fog-
lalja össze, hanem megírása kapcsolatban állott a legszorgo-
sabb, sok évi munkát igénylő kutatással.

Borbás sem juthatott a terület minden részére, ami
azonban feltűnő, a Szentgyörgy-hegyen egyáltalában nem járt.
Művének — igaz futólag való — átnézése alapján győződtem
meg arról, hogy egyetlen adata sincsen erről az érdekes s az
összes balatonmelléki heg}^ek közt növényi ritkaságokban talán
leggazdagabb hegyről.

így elkerülte figyelmét a Castanea, a Ceterach, a Gagea
holiemica, a Luzula Forsteri, a Hierochloe hirta (aust ralis),
a Hieracium Wiesbaur'uuLiim Uechtr. két új alakjának
(f. maculatum ós ssp. tapolcanum Deg. et Zahn), a Vero-
'ilca Dillenii, Valerianella kamata, a Hieracium auriculoides
Láng egy új alfajának (ssp. Zalanum Deg. et Zahn), az
Asplenium septentrionale-nak, hogy csak néhány ritkább fajt
emlitsek, ezen a hegyen való előfordulása ; a mohákra és
zuzmókra Borbás kutatásait nem terjesztette ki, már pedig
éppen e tekintetben a Szentgyörgy-hegy már csak az eddig
ott talált ritkaságok után Ítélve, megérdemelné, hogy tüzete-
sen átkutattassék. Baumgartner fedezte fel itt a Saelaniu
(jlaucescens (Hedw.) Broth.-ot s a Bartramia ithyplnjllút,
szokott havasi vagy alhavasi előfordulási helyüktől távoleső
és természetben is igen eltérő termőhelyen, továbbá a Riccia
JJischoffii-t, a Grimaldia barbifrons-t s a déli Pterigonium
yracile-t (a herkulesfürdői után a második eddig ismertetett
magyar előfordulási helye1), ugyanő fedezte fel itt a bazalt-
tufákon a ritka Dermatocarpon (Endocarpon) trachyticum
(Hazsl.) Wainio nevű zuzmót.

A Notholaena ezóta a Szentgyörgy-hegynek több pontján
találtatott. Eddig ismert előfordulási helyeit hiven mutatja
G-yőrffy professzor úrnak ezidón a helyszínén készített,
mellékelt túloldali rajza.

G-yőrffy professzor úr volt szives közölni velem azt
is, hogy a legtöbb a délkeleti oldalon van a Szentgyörgy-
kápolna felett 260 — 270 m. tengerszin feletti magasságban,

1 Az Aldunai völgyben Orsova és Drenkova közt különben el van
terjedve. Romániában is gyűjtöttem a Vaskapu szikláin.

NOTHOLAENA MARANTAE ^Q7

elég sok van a déli oldalon 280 m. magasságban ; kevés pedig
a keleti oldalon a nagy bazalt-oszlopok alatt. Valószínű egyéb-
ként, hogy a Tapolca körüli bazaltkúpok közül egyik-másikán
is elő fog még kerülni ; legvalószínűbb a Badacsonyon (külö-
nösen a Tördemic felé eső lejtőjén) való előfordulása, melynek
szorgos kutatását ajánlom szaktársaim figyelmébe.

Ami a Notholaena eddig ismert hazai termőhelyeit
illeti, mindeddig csak két biztos termőhelyét ismertük, az
egyiket a Szerénységben íGradac-hegy, Rakovac mellett) s a
zágrábit.

Borbás az ÖBZ 1889. évf. 74. lapján Orsova mellől
(Verciorova) közölte egy új termőhelyről, mely azonban a
magyar határon túl esik. Sok izben kerestem itt, de hiába.
Borbás későbben arról értesített, hogy az az egyetlen szikla,
nietyen nőtt, az ott épített vasútnak esett áldozatául.

A .balatoni tehát a zágrábi termőhelyet kötné össze az
alsóausztriaival (G-urhofgraben, Aggsbach mellett); de össze-
kötésről bajosan lehet szó egy olyan növénynél, melynek

A Notholaena Marantae előfordulási helyei a Szentgyörgy-hegyen.
(Kis-Apáti mellett a Szentgyörgyi kápolnától E-ra levő út nézőpontjáról;
a szabad bazalt-oszlopok vastagon vonalozva, -x-gal jelzett pontok a
Notholaena előfordulási helyei. — Rajzolta 1920. június 3-án Győrffy.)

elterjedése nem összefüggő, mert kizárólag csak szerpentin-
és bazalt-kőzeten teremvén, előfordulása ezeknek a kőzeteknek
fellépésétől függ. Ez magyarázza középeurópai előfordulási
helyeinek nagyon elszórt s egymástól távol eső voltát.
(Pyraeneusok, tengeri havasok, Piemont, Tessin, Déltirol,
Stájerország, Dobrudsa, Bosznia, Morvaország.)

Végül még néhány szóval igazolnom kell, hogy miért
használom a növény megjelölésére a Notholaena nemzetség-
nevet, miután Domi n1 nemrég a Notholaenát a Cheilanthes
nemzetségbe olvasztotta.

D o m i n az ausztráliai flórát tárgyaló művében a harasz-
tokat a Chri s t-D i el s-f éle módszer alapján tárgyalja, mely
a régi Smith-Sw artz-f élétől annyiban tér el, hogy a
Polypodiaceákat nem az indnsium jelenléte vagy hiánya,
hanem más bélyegek alapján osztja nemzetségekre. Megenge-
dem, hogy ennek a felfogásnak is megvan a jogosultsága,
mert tudjuk, hogy p. o. a Dryopteris nemzetség egyes fajai-

1 Domin, Beitráge zur Flóra und Pflanzengeographie Australiens.
Bibi. Bot. Heft. 85. 1. 1914. 7—8. old., 2. 1914. 133.

108 DEGEN Á.

nál megvan az indusium, másoknál pedig hiányzik vagy
nagyon csökevényes. A Notholaena a Cheilanthes-tö\ abban
tér el, hogy a sorusok elhelyezése más (a Cheilanthes-r\é\ a
levél széléhez közelebb) s hogy a Notholaena-i\k\ az indusium
vagy ezt pótló analóg képlet hiányzik vagy csökevényes, mig
a Cheilanthes-nél a levóllemez elvékonyodott s áthajló széle
pótolja az indusiumot.

Az ausztráliai Cheilanthes distans Mett.-nál már most
a levél indusiamszerű széle, mely a növény fiatal korában a
sorust fedi, későbben ellaposodik, úgyhogy a Cheilanthes
nemzetség legjellemzőbb bélyege elenyészik vagy helyesebben
mondva elhomályosodik. Viszont némely Notholaena fajnál a
levélszél reáborul a sorusra s igy a Cheilanthes-hez közeledik.
Hooker (Icon, pl. X. 1854. tab. 980.) a Cheilanthes distans-t
a Notholaena-^. alatt tárgyalja s már ott jelzi, hogy elvéko-
nyodott és halvány levél széle úgy borul a sorusokra, mintha
tökéletlen indusium volna s már itt jelzi, hogy a Notholaena
és a Cheilanthes közt vajmi nehéz határt vonni.

A nemzetségek megkülönböztetésénél általánosságban két
iránnyal találkozunk. Az egyik keresi a különbségeket, ha
még olyan aprólékosak is s ezen az alapon szótválaszt, a
másik keresi a hasonlatosságokat s ezen az alapon von össze.
Ugyanez áll egyébként a fajok megkülönböztetésénél is.
Magam a megkülönböztető iránynak vagyok hive s követője ;
inkább különböztetek, ha még oly csekély különbség alapján
is, mint összevonok.

Erre az útra vezetett a növénygeographia s a rend-
szerezés terén eddig kifejtett tevékenységem. Hogy ez alka-
lommal csakis a nemzetségeknél maradjak, nem látom a hasz-
nát a rokon nemzetségek egyesítésének, sőt ellenkezőleg azt
tapasztaltam, hogy az összevonás csak elhomályosítja a meg-
határozó művekben alkalmazandó leírások, különösen pedig a
kulcsok használhatóságát s evvel nehezíti a növényeknek
könyv alapján való meghatározását. Példa reá a Ceterach s
az Aspleninm nemzetségek összevonása, melynek következté-
ben (p. o. A s cher s. ós Grraebner Synopsisának I. köt.
2. kiad. 9. old.) az Aspleninm a dichotomia két ágán kere-
sendő. Mi előnye van az összevonásnak, ha az Aspleninm
vagy a Cheilanthes nemzetség további tárgyalásánál a Cete-
rach, illetőleg a Notholaena mint Subgenus visszatér? (L.
Domin i. h. 133.) Addig, mig az szabályozva nincsen, hogy
mily fokú vagy értékű különbségek alapján szabad és lehet
a növónyrendszer egyes kategóriáit megkülönböztetni, csak
egyéni nézet, egyéni mérlegelés befolyásolja a különböző
kategóriák fogalmának határait, ez pedig egyénenkint inga-
dozó, tehát teljesen labilis alap.

Sok régebben élesen elhatárolt nemzetség jellemző
bélyege elmosódik, ha a kutatás szaporítja a hozzá tartozó

NOTHOLAENA MARANTAE J_ QQ

fajok számát, az elkülönítő tulajdonságok élesek voltak, amig
csak egy vagy néhány fajt ismertünk a nemzetségből, de
eltompulnak, mennél tovább halad a kutatás. Ugyanez áll a
fajokra s a fajok alá rendelt rendszertani kategóriákra is.

A természetes rokonsági kapcsolatok felismerése szem-
pontjából ezek fontos tények; a gyakorlati következményeket
azonban célszerű csak óvatosan levonni belőlük. Az óvatosság
azért indokolt, mert mielőtt az egyes fajok teljes fejlődés-
menetét pontosan nem ismerjük, előre nem tudhatjuk, nem-e
fog felfedeztetni későbben egy olyan másik tulajdonság,
amelynek alapján a rendszerezés megváltoztatott alapon fog
történni.

A megkülönböztető bélyegek elmosódása esetén a gya-
korlat szinte parancsolólag követeli a mesterséges határ meg-
vonását.

Ez az eset adódott a Notholaena megkülönböztetésénél
is, melyet célszerűbb — talán kissé erőltetett módon — a
Cheilanthes-töl elkülöníteni, mint evvel összeolvasztani s egy
70 — 80 fajból álló nagy nemzetséget teremteni, melynél az
albeosztásnak, vagyis a subgenus Notholaena ós a subgenus
Eucheilanthes elkülönítésénél ugyanolyan nehézségekbe ütkö-
zünk, mint e két nemzetség megkülönböztetésénél.

(A növénytani szakosztály 1921. január 12-én tartott üléséből.)

IRODALMI ISMERTETŐ,

Rapaics Raymund dr. : Az Alföld növény földrajzi
jelleme. Erdészeti Kísérletek. 1918. XX. 1—164 1.

Külső körülmények szeszélyes alakulása következtében ez a
mű abban a veszedelemben forog, hogy irodalmunkban talán kisebb
nyomot fog hagyni, mint amilyent gyakorolnia kellene tartalmánál
fogva. Rapaics dolgozata az „Erdészeti Kísérletek" c. folyóirat
XX. (1918.) évfolyamában jelent meg ; a dolgozat első részét tar-
talmazó 1. és 2. füzet még eljutott rendeltetési helyére, a második
részt tartalmazó azonban nem, mert időközben a csehek benyomultak
Selmecbányára s a kész füzetek az ő kezükbe kerültek. Először
úgy volt, hogy az erdészeti kísérleti állomás igazgatója menekülése-
kor a kész különnyomásokból csak egyetlenegy példányt tudott
elhozni magával, mely egyideig mint unikum járt nálunk kézről-
kézre ; később D o m i n prágai egyetemi tanár szaktársam szíves volt
Selmecbányán kutatást tartani s ez alkalommal még 12 példány
került meg, melyből eddig hármat kaptunk kézhez.

A sajátszerű, a tudományos szakirodalom s a szépirodalom
határvonalán mozgó mű tehát bibliographiai ritkaságszámba megy.
A tárgy kifejtésének erre a módjára az írót tehetsége, hajlama,

110

IRODALMI ISMERTETŐ

széleskörű, olvasottsága s ezekkel párosulva azok a tapasztalatai
vitték, amelyeket a szabad természet megfigyelése útján szerzett.
Figyelmünket elsősorban azonban a régi irodalmi források körül
végzett tanulmányai bilincselik le. Minden alkalmat megragad, hogy
a botanikának a mező- s az erdőgazdasággal, kultúránk történétével
való kapcsolatait megkeresse s ezeknek tüzetes kifejtésével valóban
oly művet teremtett, mely éppen az emiitett két iránynak párosítá-
sával nemcsak élvezetes olvasmányt nyújt, de tudományos érték
tekintetében is jelentősnek mondható.

Irodalmunkban alighanem ez az első mű, mely mélyebben
hatol be annak a szerepnek kutatásába, melyet a botanika a régi
múlt korok gazdasági és szellemi életében játszott ; szerzője amellett,
hogy az Alföld nagy részének flóráját maga is jól ismeri, régi iro-
dalmi kútf orrásokban kereste és találta meg a flóratörténelmi vonat-
kozásokat; igy különösen az Alföld erdészeti problémáját tárgyalja
kimeritően és oknyomozó történelmi alapon.

Be kell vallanom, hogy ilyen célokra tartottam alkalmasoknak
azokat az enumerációkat, országunk több vidékére vonatkozó florisz-
tikai feljegyzéseket, amelyeknek közlésére a „Magyar Botanikai
Lapok"-ban annak fennállása óta oly nagy súlyt helyeztem. Rapaics
ügyes kézzel csakugyan kiragadta ezekből is mindazt, ami erre a
célra, az Alföld növéiryföldrajzi jellemzésére alkalmas s ezzel elég-
tételt n3rújtott azokkal szemben, akik az enumerációk közlése ellen
bizonj'os ellenszenvvel viseltettek. Annak a számos kapcsolatnak
felderítésével, amely a botanika s az ember közt az Alföldön élő
növényzet ós az idők során az Alföldön lakott népek közt fennállott,
Rapaics valóban egy alföldi kultúrbotanikának vagy műveltség-
történeti növén}Tföldrajznak vetette meg az alapját s kivánatos volna,
ha ebben az irányban tovább folytatná munkásságát. Műve megírása
közben számos olyan problémára akadt, melynek megfejtésével érde-
mes foglalkozni.

S ha néhol irói heve elragadja, ha egyik-másik helyen talán
nem egészen megfelelő, sőt itt-ott néhány bizarrnak mondható szava-
kat használ is — mintha csak a modern zene példájára készakarva
s a pikantéria kedvéért kevert volna diszharmóniát az egyébként
összhangzó egészbe, másutt pedig mintha csak az összhang — néhány
tetszetős eszme kiépitése — kedvéért áldozott volna fel olyan ténye-
ket, amelyek ezt megzavarták volna, ha p. o. pontusi „regénj^'-röl
szól, holott maga is megállapitja a pontusi elemek jelenlétét s flóránk
összetételére gyakorolt jelentős befolyásukat s maga is megállapitja
a „pontusi" jelző mélyebb értelmét, ami nem egyéb, mint a Duna
széles medrének mint növényvándorlási útnak jelentősége ; ha néhány
flóránk kifejlődésében fontos tényezőt (p. o. az időleges éghajlat-
ingadozásokat) egypár odavetett szóval ejti el ; ha a nyirfa „regé-
jéről" szól, holott a nyírfának alföldi előfordulása nem „rege",
hanem valóság; ha alföldi flóránkat jellemző néháiry feltűnőbb növényt
kertészeti maradványnak vagy behurcolt növénynek mond s egyál-
talában az emberi kéznek a növények elterjesztésében s flóránkban

IRODALMI ISMERTETŐ ]_] ]_

az idők fotyamán bekövetkezett változásaiban talán tiílnagy befolyást
tulajdonit; ha „elkarsztosodásról" szól a homokra s a lösszre vonat-
koztatva ezt a szót, külső megjelenésükben hasonló eredményekot
hozván kapcsolatba lényegesen eltérő okokból eredőkkel ; ha végül
„Osmátra" cimen a magyar földrajzi gondolatot akarja növénygeo-
grafiai értelemben megeleveníteni, aminek flórisztikai bebizonyítása
azonban véleményem szerint nem sikerült s nem sikerülne abban az
esetben sem, ha ezt a gondolatot a középdunai medencére próbálta
volna kiterjeszteni abból az egyszerű okból, mert a növényföldrajz
egységes flórisztikai jellemű területeket kénytelen nagyobb egysé-
gekbe összefoglalni — ismétlem, ha az irót heve néhol szélsőségekre
is elragadja -- müve Írójának tagadhatatlan tehetsége, irodalmi jár-
tassága miatt élvezetes olvasmányt nyújt még akkor is, ha nézeteit,
felfogását nem mindenben osztjuk. Ahol a botanika elmarad, örömünk
telik szép nyelvezetében, tollának simaságában, gördülékeny, üde
stílusában, a tárgy iránt megnyilvánuló s az olvasót is elragadó
lelkesedésében.

Tudományos értékű megállapításai közül felemlitendőnek tartom,
hogy az alföldi lápok glaciális elmélete ellen foglal állást. Helyesen
abból indul ki, hogy az Alföld buckaközeiben lápformáció alakulhat
ki a most uralkodó éghajlat mellett is. S ha a 6. fejezetben
„ezerarcú Alföld "-ről beszél flórisztikai értelemben, klimatológiai
szempontból is legalább többábrázatú Alföldről beszélhetnénk, amely
különböző ábrázatukat a talaj különböző átnedvesedési foka idéz elő.

Ismeretes, hogy a talaj — különösen hidegebb vizzel való —
állandó átnedvesedése paradox helyi éghajlatszigeteket idézhet elő.
Egy állandóan hideg vizzel átitatott terület még semiarid éghajlatú
vidéken is úgy viselkedik, mintha néhány szélességi fokkal északabbra
vagy néhány száz méterrel magasabban feküdnék. Valóban haladás-
nak tartom, ha az eddigi dogmatikus magyarázatokkal szemben
pozitiv alapon kezdünk foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.

Dr. Degen Árpád.

(A növénytani szakosztály 1921. április 13 án tartott üléséből.)

Ballenegger Róbert: A termőföld. Budapest, 1921.
Kiadja az Ethika tudomány terjesztő és könyvkiadó r.-t.

Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy elsősorban mezőgazdasági
államban, aminő Magyarország, a talajra, a termőföldre vonatkozó
tudományos vizsgálódások és ismeretek mekkora fontossággal bírnak.
A növényzetnek a termőfölddel és az éghajlattal való szoros össze-
függése miatt a talajtan a növénytannak is igen fontos segédtudo-
mánya. Ezért a botanikusok részérő] is fokozott figyelmet érdemel
Ballenegger R ó b e r t-nek újabban megjelent hézagpótló mun-
kája, mely a talajról, a termőföldről szóló tudományos alapismereteket
a hazai és külföldi idevonatkozó vizsgálatok felhasználásával tömör,
világos stílusban összefoglalva tárgyalja s ezzel bizonyára széles
körök figyelmét fogja erre a nálunk eleddig fiatal tudományágra

132

IRODALMI ISMERTETŐ

felhívni. A munka sorban tárgyalja a talaj fizikai, chemiai és bioló-
giai mállásának jelenségeit, a nitrogén szerepét a talajban, a talaj
tápsóit, osztályozza és tárgyalja a különböző természetes talajnemeket,
részletesen foglalkozik a magyarországi szikes talajokkal és a meg-
javításukra irányuló törekvésekkel. A munka Magyarország átnézetes
talajtérképével végződik. j o

A. J. M. Grarjeanne: Die Rhabdoide von Drosera
rotundifolia L. — Extr. du Recueil des travaux botaniques néer-
landais. Vol. XV. Livr. 3. 1918., Groningen 1918 : 237—354.

W. Gfar diner foglalkozott 1885-ben először a Drosera
dichotoma epidermis sejtjeiben előforduló tű-, illetve orsóalakú s
általa rkabdoidáknak nevezett képletekkel. Grarjeanne kimutatja,
hogy a sejtre nézve nem vitális jelentőségű rkabdoidak tartalma :
folyadék. Hiányzanak állandóan a légzőnyilások zárósejtjeiben, rh.-
mentesek a porzószálak, bibeszál és bibe. Roppant érzékenyek, a
sejt bármi változása azonnal visszatükröződik rajtuk. Hamar desor-
ganizálódnak (elég pl. a fedőlemezre gyakorolt nyomás, avagy ujjaink
közt az egész virágbimbót kissé összeszorítani, hogy a rkabdoidak
tönkremenjenek), kisebb gömbökké kerekednek le, de azután sohasem
nyerik vissza eredeti alakjukat. Szerző vizsgálatai szerint a rhabdoi-
dék tartaléktáplálóanyaggal tömített DakuoláJc.

Győrffy (Kolozsvár).

Biologische ScJiularbeit. Sonderausstellung im Zentralinstitut
für Erziekung und Unterricht Berlin. — 1916. Leipzig, Verlag
Quelle u. Mayer.

Beszámoló arról a kiállításról, melyet a porosz „Jubiieums-
stiftung für Erziekung und Unterricht" rendezett 1915-ben Berlinben
a porosz középiskolai biológiai oktatás köréből. Ez a gazdagon illusz-
trált mű élénk fényt vet arra a beható munkára, mely Németország-
ban a biológiai oktatás terén folyik. Tanár és tanuló vállvetett mun-
kája, kitűnően felszerelt intézetek és ami fő : a szakszerűen vezetett,
mindenütt kötelező, az egész oktatás gerincét tevő gyakorlatok teszik
a biológiai oktatást eredményessé. Melegen ajánlom e művet közép-
iskolai természetrajzi tanáraink figyelmébe. q rp

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM H3

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.1

(Rovatvezető: KüMMERLE J. Béla.

(1920.)
aj Hazai irodalom:

Ballenegger Róbert dr. : A talajtan a gyógynövényterme-
lés szolgálatában. — Herba. III. évf. 1920., 328—332., 363—364. és
390—393. old.

" Az Alföld gvümölcsfákkal való betelepítésének talajtani vonat-
kozásai. - Kertészet. VIII. évf. 1920., 4—6., 19., 34-36. és 50—52. old.

Bemátsky Jenő dr.: A burgonya rothadása. 4 rajzzal. —
Természettnduinányi Közlöny. LI. köt. 1919., 302—306. old.

A csiperkegomba termelése. Budapest, 1920. Pátria. 26 old. 8°.

— — A magyar ehető és mérges gombák. II. rész. 32 rajzzal.
(Über die ungarischen essbaren und giftigen Pilse. II. Teil. Mit 32
Abbildungen.) — Erdészeti Kísérletek. XX. évf. 1918., 1—2. szám, 98—
135. oldal.

A veteményes keit. Gyakorlati tanácsadó kisebb konyha-
kertek mivelésére. 68 szövegképpel. Bpest, 1919. Athenaeum. 16 old. 8°.

— — Az ehető és mérges gombák. Ábrákkal. — Herba. III. évf.
1920., 80—88., 120—123 145—147. és 168—172. old.

Bogdánfy Ödön: A magyar rizs. 3 rajzzal. — Természet-
tudományi Közlöny LII. köt. 1920., 223—229. old.

Boros Ádám: Ujabb adatok Közép-Magyarország flórájának
ismeretéhez. Neuere Beitráge zur Kenntnis der Flóra, Mittelungarns. —
Botanikai Közlemények. XVII 1. köt. 1920. 39—43. és (16.) old.

Degen Árpád dr. : Bemerkungen über einige orientalische
Pflanzenarten. LXXX. Astragalus Jankae Degen et Boriim, nov. spec.
- Magyar Botanikai Lapok XVIII. köt. 1919., 17—18. old.

Fehér Dániel dr. : Vizsgálatok a hazai nyárfafajok fiatal
hajtásain tapasztalható gyantakiválasztásról. 4 ábrával. (Uiitersuchungen
über die Harzabsonderung an den jungen Trieben der ungarischen
Papeln-Arten. Mit 4 Abbildungen.) — Erdészeti Lapok. LIX. évf. 1920.,
: 545 -368. old.

Szerző dolgozatában a következő eredményekre jutott: 1. A gyanta-
kiválasztás az összes megvizsgált nyárfafaj oknál kimutatható közös jelen-
ség. 2. A gyantakiválasztást a mirigyes levélfogak és melléklevelek,
továbbá a rügypikkelyek mirigyfelületei végzik. 3. A gyantakiválasztás
mindig a különlegesen kifejlődött u. n. mirigy sejtek funkciója folytán
jön létre. Ezekben a sejtekben, addig mig élnek, gyantát kimutatni
nem lehet. 4. A váladék kifejezetten gyantát és gummit nem tartalmaz.
Verfasser kam zu folgende Eesultate : 1. Die Harzabsonderung ist bei
allén untersuchten Papeln-Arten eine nachweisbare gemeinsame Er-
scheinung. 2. Die Harzabsonderung erfolgt durch die drüsigen Blattzáh-
nen und Nebeiibláttern, sowie durch die drüsigen Fláchen der Knospen-
decken. 3. Die Harzabsonderung erfolgt immer durch die Function der
eigenartig ausgebildeten sogenanten Drüsenzellen. In diesen Zellen,
solange sie lében, kann man Harz nicht nachweisen. 4. Sogenannten Harz
mid Gkmimi enthált das Secret nicht.

<4 á y e r Gyula dr. : A kámoni arborétum. — Erdészeti Lapok.
LIX. évf. 1920., 471—475. old.

1 E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent
hazai eredetű vagy hazai vonatkszású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a
növénytannak minden ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg-
jelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni vagy pedig a megjelent
közlemények forrásáról őt értesíteni szíveskedjenek.

Bot.am'i-ai KfizleméTiyek. 1— fi. füzet. "

124 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

A cimben jelölt arborétum kivált Coniferák tekintetében hazánk
leggazdagabb arborétuma. A ritkaságok többnyire jól kifejlett, szép pél-
dányokban vannak meg. A nyolc holdas park Sághy István dr. kámoni
földbirtokos tulajdonában van.

— — Pozsony környékének szedrei. Rubi posonienses. — Magyar
Botanikai Lapokr. XVIII. köt. 1919., 40-54. old.

Novitates : Rubus thyrsanthus Focke var. pudibundus G-áy.,
R. heterocladus Sabr. in sched.. non Gáyer, R. offensus P. J. Muell.
var. coerulatus G á y.

Gimesi Nándor: A Bidens tripartitus elzöldült virágzata.
(A Bidens-fogak phyllodiája ) 5 ábrával. Vergrünung der Blütenköpfen
von Bidens tripartitus. (Eine Phyllodie der Bidens-Záhne.) Mit 5 Abbil-
dungen. — Botanikai Közlemények. XVIII. köt. 1920., 16—21. és
(4) -(6). old.

Glück Hugódr. : Scirpus lftoralis Sehrader, ein für die unga-
rische Tiefebene neu eiitdecktes Tertiár-Relikt tropischer und subtropi-
scher Gegenden. — Magy. Botanikai Lapok. XVIII. köt. 1919., 2—14. old.

Formae novae : ticirpus litoralis S c h r a d. f. typica Glück,
submersa Glück et terrestris Glück.

G o m b o c z Endie dr. : A magyar botanikai irodalom biblio-
gráfiájának tervezete. (Entwurf zur Bibliographie der ungarischen bota-
nischen Literatur.) — Botanikai Közlemények. XVIII. köt. 1020.,
44—45. old.

Beythe András „Füves könyvé"-nek kritikája. (Über Andreas

Beythe's „Kráuterbuch".) — Botanikai Közlemények. XVIII. köt. 1920.,
29—34. és (13). old.

— — Ujabb ismereteink a növények asszimilációjáról. — Termé-
szettudományi Közlöny. LII. köt. 1920., 91—97. old.

G reg ii ss Pál dr. : Az Ephedrák epidiaphragmájának ökológiai
jelentősége. 5 ábrával. Die oekologische Bedeutung des Trennungsgewe-
bes an den Asten der Ephedreen. Mit 5 Abbildungen. — Botanikai
Közlemények. XVIII. köt. 1920., 1—15. és (1)— (3). old.

G y ő r f f y István dr. : Bryologische Beitráge zur Flóra der
Hohen-Tátra. XIII. Mitteilung. Bryológiai adatok a Magas-Tátra flórá-
jához. XIII. közlemény. — Magyar Botanikai Lapok. XVIII. köt. 1919.,
18—26. old.

Novitates : Polűia subdenticulata (M oug. et N e s 1 1. Bri d.)
P o d p. ; Bryuni pendulum (H o r n s c h.) Sckimp. var. compacta
P o d p., Br. inclinatum (S w.) B. E. var. alpina P o d p.. Br. pseudo-
triquetrum (Hedw.) Schwaegr. f. alpina P o d p., Br. hungarieum
Podp., Br. tatrense Podp.. Br. Győrffyanum Podp.

— — Megjegyzés a „Gyógynövények stb." cimű cikkhez. — Esti
Újság. XV. évf. 27. szám, Kassa, 1920. február 1., 6. old.

H e r k e Sándor: A könnyen és nehezen oldható phosphorsav
értékesítése a növény fejlődésének különböző szakaszain. Die Verwertung
der leicht und selivverlöslichen Phosphórsáure in den verschiedenen
Entvvicklungsphasen der Pflanzen. — Kiséiletügyi Közlemények. XXII.
köt. 1920., 30-60. old.

J á v o r k a Sándor dr. : Magyarország erdőségei. (Über die
Waldungen Ungarns.) - Néptanítók Lapja. LIII. évf. 25 — 26. szám, 1920.,
14—21. old.

— — Trisetum albanicum Jáv. spec nova. — Magyar Botanikai
Lapok. XVIII. köt. 1919., 1-2. old.

— — Vadontermő gyógynövényeink hazai elterjedése. — Herba.
III. évf. 1920. 1W-193. és 222—227. old.

Kern He r m a u n : Védekezés az amerikai köszmételisztharmat
(Sphaerotheca mors uvae Berk. et Curt.) ellen. II. kiadás. Budapest,
1916. M. kir. Földmivelésii^yi Minisztérium. 15 old. 8°.

Kiss Ferenc: Az Alföld fásításának kérdéséhez. — Erdészeti
Lapok. LIX. évf. 1^120., 275-294. old.

NÖVÉNYTANI RKPKRTÓRIUM ;Q5

Lengyel Géza dr. : Az Amarantus crispus újabb terjedése. —
Magyar Botanikai Lapok. XVIII. köt. 1919., 61. old.

Mágocsy-Dietz Sándor dr. : A gyógynövények értékelése.

— Herba. III. évf. 1920., 3—11. old.

M é h e 1 y Lajos dr. : Id. Entz Géza emlékezete. Arcképpel. —
Természettudományi Közlöny. LII. köt. 1920. 1—5. old.

Moesz Gusztáv dr. : Adatok Lengyelország gombaflórájának
ismeretéhez. I. közlemény. Ábrával. Beitráge zur Kenntnis der Pilz-
flora von Polen. I. Mitteilung. Mit Abbildung. — Botanikai Közlemé-
nyek. XVIII. köt. 1920., 22—28. és (6)— (13). old.

— — A tengeri növények gyakorlati értékesítése. Hat ábrával. —
A Tenger. IX. évf. 1919., 45-53. old.

Gubacsok Lengyelországból. Pflanzengallen aus Polen. —

Magyar Botanikai Lapok. XVIII. köt. 1919., 26—39. old.

Paszlavszky József dr. : Kertészkedés — az élet alkonyán.

— Természettudományi Közlöny. LI. köt. 1919., 287—295. old.

Páter Béla dr. : Bericht über das Arzneipflanzenversuchsfeld
der landwirtschaftlichen Akademie in Kolozsvár. Heft III. Kolozsvár,
1918., p. 58+3 Tafeln. 8°.

Bapaics Raymund dr. : A lencsebükköny Vicia Legányana
Bapaics et Lengyel. Die Linsenwicke Vicia Legányana Rapaics et
Lengyel. — Magyar Botanikai Lapok. XVIII. köt. 1919., 55 — 61. old.

c Hybrida nova: Vicia Legányana (Vicia satioaXLens esculenta,
Vicialens [gen. nov.] Legányana Eap. et Lengy., Vicia Wiegman-
niana Bap. in sebed, non Hampe.)

— — Amerikai antbropochórokról. — Magyar Botanikai Lapok.
XVIII. köt. 1919., 62. old.

Az Alföld növény földrajzi jelleme. I— II. rész. (Über den

pflanzengeographischen Cbatakter des Alföld. I — II. Teil.) Selmecbánya,
L918. Joerges Ágost özv. és Fia. 16-4 old. 8°. — Különlenyomat az Erdé-
szeti Kísérletek 1918. évi 1 — 2. és 3—4: számából.

— — Debreceni menták. — Magyar Botanikai Lapok. XVIII. köt.
1919., 62. old.

R i c h t e r Aladár dr. : Über einige neue Gl ieder der Marcgravia-
ceen, auf Basis der Phylogenie und der vergleicbenden Anatomie. Mit
XIV. Tafeln. — Mathematische und Naturwissenschaftliche Bericbte aus
üngarn. XXXI. Bd. 1920., Heft 2—4., p. 67—146.

•Bóna Zsigmond dr. : Hegyfoky Kabos. — Természettudo-
mányi Közlöny. LI. köt. 1919., 366—367. old.

Ronniger Kari dr. : Eine pyreniiische Festuca als neuer
Bürger der Flóra Siebenbürgens. Mit Abbildung. — Magyar Botanikai
Lapok. XVIII. köt. 1919.. 14—17. old.

Szerző a Festuca glaciális M i é g. felfedezését tárgyalja.

Schilberszky Károly dr. : Adatok a Daedalea unicolor
biológiájának ismeretéhez. Ábrával. Beitráge zur Biologie von Daedalea
unicolor. Mit Abbildung. — Botanikai Közlemények. XVIII. köt. 1920.,
34-38. és (14)— (16). old.

— — A fehér rozsdáról. 3 ábrával. — Kertészet. I. évf. 1919,, 1 — 3.
szám, 19 — 21. old.

— — -A gotnbamérgezések elkerüléséről. - ■ Természettudományi
Közlöny. LII. köt. 1920.; 217—222. old.

— — A paradicsom levélfolt-betegsége. — Kertészet. VIII. évf.
L920., 69-71. old.

— — Az őszibarackfa levélfodrosodásáról. Képpel. — Kertészet.
I. évf. 1919., 4—5. szám, 65— 67.' old.

— — Védekezés a Monilia-betegség ellen. — Kertészet. VII. évf.
1919., 5—6. szám, 69—71. old.

Schneider József:- A szárazságnak legjobban ellenálló
Lombhullató fák és cserjék. — Kertészet. VIII. évf. 1920., 20—22. és
38—39. old.

8*

116

. NÖVÉNYTANI UICPliRTORlUM

— — Útmutatás a gyógynövények termesztéséhez. — Herba. III.
évf. 1920., 72-7!). old.

Szabó Zoltán dr. : A „hivatalos" gyógyszernövények fülel rajzi
elterjedése. — Herba. III. évf. 1920.. 16—23. old.

Treitz Péter: A gyógynövények talaj igényei. Térképpel. —
Herba. III. évf, 1920.. 124-127.. 141—145., 172—175. és 196—198. old.

Tuzson János dr. : A püspökladányi vallásalapitványi urada-
lom egyes részeinek bef ásítása. — Erdészeti Lapok. LlX. évf. 1920.,
516—522. old.

— — A Sisyrinchium angustifolium Mill. Márarnaros megyében.
Has Vorkommen von Sisyrincbium angustifolium Mill. im Kom. Mara-
maros, Ungarn. — Botanikai Közlemények. XVIII. köt. 59 és (17)— (18). old.

— — Jelentés a kecskeméti erdősitési és fásítási kísérleti telep
tárgyában. — Erdészeti Lapok. LIX. évf. 1920., 580—583. old.

— — Vaccinium Oxycoccos L .f. nanum (Baumg. >. — Botanikai
Közlemények. XVIII. köt. 1920., 59. és (18). old.

Vadas Jenő: A tölgylisztharmatró] és ez ellene való védeke-
zésről. Ábrával. — Erdészeti Kísérletek XVIII. évf. 1916. 3—4. szám,
170-176. old.

Vámay Ernő: A gyógyászatban és gazdaságilag hasznos
anyagok gyűjtése. — Esti Újság. XV évf . T.8. szám. Kassa. 1920. január
23. 6. old. *

— — A gyógynövéiryek jelentősége és gyűjtése. — Esti Újság.
XIV. évf. 251. szám, Kassa, 1919. december 25., 3—4. old. és XV. évf.
8. szám. 1920. január 11.. 5—6. old.

— — A gyógynövények szárítása és csomagolása. II. közlemény.

— Esti Újság. XV. évf. 17. szám. Kassa. 1920. január 22.. 0. old.

b) K ü 1 f ö 1 d i irodai o m :

Bérc zeller L. : Zur physikalischei) Chemie der Zellmembranen.

- Biochemisch Zeitscbriít. LXXXIV Bd. L917.. p. 59-74.

— und Fodor E. : Ueber die Wirkung von oxydierenden und
reduzierenden Substanzen auf die Diastasen. -- Biochemische Zeitschrift.
LXXXIV. Bd. 1917.. p. 42-49.

Bonati, Gr. : Le génre Pedicularis L. Morphologie, classificationj
distribution géographique, évolution et hybridation. Nancy 1918. p. 168. 8°.

D e g e n Árpád dr. : Referat über die Arbeit J. Tuzson" s- Érde-
kes pázsitfajok a délkeleti Kárpátokból. — Botanisches Centralblatt. Bd.
141. 1919, p. 11—12.

Erühwirth. C : Wieke mit linsenförmigen Samen. Mit 1
Textabbildung. — Zeitschrift für Pflanzenzüchtung. VII. Bd. 1920.,
Heft 4.,-p. 356—362.

(linzberger. Dr. A u g u s t : Kritiscbe Pflanzen aus dem
Gebiete des Monté Maggiore (Istrien) und von den Eilanden Süd-Dal-
matiens. — Verbandlungen der zool.-botanisrheu Gesellsehaft. LXIX. Bd.
1919., p. (194',.

— — Über einige Centanrea-Arten der adriatisehen Küsten und
Inseln. I. Mit 1 Tafel und 7 Textabbildungen. - - Osterreichische Bota-
nische Zeitschrift. LXIX. Jahrg. 1920., p. 89-110.

— — Zwei neue Standorte der gefeldertrindigen Bnche. Fagus
silvatica var. quercoides Pers., in Mittel-Italien und Slavonien. — Natur-
wissenschaftliche Zeitschrift für Forst- u. Landwirtsehaft. XVIII. Jahrg.
1920., Heft 1—2., p, 39-40.

H a y e k, Dr. August: Kritische Studien über den Formenkreis
der Centaurea Jacea L. — Verbandlungen d. zoologisch-botanischen
Geselschaft. LXVIII. Bd. 1917. 9—10. Heft, p. 177-214.

— — Über einige kritische Pflanzen der Alpenkette. III. Senecig
„aurantiacus". — Allgemeine Botanische Zeitschrift. XXIII. Jahrg.
1917., p. 1— <i.

NÖVÉNYTAN I REPJiKTOElUM

117

Heinrich C. : Pflanzengallen (Cecidien) der Umgebung von
Hermannstadt. — Verhandlxmgeii und Mitteilungen des Siebenbürgischen
Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt, LXVI. Jahrg. 1916.,
Heft 4—6., p. 81—118.

J a n c li e n, D r. E r w i n : Die systematische Gliederung der
Gattung Famaiia. Mit 1 Textabbildung. — Osterreichische Botanische
Zeitschrift. LXTX. Jahrg. 1920., p. 1—30.

Janczewski, E. : Suppléments a la Monographie des Groseil-
liers. — Bulletin International de 1'Académie des Sciences de Cracovie.
Muth.-nat. class. Sér. B. 1913., p. 711-741.

K r a s s e r, F. : Miinnliche Williamsonien aus dem Sandstein-
scliiefer der unteren Lias von Steierdorf im Bánat. Mit 3 Tafeln. —
IVnkschriften d. kais. Akad. Wissenschaften Wien, math.-naturw. KI.
XCIII. 1917.. p. 1-14.

Ne v o 1 e, Johann: Beitrag zur Kenntnis der Gattung Heraeleum
in den Ostalpen. Mit 3 Textábbildnngen. — Österreichisclie Botanische
Zeitschrift. LXIX. Jahrg. 1920., p. 50-61.

Rouniger, Dr. Kari: Eloristische Mitteilungen. — Verhand-
Lungeii der zool.-botanischen Geseüschaft. LXX. Bd. 1920., p. (57)— (60).

Species nova: Galium adriaticum Romiig, in Croatia et
Dalmatia.

Vaccari, L. : Note su alcune forme di Genziana del gruppo
verna L. — Nuovo Giornale Botauico Italiano. Vol. XXIV. nr. 4. 1917.,
p. 215-241.

Z a b 1 bruckne r, D r. A 1 exander: Vorarbeiten zu einer
Fleclitenflora Dalmatiens. VII. -- Osterreichische Botanische Zeitschrift.
LXV1II. Jahrg. 1919., p. 60-77., 148—165., 237—253. et 297-326. old.

Z a p a 1 o \v i c z, H. : KrytyCzny przeglad rosliino&ci Galicyi. Czesé.
XXIII- XXX. Conspectus florae Galiciae criticus. Pars XXIII— XXX.

— Rozprawy wydzialu niatematyczno-przyrodniczego Akademii Umiejet-
nosci w Krakowie. Ser. III. Tom. 12. Dzial B. Nauki Biolog. 1912—1914.

Számos hazai újdonságot és adatot tartalmaz.

Z m u d a A. J. : Polskié gatunki goryczki (Gentiana L.). Die pol-
nischen Gentiana- Arten. — Bozprawy Wydzialu mat. przyr. Akad. Umiet.
w Krakowie. Tom. LVI. Ser. B. 1916., (121)— (151). old. — Bull. de
rAcademie des Scienc. de Cracovie. Matli. nat. Cl. Serié B. se. natúr.
Juin— Juillet. 1916., 146-150. old.

A cikk számos hazai adatot tartalmaz.

1921.
(i) H a z a i i r o d a 1 o in :

A u g u s t i n B é 1 a dr. és D a r v a s Ferenc dr.: Útmutatás a
vadontermó' gyógy növények gyűjtéséhez. III. kiadás. Budapest, 1921.
Pátria. 146. old. 8°.

Bernátsky Jenő dr. : A csiperkegomba (Psalliota campestris).

— Ipari és Gyógynövénytermelők és Értékesitök Évkönyve. I. évi.
1921., 112—117. old.

— — A legveszedelmesebb mérges gomba. Képpel. — Természet-
tudományi Közlöny. LIII. köt. 1921., 99—101. old.

Bittér a Miklós dr. : A széndioxid felhasználása a gazdasági
növények termésének fokozására. — Természettudományi Közlöny. LIII.
köt. 1921., 92-98.

Boros Ádám: Dr. Sigmund Schiller als Botaniker. — Pester
Lloyd. 67. Jahrg. Nr. 225., 1920., 3—4. old.

Fehér Dániel dr. : Az akácfa (Robinia Pseudacacia L.) vege-
tatív szerveinek összehasonlító anatómiája. 11 ábrával. (Über die ver-
gleichende Anatomie der vegetatíven Organen der Robinie. Mit 11 Ab-
bildungen.) Erdészeti Lapok. LX. évf. 1921., 56—74. old.

-QQ NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Giombocz E n d r e dr. : A virágok szine. — Természettudománvi
Közlöny. LIIT. köt. 1921., 76—82. old.

G y ö r f f y István dr. : A hazai f estönövények és a velük való
népi festési módok. — Herba. IV. évf. 1921., 9-12., 50^54., 129—131.,
170-174., 209—210. old.

Jávorka S á n d o r dr. : Vadon termo gyógynövényeink előfor-
dulási viszonyai. — Herba. IV. évf. 1921., 43—50. és 210—213. old.

Moesz Gusztáv dr. : A gubacsok tanulmányozása hazánkban
(Über das Stúdium der G-allen in Ungarn.) — Uránia. XXI. évf. 1921..
9—12. szám, 70—71. old.

— — Az ibolyaszínű kenyér. (Über das violetfarbige Brot.) —
Uránia. XXII. évf. 1921., 1—4. szám. 12. old.

— — Jókai mint növénypathológus. (Jókai als Pflanzenpatholog.)
— Uránia. XXII. évf. 1921., 1—4. szám, 17. old.

Pottere G e r a r d de : Az Alföldről szóló erdészeti szakirodalom
jegyzéke. Budapest, 1921. Pátria. 8°. — Erdészeti Lapok. LX. évf. 1921.,
V — VI. szám melléklete.

Rapaics R a y m u n d dr. : Ujabb adat a legrégibb herbáriumok
ismeretéhez. (Neuer Beitrag zur Keuntnis der aller iiltesten Herbare.) —
Természettudományi Közlöny. LIII. köt. 1921., 109. old.

Thaisz Lajos: Az alföldi gyepek fejlődéstörténete és azok
minősitése gazdasági szempontból. — Erdészeti Lapok. LX. évf. 1921.,
33—55. old.

Zoltán Vilmos : A növények apró ravaszkodásai. — Pesti Hirlap.
XLIII. évf. 132. száma 1921.

b) K ü 1 f ö 1 d i irodalom:

Borii m ü 1 1 e r, J o s e p h : Kritische Bemerkuugen über Quercus
decipiens Bechst. und andere Bastardformen Bechsteiuscher Eichen. —
Beihefte zum Botanischen Centralblatt. XXXVII. Bd. 2. Abt. Heft 2.
1920., p. 288—297.

Bryk, Félix: Ungersk polemik mot Sverge anno 1815. — En
stridsskrift för den magyariska nationaláran. — Efter hundra ar fram-
dragen ur arkivens gömmor. — Dagens Nyheter. Stockholm, 1921.
jul. 18. Nr. 189.

G-ombocz E. művéből (A pesti egyetemi botanikus kert története)
ismerteti Schultesnek Wahlenberg ellen intézett támadását.

Gombocz Endre: Linné und die ungarische Botanik. —
Svenska Linné— Sállskapets Arsskrift IV. 1921. p. 24—32.

G y ő r f f y István dr.: Keimlinge der Weisstanne mit Doppel-
bláttern. Mit 1 Abbildung. (Vorláuflge Mitteilung.) — Berichte der
Deutschen Botanischen Gesellscbaft XXXIX. Bd. 1921., p. 123—125.

Hayek, Dr. August: Zwei neue Tragopogon-Arten. — Fedde,
Repertórium. XVII. Bd. 1921., p. 36-37.

Species nova : Tragopogon transsilvanicus Hay. in pratis Szénafű
prope Kolozsvár, leg. Hayek.

Mattfel d, Johann: Enumeratio specierum generis Minuartia
(L.) emend. Hiern. — Engler's Botanische Jahrbücher. LVII. Bd. 2 Heft
1921., Beiblatt Nr. 126., p. 27—33..

Sántha László dr. : Über Flechtengonidium. Illustriert. —
Mikrokosmos. Jahrg. 1919—20. Heft 9., p. 177—182.

Zschacke Hermann: Die mitteleuropáischen Verrucariaceen.
III. - Hedwigia. LXII. Bd. 1921., p. 90—164.

Számos hazai adatot tartalmaz.

SZAKOSZTÁLYI ÜUYKK } 1 9

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK,

A Növénytani Szakosztály 1920. évi október hó 13-án tartott 233. ülése.

Elnök: Mágocsy-Dietz S á n d o r. Jegyző : Szabó Zoltán.

1. Elnök megnyitó beszédében indokolja a hosszabb kényszerű
szünetet, rnely.a szakosztályt munkájában megakasztotta és a tisztújítást
elhalasztotta. Összetartásra, együttműködésre hivja fel a szakosztályt.
Bejelenti F ö 1 d v á r y Dezső és Schiller Zsigmond tagtársaink
halálát. Emléküket a Szakosztály jegyzőkönyvileg örökíti meg.

Felhívja a jegyzőt jelentésének megtételére.

2. Jelentés a Szakosztály 1918. és 1919. évi működéséről:

Szakosztályunk az 1918. évben, épúgy mint az előző években hét
ülést tartott. Ezen a hét ülésen 17 előadó 30 előadásban ismertette kuta-
tásainak eredményét.

A 30 előadás közül a gombákkal 3, harasztokkal 1, virágosakkal 8,
növényföldrajzzál 4, fejlődéstörténettel 1, szövettannal 2, élettannal 1,
morfológiával 5, történelemmel 1 foglalkozott, azonkívül volt 2 ismertetés
és 2 jelentés.

A 17 előadó közül A u g u s z t i n Béla, G á y e r Gyula,
Gim'esi N á n d o r, K u n t z János, Lindán Pál, Mihalusz
Vince, Polgár Sándor, Szolnoki Imre egy-egy előadást,
Boros Ádám, Greguss Pál, Schiller Zsigmond két-két
előadást, Jávor ka Sándor négy előadást, Kümmerle Jenő
Béla 1 előadást és 1 ismertetést, Moesz Gusztáv 1 előadást és
1 jelentést, Schilberszky Károly 3 előadást, Szabó Zoltán
1 előadást, egy jelentést és 1 bemutatást, Tuzson János 1 ismer-
tetést és egy bemutatást tartott. A legtöbb előadást az 1918. évben
J á v o r k a S á ndor tartotta.

Az 1919. évben az első három hónapban még megtartotta szak-
osztályunk rendes üléseit. E három ülésen 11 előadó 12 előadást, 1 ismer-
tetést és 2 bemutatást tartott és pedig E r n y e y József, Greguss
Pál, Pa ál Árpád, Palik Piroska, Szála y Edit, Szolnoki
I m re és T r a u t m a n n Róbert 1 — 1 előadást, Gombocz Endre
és Moesz Gusztáv 2 — 2 előadást, Boros Ádám 2 előadást, 1
bemutatást és 1 ismertetést. Nagy Jolán 1 bemutatást tartott.

Az előadások közül a virágosakkal 1, morfológiával, növényföld-
rajzzal, szövettannal, élettannal 2 — 2, történelemmel 3 előadás foglalkozott.

Az 1919. évi negyedik (áprilisi havi ülésnek megtartását, amelyen
a tisztújítás nak is meg kellett volna történnie, már megakadályozta az a
körülmény, hogy Társulatunk működése április hó 1-én megszűnt.

Az úgynevezett tanácsköztársaság idején a direktórium által a szak-
osztály címe alatt összebivott két ülést szakosztályunk intézőbizottsága a
Társulat választmáiryának határozata értelmében nem tekinti a magáénak.

Ami a szakosztályi tagok, helyesebben folyóiratunk előfizetőinek
számát illeti, pontos adatokkal az utolsó két év változásairól nem szol-
gálhatok. A forradalmak, az összeomlás, a megszállások és hazánk terü-
letének megcsonkítása számos társulati tagot és előfizetőt megakadályo-
zott abban, hogy tagsági kötelezettségének eleget tegyen miértis nem
állapitható meg még pontosan a létszám. Némi tájékozódást nyújtanak
azok a közelítő adatok, amelyeket Társulatunk könyveiből merítettem.

1917. 1920. X. 1.

Alapítvány 33 44
Előfizetők 248 286
Átalány osok 620 1011
Cseresek 39 39
Tiszteletpéld. 5 5_

945 1385

120

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

Az 1917. év végén kimutatott 945 olvasóval szemben a mai napon
1385 olvasó van az adatok szerint, amelyek a teljes Magyarországra
vonatkoznak. Folyóiratunkat azonban, amely különben is csak 1100 pél-
dányban jelent meg, korántsem küldi szét Társulatunk irodája ily nagy
számban. Mindaddig azonban, arai"; a tőlünk egyelőre elszakadt olvasóink
maguk nem nyilatkoznak ellenkező értelemben, nem töröljük az előfizetők
jegyzékéből. A kimutatott 440 szaporulat tebát nem valóságos. Az ala-
pítványoknak szaporodása tizenegy új alapítóval azonban tényleges és
örvendetes emelkedését jelentik alaptőkénknek és pedig 3756 K-ról
7356 K-ra.

Folyóiratunk 1918. évi XVII. kötete 9 ívnyi terjedelmű és az
egyetlen füzetben megjelent 1—3. számmal befejezést nyert. E füzetnek,
valamint az ugyancsak 1918. évben kifizetett 1917. évi XVI. kötet 4—6.
füzetének 11.075 K 44 f-t kitevő költségei teljesén kimerítették a szak-
osztály vagyonát, úgyannyira, hogy az 1919. év végén az alaptőke
ideiglenes felhasználása után még 608 K 51 f deficit mutatkozott.

Ennek ellenére, eleget teendő olvasóink jogos igényének, az 1919.
évi XVIII. kötet is megjelent 5 és V2 ívnyi füzet alakjában. E füzet
költségeinek fedezését az 1920. évre kellett halasztani..

A szakosztály vagyoni állapotát a következő összeállítás tünteti elő:

Bevétel (1919.):

1. Alapítványra befolyt 100' —

2. Előfizetési és tagsági dijak 3115"-

Összes bevétel: 3215' —

Forgótőke maradéka az előző évről \ t-i<.-, ,
Alaptőke az eiozo ev vegén __J

Összesen : 7729'79
Kiadós (1919):

1. Klisé és tábla 21360

2. Kis nyomtatvány 357' —

3. Kezelési és tiszti dijak 250'70

4. Vegyes kiadások 61'-

Osszes kiadás : 882'3< '
A szakosztály összes vagyona az év végén: 6847'49

A Simonkai-alapról jelenthetem, hogy a 800 K értékű hadikölcsön-
kötvények a Magyar Kereskedelmi Bankban letétként vannak megőr-
zésben. Az 1917. év óta, amikor 16 K 70 f maradványt mutattam ki. az
1918. .évi és az 1919. március havi szelvények értékével együtt a kamatok
összege 65 K 90 fillért tesz ki, amely a bank kezelési költségeinek levo-
násaival az 1919. év végén 60 K készpénzt jelent.

llyképen jelentésemből kitűnik, hogy szakosztályunk vagyoni
helyzete a lehető legszomorúbb. A pénz értékének eddigi hihetetlen
csökkenése felemésztette minden vagyonunkat. Reméljük azonban, hogy
a jövő takarékossága és megfeszített munkája, valamint Társulatunk
támogatása a szakosztály további működését és a folyóirat kiadását
lehetővé fogja tenni.

Nekem jutott az a gyászos feladat, hogy épen akkor, amikor hét
évi működés után a jelenlegi tisztikar megbízatásának leteltével az én
jegyzői ténykedésem is befejeződött, ilyen szomorú valóságokról kelljen
jelentést tennem. A növénytani szakosztálynak közel 30 éves múltja és
eredményekben gazdag működése után újból elülről kell kezdenie az
anyagiak összegyűjtésének munkáját. Ennek ellenére bizalommal nézünk
a jövő elé. A szakosztály sorsa egybekapcsolódott hazánk sorsával. Amint
hazánk és nemzetünk életképessége nem gazdagságában, de fiainak eré-
nyeiben és tetterejében rejlik, épúgy szakosztályunk is oly erkölcsi erő-
vel, tudományos tartalommal és edzett életrevalósággal dicsekedhetik,
hogy a jövőben ismét egyik előharcosa vá lesz a magyar kultúrának.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 121

Amidőn őszinte köszönetemet fejezem ki az i. t. Szakosztálynak,
hogy munkájában eddig csekély erőmnek is helyet és teret nyújtott,
kérem az igen tisztelt SzakosztájLyt, hogy mentsen fel engem a jegyzői
tisztség továbbvitelétől és új, friss erővel szerelje fel magát az új munka
sikere érdekében. Dr Sgahó Zoltán,

a szakosztály jegyzője.

A szakosztály a jelentést tudomásul veszi, a felmentvényt a tiszti-
karnak megadja.

Elnök bejelenti a tisztikar és az intézőbizottság mandátumának
leteltét. Felkéri a szakosztályt a tisztújítás inegejtésére és Wagner
J á nőst a korelnökségre.

Gombocz E n d re a sza.kosztály köszönetét fejezi ki a tiszti-
karnak és az intézőbizottságnak 7 évi fáradhatatlan működéséért.

Korelnök kiküldi a szavazatszedő bizottságot, a szavazás tartamára
az ülést felfüggeszti, majd újra megnyitja.

3. Gimesi Nándor „A Bidens génuss virágfejlődése" cimen
részletesen ismerteti a virág fejlődésének szakaszait, különösen az alsó-
állású magház szövetdifferenciálódására, az egyes levélkörök fejlődésének
sorrendjére és a fogak csészetermészetére vonatkozólag (1. 66 — 80. old.).

Az előadáshoz M á ^oesy-Pietz S. és Szabó Z. szólnak hozzzá.

4. S z a 1 ó k i Róbert, mint a szavazatszedő bizottság elnöke,
bejelenti a választás eredményét, mely szerint Mágocsy-Dietz
S á n d o r tiszteletbeli elnökül egyhangúlag, elnökül M o e s z Gusztáv,
másodelnökül W a g n e r János, jegyzőül Gombocz Endre,
intézőbizottsági tagokul T r a u t m a n n Róbert, Jávorka Sándor
és Lengyel Géza választattak meg.

Korelnök meleghangú beszédbeu üdvözli Mágocsy-Dietz
Sándor tiszteletbeli elnököt, majd az egész tisztikar nevében köszöne-
tet mond a bizalomért.

Moesz Gusztáv elnök megköszöni a választást, körvonalozza
a jövő programmját és megköszönve a szavazatszedő bizottság munkáját,
az ülést bezárja.

A Növénytani Szakosztály 1920. évi november hó 10-én tartott 234. ülése.

Elnök : Wagner János. Jegyző : Gombocz Endre.

1. Húsz Béla „Tátravidéki gombák" cimen ismerteti a Magas-
Tátra környékén gyűjtött gombákat és kiterjeszkedik azok ökológiai
viszonyaira is (1. 96 — 105. old.).

Az előadáshoz G o ni b o c z E n d r e, C s i k i Ernő és Ber-
nátsky Jenő szólnak hozzá.

2. Jávorka Sándor „Albániai növények" cimen tart elő-
adást (1. 17—29. old.).

Degen Árpád a Minuartia ramosissima és M. setacea
fajokra tesz megjegyzést.

3. Gombocz Endre ismerteti a „Biologische Schularbeit
Leipzig 1916." cimű müvet (1. 112. old.).

Wagner János megjegyzi, hogy a tanítóképző-intézetekben a
biológiai oktatás már régebb idők óta az ismertetett mű szellemében
folyik. Méhes Gyula a középiskolai biológiai oktatás hiányait a
tanárképzés szervezetlenségére vezeti vissza.

4. Győrffy István (Kolozsvár) „Magyarország moha-typu-
sainak gyűjteménye" cimű kiadványának előjegyzésére hivja fel a szak-
osztály tagjait.

A szakosztály elhatározza, hogy a felhívást a Botanikai Közlemé-
nyekben közzé fogja tenni.

5. A szakosztályi ügyek során jegyző jelenti, hogy a meghívók
sokszorosítását Augusztin Béla tagtársunk magára vállalta. Áldo-
zatkészségéért a szakosztály köszönetét fejezi ki.

122 SZAKOSZTÁLYI Í7GYEK

A Növénytani Szakosztály 1920. évi december hó 22-ón tartott 235. ülése.

Elnök : Wagne r J á n o s. Jegyző : Gojabocz Endre.

1. Moesz Gusztáv elnök bejelenti, hogy a szakosztályi ülé-
seken elnöki jogait egyelőre nem gyakorolja. A szakosztály méltányolva"
az okokat, melyek az elnököt erre az elhatározásra birták, sajnálattal
bár, de tudomásul veszi a bejelentést.

2. Moesz Gusztáv „Magyarország gubacsai" cimfí mono-
grafiaszerű dolgozatát terjeszti elő.

Hozzászóltak Méhes Gyula és Augusztin Béla.
Győrffy István közli, hogy a Pseudoleskea catenulata var.
laxifolia mohon is talált gubacsokat.

„Mykologiai közlemények" cimü dolgozata megjelenik (1. 44 — 66. o.).

3. Győrffy István „Miscellanea bryologica Hungarica I — V."
cimen értekezik (1. 7 — 16. old.1.

„Hármasiker-torztokos moha a Magas-Tátrából11 cimen lerajzol
és bemutat egy Bryum-tokot, melynek közös coliaris részén három
különálló urna ül.

Hozzászól Degen A r p á d.

4. Augusztin Béla „A hazai drogok minősége" című elő-
állásában mai gyógynövénygyűjtési akcióinkat, a gyógynövénytermelést
é's kivitelt ismerteti.

Hozzászólnak Moesz Gusztáv és Szabó Zoltán.

5. A bemutatások során Moesz Gusztáv Ipolyletkésről szár-
mazó Melampyrum arvense (csormolya) magvaitól sötétibolyaszinű ke-
nyeret mutat be. Ismerteti a rhinanthin-ra vonatkozó vizsgálatokat.

Mágocsy-Dietz Sándor Héreg i K< imárom m.) vidékéről
basonló, de még sötétebb szinü kenyeret mutat be, melyet ott ünnepi
alkalmakra sütnek.

Degen Árpád szerint a csormolya az őrleményekben feltét-
lenül kifogásolandó, mert különösen a gyengébb szervezeteknák ártalmas,

Mágocsy-Dietz Sándor bemutatja Blas Lazaro e Ibiza
„Los poliporaceos de la flóra espanola" Madrid 1917. cimü müvét és a
budapesti egyetemi botanikus kert 1920-iki „Delectus seminum" '-át.

6. Jegyző jelenti, hogy a bölcs, kar dékánjától értesítés jött. miszerint
Mágocsy-Dietz S. egyetemi tanár úr a növénytani intézet tanter-
mét a szakosztály üléseire átengedte. Jelenti továbbá, hogy a következő
ülésre az intéző bizottság egy második alelnök választását tűzte ki.

A Növénytani Szakosztály 1921. évi január hó 12-én tartott 236. ülése.

Elnök : Wagner János. Jegyző : Lengyel Géza.

1. Elnök az ülést megnyitván, a második alelnök választásához a
szavazatszedő bizottságba Tomek János elnöklete alatt felkéri
A n d r a s o v s z k y J. és Kunfcz J. tagokat.

2. Mágocsy-Dietz S. „ Hazslinszky Frigyes hagyatékából
Myxomycetes" cimen folytatja elhunyt jeles mycologusunk kéziratainak
bemutatását s kívánatosnak tartja, hogy azok a Botanikai Közlemények-
ben megjelenjenek.

3. Tomek J., a szavazatszedő bizottság elnöke, jelenti, hogy a
második alelnök választása alkalmából leszavaztak 28-an. Szabó
Zoltánra esett 24, Győrffy Istvánra 3 szavazat, 1 szavazólap
üres volt.

Szabó Z. megköszöni a szakosztály bizalmát.

4. Degen Á. „A Notholaena Marantae (L) R. Br. felfedezése
a Balaton mellékén" cimmel tart előadást (1. 105 — 109. old.).

5. Wagner J. „Centaiirea tanulmányok" cimmel értekezik s
több tanulságos sorozat Centaurea diffusaXrhenana, C. diffusaXpan-
nonica, C. pannonica'XCastriferrei és C. solstitialisX Sadleriana hyb-
ridet mutat be.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 123

6. Zsák Z. „összehasonlító hybrid-tamtimányok" cimű dolgoza-
tát mutatja be, mely a Cirsium- és Inulu-nemzetség körébe tartozó
kritikus alakokkal foglalkozik.

7. Jegyző jelenti, hogy az intézőbizottság Trautmann R.
indítványára napirendre" óhajtja tűzni a Magyar Flórakatalogus meg-
valósítását s ennek előkészítése céljából Moesz G. elnökből, Jávor ka
S. és Lengyel G. intézőbizottsági tagokból álló bizottságot küld ki.

A Növénytani Szakosztály 1921. évi február hó 9-én tartott 237. ülése.

Elnök : "Wagner János. Jegyző : Grombocz Endre.

1. Elnök örömmel jelenti, hogy (jombocz Endre a szakosztály
céljaira 1000 K-t adományozott.

2. Mágocsy-Dietz S. „Hasslinssky Frigyes hagyatékából
IV— V. közlemény" cimű értekezést mutatja be. (Megjelenik.)

Röviden szól még a Quercus infectoria-n és a Qu. pedunculata-n
előforduló kétféle Cynips tinctoria-vó\.

3. Szilády Zoltán „A középiskolai tankönyvbirálat kérdése
a növénytan szempontjából" cimű előadásában az e téren tapasztalható
visszáságokra hivja fel a szakosztály figyelmét.

Hozzászóltak Cserey Adolf, Méhes Gyula, Győri fy
István, Szabó Zoltán és Wagner János.

4. S z a b ó Z o 1 1 á n „ A Vallisneria spirális ökológiájához1,1, cimű
előzetes közleményében megállapítja, hogy az az általánosan leirt jelen-
ség, miszerint a megporzott termő a viz szine alá húzódna, az általa
megfigyelt tenyészeteken nem következett be. A női virág kocsánya a
teljes hosszúság elérése után elszakad és a női virág leválik. Valószínű,
hogy a levált meg nem termékenyített női virágok a meggyökeresedésre
és a vegetatív szaporításra alkalmasak. A kocsány csavarodása és meg-
nyúlása csak mint rugalmas rúgó szerepel, mely a nővirágot a gyorsan
folyó vízben a leszakadásig megtartja.

5. A bemutatások során Szabó Z. Bárány L. fényképeit
mutatja be a Bükk-hegység vegetatiojáról.

Gyó'rffy István (Kolozsvár) „ Az 1914. óta megjelent külföldi
mohairodalom I. rész" cimen bemutatja a háború alatt megjelent bryo-
logiai munkák egy részét és pedig összesen 106 művet '25 szerzőtől.

Ugyancsak ő indítványt terjeszt elő egyes szakcsoportok össze-
foglaló ismertetésének behozatalára. Indítványával az intézőbizottság
fog foglalkozni.

6. A szakosztályi ügyek során Wagner Já n o s alelnök indít-
ványozza, hogy kérje fei a szakosztály Moesz Gusztáv elnököt,
hogy foglalja el mielőbb az elnöki széket. A szakosztály az indítványhoz
örömmel és egyhangúlag hozzájárul.

A Növénytani Szakosztály 1921. évi március hó 9-én tartott 238. ülése.

Elnök : Moesz Gusztáv. Jegyző : Gombocz Endre.

1. Elnök bejelenti, hogy az elnöki széket újra elfoglalja. A szak-
osztály éljenzéssel köszönti elnökét.

1. Gombocz' E. „Adatok az i'ijabbkori magyar botanika törté-
netéhez. IV. közi. Nagyajtai Cserey Farkas" cimű dolgozatát terjeszti
elő (1. 2 — 6. old.), majd „ Wi/lstatter R. anthocyan vizsgálatai és az
anthocyan biológiai jelentőségének kérdése" cimen tart összefoglaló
ismertetést (1. Termtud. Közi. 1921. 76. oldalon „A virágok szine" cimű
értekezést).

3. M o e s z G. „A lengyel botanikai intézetek" cimű előadásában
beszámol az 1916 — 1918. években a megszállott Lengyelországban tett
tapasztalatairól.

Gyó'rffy I. a zakopanei tátrai múzeumra és a lengyel tátra-
egyesületre hivja fel az előadó figyelmét.

I2J, SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

4. Kro"lopp A. „Adatok a Setaria génusz anatómiájához" c.

dolgozatát A u g u s z t i n Bé.la terjeszti elő.

5. Boros Á. „Múlt évi botanizálásom a nyírbátori Bátorligetben''''
cirnű előadásában a gyűjtött nevezetesebb növényeket mutatja be.

Hozzászóltak Rapaics R. és Lengyel Gr.

6. Eapaics R. „Egg regi herbárium" cimű előadásában a
baseü Platter Félix 1560. előttről származó herbáriumára hiyja fel
a figyelmet, melyről Montaigne tesz emlitést (1. Természettudományi
Közlöny 1921. 109. old).

7. A szakosztályi ügyek során jegyző jelenti, hogy Rapairs
R a y m u n d 400 K-val alapító tagj aink közé lépett. A Schmidt és
Császár malomtulajdonos cég pedig 1500 K-t adományozott a szak-
osztály céljaira; utóbbi adományt Krenner Andor tagtársunk
buzgólkodásának köszönhetjük.

Jegyző jelenti, hogy Eapaics R. az intéző bizottsághoz egy
indítványt terjesztett be az alkalmazott növénytan szakembereinek a
növénytani szakosztály működési körébe való bevonására, illetőleg a
növénytani szakosztály működési körének ilyen irányú kitágítására.

Az intéző bizottság foglalkozott az indítvánnyal és a követkéz/!
határozat elfogadását ajánlja : Tekintettel arra, hogy a szakosztály eddig
sem zárkózott el elyan az alkalmazott növénytan köréhe vágó előadá-
soktól, melyeknek általános növénytani szempontból is megvan a tudo-
mányos jelentőségük, úgy a jövőben is szívesen lát minden hasonló
irányú előadást. A szakosztály örömmel fogja venni, ha tagjai között
tisztelheti az alkalmazott növénytan szakembereit is. — A határozatot a
szakosztály elfogadja.

A Növénytani Szakosztály 1921. évi április hó 13-án tartott 239. ülése.

Elnök : Moesz Gusztáv. Jegyző : Gombocz Endre.

1. Elnök az ülést megnyitja és felsíólitja a jegyzőt az újabb ado-
mányok bejelentésére. Jegyző jelenti, hogy Ko v á c s F e r e n c menekült
óbecsei plébános a szakosztályhoz levelet intézett, melyben közli, hogy
500 K-val alapító tagjaink sorába lép, 5000 K-t pedig a szakosztály
céljaira adományoz. A nemesszivíí adományozónak a szakosztály nevében
az elnök, a Társulat nevében pedig Mágocsy-Dietz S. mond köszö-
netet. Jegyző jelenti, hogy gróf Ambrózy Lajos meghatalmazott
miniszter 400 K-val alapítványt tett és 600 K-t adományozott, Szurák
János pedig 500 K-val alapító tag lett.

2. Bittera M. ,.A szénsavtrágyázás" cimű dolgozatát Mágo<s\-
Dietz S. terjeszti elő (1. Termtud. Közi. 1921. 92 1.).

Hozzászóltak Doby Gr., Degen A. és Pa ál Árpád, kik az
ismertetett kísérletek jelentőségét a növénytermelés szempontjából többé-
kevésbé problematikusnak tartják.

3. Degen Á. bemutatja és ismerteti Rapaics R. „Az Alföld
növényföldrajzi jelleme" cimű dolgozatát (1. 109—111. old.).

4. Kümmerle J. B. „Aéplenium Borirmül/eri n. sp." új albá-
niai harasztfajt mutat be (1. 81—83. old.) és „Pteriodologiai közlemé-
nyek I." cimen újabb adatokkal szolgál hazánk harasztflórájához.

5. Trautmann R. „A Potamogeton perfoliatus oekologi<íjáhozu
c. előadásában a Balaton vizében tett megfigyeléseit ismerteti.

6. A szakosztályi ügyek során jegyző jelentést tesz a Simonkai-
alap állapotáról; jelenti továbbá, hogy az intéző bizottság a Botanikai
Közlemények szerkesztőjévé Gombocz Endrét választotta meg.

A Növénytani Szakosztály 1921. évi április hó 27-én tartott 240. ülése.

Elnök : Moesz Gusztáv. Jegyző : Gombocz Endre.
1. Boros Á. „Ujabb adatok Középmagyarország flórájához1,
cimen számos növényt mutat be jórészt új termőhelyekkel.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK J25

2. Győr ff y I. „Adatok Budapest környékének mohaflór áj dhos.
I. réss" előadásában közli, hogy a kolozsvári egyetem budai működése
alatt a Budapest körül végzett gyűjtéseinek eredményét fogja időszako-
san közrebocsátani. Eddigi érdekesebb adatai: Pleurochaete sqiiarrosa,
Griinmia plagiopodia var. arvernica Brid., G. anodon, Rhacomitrium
canescéns var. vulgáris f. sabepilosa és /. epilosa, Pyramidula tetra-
gona, Grini maidia frugrans.

Boros A. megjegyzi, hogy a Pleurochaete squarrosa-t Váctól
Jánoshalmáig az Alföld számos helyén, továbbá a győri sikon, a bánhidi
Turul-hegyen és a balatoni kisőrsi hegyen is gyűjtötte ; a Rhacomitrium
ca?iescens-t a Nagyszál tövében, a szentendrei Bucsina-völgyben és a
velencei Meleg-hegyen is megtalálta.

3. Moesz G. „A lengyel botanikai irodalom11 növényföldrajzi
vonatkozású részét ismerteti és bemutatja a nevezetesebb műveket.

4. A szakosztályi ügyek során jegyző jelenti, hogy Kleinkauf
György földbirtokos 400 'K-val alapítóink sorába lépett és 600 K-t
adományozott a szakosztály céljaira.

A Növénytani Szakosztály 1921. évi május hó 11-én tartott 241. ülése.

Elnök : Moesz Gusztáv. Jegyző : G o m b o c z Endre,
később Lengyel Géza.

1. Elnök bejelenti, hogy gróf Festetics Sándor a szakosz-
tály céljaira 5500 K-t adományozott és 1000 K-val alapitóink sorába lépett.

2. J á v o r k a S. „Albániai növények II" cimű dolgozatát ter-
jeszti elő (1. 17—29. old.)

'6. T r a u t m a n n R. „A petrophyták oekoloyiájaíí pirnmel ismer-
teti Wettér „Oekologie der Felsrlora. St. Gallen, 1919." és M. Oettli
„Beitráge zíir Oekologie der Eelsflora. St. Gallen. 1914." c. munkáját.

4. Timkó Gy. „Adatok Lengyelország zuzmó flórájához'''' cím-
mel ad elő (1. 84—88. old.).

5. Varga Ferenc „Az aszódi botanikus kert -növénykatalogusa
1795-ből11 cimmel a Podmaniczky Sándor báró tollából meg-
jelent kis németnyelvű füzetet mutat be.

Mágocsy-Dietz S. megemlíti, hogy hasonló egykorú kisebb
botanikus kertek (Aboiry, Futták, Rohonc) növényjegyzékei az Akadémia
könyvtárában őriztetnek.

0. S z a b ó Z. bemutatja Bárány L. egri főreálisk. tanár két
érdekes fényképfelvételét, mely egy 18 éves, állandóan terméketlen,
hatalmasan fejlett, gazdagon virágzó s nagy virágú Amygdalust ábrázol.

7. Szabó Z. felhívja a szakosztály figyelmét egy amerikai szak-
társra, aki Diatomák-T& s egyéb alsóbbrendű növényekre vonatkozó
készítményeket óhajtana Goldberger L. dr. vegyészmérnök úr útján
beszerezni.

A Növénytani Szakosztály 1921. évi június hó 11-én tartott 242. ülése.

Elnök : Moesz Gusztáv. Jegyző Gombocz Endre.

1. Elnök az ülést megnyitva köszönetét fejezi ki Mágocsy-
Dietz S. tiszteletbeli elnöknek, ki a mai ülés helyéül a botanikus
kertet átengedte. Jelenti, hogy a MOKTAB 1000 K-t, a Mezőgazdák
Szövetkezete 1000 K-t, Weisz Manfréd gyáros 500 K-t és a
Terra részvénytársaság 200 K-t adományozott a szakosztály céljaira.

2. Cholnoky Béla „Néhány adat Budapest hidegvizeinek
Bacillariea- flórájához" cimű előadásában röviden összefoglalja a főváros
környékén gyűjtött anyagon eddig végzett vizsgálatai főbb eredményeit,
amelyekkel főként a Bacillariea-k. ökológiai, növénygeografiai viselkedé-
sét igyekszik megvilágítani. Amellett figyelemmel kiséri az irodalmat és
az előkerült fajokkal kapcsolatban kritikus munkát is végez, különösen
a magyar szerzők által közölt adatok helyessége megítélésére.

226 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

Mágocsy-Dietz S. helyesli előadó konzervatív fajfelfogását
és néhány irodalmi adatot ajánl figyelmébe.

loesz G. üdvözli előadót, mint a főváros növényzetének egyik
kutatóját.

3. Jávorka Sándor bemutatja Kiss Árpád hadifogság-
ból hazatért tiszt keletszibériai, értékes adatokat tartalmazó növény-
gyűjteményét. A gyűjtemény két osztrák hadifogoly tiszt (Mandl és
Mühldorf) gyűjtését is magában foglalja (1. 89 — 94. old.).

4. Jegyző előterjeszti a szakosztály új szabályzatának az intéző
bizottság által kidolgozott tervezetét- Mágocsy-Dietz S., Győrffy
István, P a á 1 Árpád, Kümmerle J. B., Lengyel Géza,
Kozma Dénes hozzászólása után bizonyos módosításokkal elfogadja
a tervezetet és felszólítja az elnökséget, hogy azt jóváhagj^ás céljából a
választmány elé terjessze.

5. Mágocsy-Dietz S. a botanikus kertben tenyésztett Verbascum
austriacum X Verbascum Blattaria hybrideket mutat be.

Szabó Z. „Dipsacus-torziók" cimen ugyancsak kerti kultúrákat
mutat be (1. 94-96. old.).

Szakosztályi kirándulás.

A szakosztály 1921. június 18-án a Hármashatár-, Vihar- és Csúcs-
hegyekre egész napos kirándulást rendezett, melyen számos szakosztályi
tag vett részt. A kirándulást Lengyel Géza és Trautmann
Róbert intéző bizottsági tagok vezették.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION
DER KÖN. UNG. NATURWISSENSCHAFTLICHEN QESELLSCHAFT

MITTEILUNOEN FÜR DAS AUSLAND
UNTER MITWIRKUNG VON G. MOESZ RED. VON E. GOMBOCZ

BÁND XIX. 1920—1921. HEFT 1—6.

E. Gombocz: Beítráge zur Geschíchte der
ungaríschen Botaník neuerer Zeit,

(Uiigar. Originál text Seite 2.)

Wolfgang Cserey von N a g y a j t a war der Solm
des Hofrates und Renferendars Wolfgang von Cserey
in Wien (1773 — 1842.). Er entfaltete eine rege Tátigkeit auf dem
Gebiete der ungarischen Botanik. Er gründete einen práchti-
gen botanischen Garten zu Kraszna in Ungarn, stand in Tausch-
verkelír mit zahlreiclien botanischen Gárten des Auslandes.

Doch befriedigte sein eigener Garten sein wissenschaft-
liches und patriotiscb.es Empfinden nicht ; mit unermüdlichem
Eifer beinühte er sich um die Grund ung botanisclier Grarten
in den grösseren Stádten Ungarns. Sein Bemühen war nur zum
geringen Teil von Erfolg gekrönt, da er überall grosser Gleich-
gültigkeit begegnete. Seiner Anregung verdankte der bota-
nische Garten des Kollegiums zu Kolozsvár seine Entstehung.

Seine íachwissenschaftlichen Werke blieben als Manu-
skripte zurück.

Sein Kastell in Kraszna beherbergte ein wahrhaftes
kleines Museum welclies ein , Herbar, ein Seeherbar, eine
Sammlung exotischer Früchte, eine Edelsteinsammlung und
eine Bibliotliek von -4000 Werken enthielt. Er war Mitglied
mehrerer auslándischen wissenschaftlichen Gesellschaften. Sein
Name ist in der Silene Csereii Baumg. erhalten geblieben.

(Aus der Sitznng der bot. Sektion am 9. Márz 1921.)

L Győrffy: Míscellanea bryologíca Hungaríca. I — V.

— Mit 18 Originalzeiclmungen. —
(Ung. Originaltext Seite 7.)

lm I. Teil veröffentlicht der Verf folgende von Cla-
dosporium herbarum (determ. Dr. G. M o e s z) befallene
Moosarten ; Bryiim argenteum (Leutschau : Burg ; Budapest :
Pálvölgy [fig. 1 — 3.], Aquincum [fig. 4.], Gellért-hegy, am
Ufer der Donau unterhalb der Franz Josef Brücke) ; Gyro-

(2)

I. GYÖRFFY : MISCELLANEA BRYOLOGICA HUNG.

weisia tenuis (Kolozsvár: G-orbó-Bach [fig. 5—6.]); Dicra-
nella subulata (G-yaluer Grebirge: Dobrin [fig. 7 — 8.]); Tortula
crenulata (Budapest: Aquincum [fig. 9 — 10.]); Bryntn tor-
quescens (Déva: Várhegy [fig. 11 — 12.]): Bryum pallescens
(Hohe-Tátra in der Náhe der Villa Lersoh [fig. 13.].)

lm II. Teil. béri elitet der Verf. über den Standort der
Saelania caesia, welche er von der Satan-Spitze gegen die
Skok-Seen absteigend 2000 M. hoch, gesammelt hat. Ln der
Tátra hat dieses Moos alléin AVahlenberg im Grr. Kohl-
bachtal gesammelt; im Herbar Dr. A. von Uegens sind Ex.
aus der Liptau: Rackova dolina 1000 — 1050 M. Ausführlich
beschreibt der Verf'., wo die Wachsauscheidungen erscheinen,
und was für eine Rolle dieselben spielen müssen. Das AVachs
erscheint bei Saelania caesia in sehr feínen langen FáderJ
(fig. 14.), welche oft verzweigt, ein lockeres Genecht zwischen
dea oberen Blattéin bilden. Die.>e sehr briichigen Wachs-
stábehen sitzen, aus der cuticularisierten Lamelle ausgeschie-
den, auf der Cuticula (fig. 15 — 16.), aber nicht auf einen
bestimmten Teil der Zelle „zwischen den einzelnen Zellen"
sondern auf der Ober- u. Unterseite überall auf der Ober-
Báche. Die Wachsausscheidung dient zum leichteren Abrinnen
des AVassers u. der Regentropfen von der Oberfláche der
Saelania caesia, weil das Wachsgeflecht durch seine Capilla-
ritát das AYasser aufhált, so kann sich dasselbe in die Rasen
nicht einsetzen, alsó ein Schutz gegen Wasser, und nicht
Transpirationsschutz, denn die Saelania caesia ist ein Hvgró-
phyt u. kein Xerophyt. Die Wachsstábchen von Saelania
caesia sind viel lánger als die bisher bekannten (bei Saccl/a-
rnm offic. sind sie námlich 100 — 150 ,u láng), u. zw. 350 — -10O //,
öfters 500 — 550 ju láng, aber nur 3 — -1 /u breit.

lm III. Teil erwáhnt der Verf. die neueren Standorte
von Sphaerocephalas turgidus, u. zw. sammelte er es auf
d. Hunfalvi-Spitze c. 2320 M. (22. Jul. 1920.), Karfunkelturm
c. 2120 M. (19. Aug. 1920.).

Im IV. Teil záhlt der Verf. folgende neue Standorte des
Conostomum tetragonum auf: unter der Késmárker-Spitze
c. 2370 M. (22. Jul. 1920.). Hunfalvi-Spitze, NW-liche Seite
2350 M., Karfunkelturm o. 2200 M. (19. Aug. 1920.), Satan-
Spitze 2220 M. (8. Aug. 1920.).

V. Teil. Als neuer Standort von Bucsecsia (Bacegia)
romanica gibt der A7erf. an : östliche AVancl des Satan, 1920
M. (8. Aug. 1920.). Anatomischer Beitrag : der Randteil des
Thallus besteht aus dickwandigen englumigen 2 Zellen, welche
einen Saum bilden (17 — 18 fig.)- Dies Saumzellen, sowie die
punktierten Zellenteile sind rotviolett-farben. Der Verf. bált
diese dickwandigen Zellen für eine Einrichtung gegen
Schneckenf ra ss. (Autorreferat.)

(Aus der Sitzung der bot. Sektion am 22. Dezember 1920.)

JÁVORKA: NEUIGKEITEN AUS DER EL0RA ALBANIENS

(3)

S. Jávorka: Neuígkeíten.aus der Flóra Albaníens.

(Ungar. Originaltext auf Seite 17.)

lm Sommer des Jahres 1918. bereisten die Custoden
J. B. Kümmerle und S. Jávorka im Auftrage der
botanischen Abteilung des ung. National Museums die in
botanischer Hinsicht vielversprechenden Gebiete Mittel- und
Nordalbaniens, die selten günstige Grelegenlieit ausnützend,
die sicli durch die militarische Besetzung darbot.

J. B. Kümmerle wáhlte in der zweiten Hálfte des
Monats Juni und im Monate Juli als Basis seiner Ausflüge
die Ortscliaft Kóla Lums, südöstlich der Stadt Prizren, am
Zusammenílusse der Weissen und Schwarzen Drin. Von
hieraus bestieg er den 2535 m. hohen Gralica Lums und den
Koritnik (2380 m.) ; spáter durchforsclite er die Gebirgskette
Korab, eine südwestliche Abzweigung der Sar planina. Ich
selbst besuchte in der zweiten Hiilfte des Monats August und
in den ersten zwei Wochen Septembers die Kalkgebirge
Hekurave (2585 m.) und die Spitzen des nordwestlich davon
liegenden Skelsen, beidé in der Náhe von Djakova. Eine
interressante Flóra beherbergte auch das Serpentingebiet am
Fusse der beiden GTebirge.

Auf demselben Serpentingebiet und am Skelsen sam-
melte im vorigen Jahre J. Andrasovszky im Auftrage
der orientalischen Commision cler ung. Akademie der Wiss.
Die Pflanzen, die wir beidé gesammelt hatten werden liier
zum erstenmal erwahnt. Der Zoologe E. Csiki sammelte
gleichfalls Pflanzen auf diesem Grebiete und westlich der
Stadt Ipek; manche interressante Daten stammen von ihm.

Betreffs der neuen Arten und Formen verweise ich auf
den ungarischen Originaltext.

(Aus den Sitzungen der bot. Sektion am 10. November 1920.,
und am 11. Mai 1921.)

E» Szalay: Beítráge zur Hístologíe der „Strohblumen"*

Verfasserin untersuclite die anatomischen Verháltnisse
der Involucrumblátter an den sogenannten Immortellenblumen
(Carlina gen.} Xeranthemum gen., Ammobhim alatum R. B r.,
Aeroclinum roseuni Hook, Helichrysum bracteatum Willd.,
Helichrysum arenarium (L.) DC).

Die untersuchten Arten stimmen darin überein, dass die
Hüllbliitter aus toten, mehr-weniger verliolzten Zellen bestében.
Eine Ausnahme bildet der untere Teil der Blatter bei Xeran-
themum und die áusseren Blatter bei Carlina, in denen aucb
assimilierende Zellen vorhanden sind. Die Hüllblátter der

Botanikai Közlemények. 1—6. füzet. 9

(4)

E. SZALAY

*

untersuchten Arten bestehen ans folgenden Geweben : aussen
findet man die einscliichtige Epidermis, für die bezeichnend
ist, dass sie auf der Oberseite von einer gut entwickelten
Caticula bedeckt ist, ferner dass sie auf der Blattunterseite
zalilreiche Spaltöffnungen führt (letztere nur an den áusseren
Blattéra) ; unter der Epiderrnis folgt beiderseitig ein hypo-
dermales Sklerenchym, mehr auf der Blattunterseite, als auf
der Oberseite entwickelt (abgesehen von dem áusseren Blatt
bei Carlina acaulis, wo auf der Unterseite die Sklerenchym-
fasern gesonderte Bündeln bilden, auf der Oberseite aber
ganz fehlen, indem ihre Rolle von den verholzten Epidermis-
zellen übernomnien wird). Die Zellwand der Sklerenchyni-
fasern ist verholzt. Die Verholzung ist an der Blattoberseite
gering, sodass sie nur durch eine sehr empfindliclie Reaktion
nachgewiesen werden kann. Steinbrinck und S c li i n z1
habén an den Blattéra von Carlina acaulis diese geringe
Verholzung nicht wahrgenommen. Die Mitte der Blátter
bestelit aus parenchymatischen Zellen. Die Blatter enthalten
oxalsaure Kalkkristalle und zwar bei Carlina das Parenchym
in der Form solitárer Sáulchen oder garbenförmiger Raphiden ;
bei Xeranthemum die Epidermiszellen als Einzelkristalle.
Von keinem der angeführten Verfasser werden die Spalt-
öffnungen und oxalsauren Kalkkristalle in den Bláttern erwahnt.

lm ersten Dritteil des Blattes — von der Blattspitze
gereclinet — verursachen die verholzten Zellen des Paren-
chyms, im zweiten und dritten Drittel die dickwandigen
Sklerenchymfasern die trockene Beschaffenheit der Blatter,
die wohlentwickelte glatte Cuticula ihr Grlánzen. Allé erwáhnten
Zellen sind mit Luft gefüllt. Zufolge dieser Eigenschaften
nennt man diese Pflanzen volkstümlich Strohblumen, Immor-
tellen. Da sie zufolge ihrer trockenen Beschaffenheit jahrelang
unverándert erhalten bleiben, werden sie zu Kránzen etc.
verwendet. Besonders gilt dies für Helichrysum bracteatum.

Die Involucrumblátter verrichten eine hygroskopische
Bewegung. Diese wird immer durch AVasseraufnahme oder
durch Verdunstung des aufgenommenen Wassers heryorgeru-
fen ; es ist dies alsó eine Imbibitionsbewegung. Beim Aus-
trocknen biegen sich die áusseren und inneren Sklerenchym-
fasern nach aussen, das gleiche tun zugleich die Blatter; bei
Wasseraufnahme findet die Bewegung in entgegengesetzter
Richtung statt, das heisst die Blatter biegen sich nach innen.
Diese Bewegung wird durch den verschiedenen Elastizitáts-
grad der Sklerenchymfasern verursacht. Die Elastizitilt der
Sklerenchymfasern nimmt in den Bláttern von innen nach
aussen zu. Von dieser Eigenschaft gibt das Polarisations-

1 Über die anatomisclie Ursache der hygTOcliastisclien Beweguugeu
der sogeiiarmten Jerichorosen etc. — ílora : Bd. 98. S. 478.

BEITRAGE ZUR HISTOLOGIE DEK „STROHBLUMEN" (PA

mikroskop Aui'schluss. Untersuchen wir den Querschnitt der
Blátter Lei gekreuzten Nicols unter Einschaltung einer Grips-
platte mit roter Farbe erster Ordnung, so zeigen die inneren
Sklerenchymfasern eine gelbliclirote Farbe erster Ordnung,
die übrigen Teile Interferenzfarben zweiter Ordnung undzwar
der innere Teil des Parencliyms purpur, der áussere Teil
desselben dunkelblau, die áusseren Sklerencliymfasern von
innen nach aussen blau, bláulicligrün, orangerot. Von innen
nach aussen gelangt man alsó stets zu Interferenzfarben
höherer Ordnung. Dies beweist, dass die Elastizitát von innen
nach aussen zunimmt. Die hygroskopische Bewegung ensteht
durch das Zusammenwirken verschieden elastischer Fasern.

Diesbezügliche Untersuchungen unternahm Verf. an den
Hüllbláttern von Carlina acaulis, Carlina vulgáris, Xeran-
themwm annuum, Xeranthemum cylindraceum. Die Ergeb-
nisse dieser Untersuchungen stimmen mit jenen von S t e i n-
brinck un 5. Schinz (l.c.) überein, was zugleich als Beweis
für die Richtigkeit ihrer Deutung gelten mag, hingegen kann
Verf. nicht den Annahmen von Ráthay1 und KI einer2
beipfüchten da Letztere die auf der Blattunterseite entwi-
ckeiten Sklerenchymfasern nicht wahrgenommen habén ; hie-
raus folgt aber, dass sie die hygroskopische Bewegung nicht
genügend erkláren können.

Von den untersuchten Pflanzen ist die Bewegung bei
Carlina, ferner bei Helichryswm auffallend, hingegen bei den
übrigen unbedeutend, kaum wahrnehmbar.

(Áus der Sitzung der bot. Sektion vom 12. Miirz 1919.)

1 E. Ráthay: Über Áustrocknungs und Imbibitiouserscheiimu-
gen der Cynareen-Involucren Sitzber. Mathem.-Naturw. Classe der Akad.
d. Wissenscb. Wien 38. Bd., I. Abt., S. 522.

2 Kleiner: Über hygroskopisebe Krümniungsbewegungen bei
den Kompositen. Ö. B. Z. 1907. S. 1.

fQ\ G. MOESZ

G* Moesz: Mykologísche Mítteílungen.

IV. Mitteilung.
(Ung. Originaltext Seite 44.)

31. Conostroma didymum (Fautr. et Roum.) Moesz.

Diesen Pilz sammelte F. Gr r e i n i c li in Sükösd (Ungarn)
an jungen, sclion abgestorbenen Astchen von Quercus robur,
an welchen derselbe in der Form winziger, brauner oder
schwarzer warzenförmiger Punkte auftritt.

Die Beschaffenheit stimmt mit jener von Dendrophoma
didyma Fautr. et Roum. vollkommen überein. Da jedoch
dieser Pilz weder in die Dendrophoma Grattung noch zu
Phomopsis passt, zu denen derselbe noch am náchsten steht,
war es nötig, eine neue Grattung aufzustellen. Die lateinisclie
Diagnose derselben befindet sich im ungarischen Text, so
auch die lateinisclie Diagnose von Conostroma didymum.

Erklarung zum 1. Bild : A — G, Durchschnitte durch den
Fruchtkörper, A 100-mal vergrössert, die übrigen 50-mal
vergr., J Konidientráger 800-mal vergr., L Konidien 1000-
mal vergr.

32. Phomopsis quercicola Moesz.

Dieser Pilz kommt zuweilen mit Conostroma didymum
zusammen vor an jungen, toten Eichenastchen von Sükösd.
Die beiden Pilze lassen sich leicht von einander trennen, da
man schon mit freiem Auge wahrnimmt, dass die Frucht-
körper von Conostroma didymum mehr zerstreut, jené von
Ph. quercicola hingegen sehr dicht beisammen stehen.

Von Phomopsis quercina (Sacc.) v. H. und von Ph.
quercella Sacc. et Roum. ist derselbe leicht zu unterscheiden.

Der Fruchtkörper von Ph. quercicola tritt unter der
Korkschicht auf, er hat nur oberseits eine gut ausgebildete
aus winzigen Zellen bestehende Wand. Konidien gibt es
zweierlei : elliptische und í'adenförmige. Die lateinisclie Dia-
gnose siehe im ungar. Texte.

Erklarung des 2-ten Bildes. A — D Fruchtkörper durch-
schnitten. A 100-mal, die übrigen 50-mal vergrössert, E die
zweierlei Konidien 500-mal vergr., F Teil eines Astchens mit
den Fruchtkörpern in natürlicher Grrösse.

33. Phomopsis daucicola Moesz.

Siehe die lateinische Diagnose im ungarischen (S. 50.).

Es ist wahrscheinlich, dass der beschriebene Pilz die
Konidienform von Diaporthe denigrata Winter ist. Daf'ür
spricht jenes ausgedehnte, braune oder schwarze Stroma, wel-
ches auch Diaporthe denigrata am Stengel zu begleiten j)flegt.

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN (y\

Phoma denigratum Desm. obzwar er zum beschreibenen
Pilz ziemlich nahe stelit, kann mit demselben nicht identifiziert
werden, da es nicht wahrscheinlich ist dass auf Brunella und
Daucus em- und dieselbe Phomopsis vorkommen würde. Dage-
gen spricht auch schon der Umstand, dass der Diaporthe-Vüz
von Brunella: D. Üesmaziéri Niessl, nicht mit D. denigrata
Winter, dem Pilz auf Daucus identifiziert werden kann.

Verfasser vermutét, dass die in der Beschreibung von
A 1 1 e s c h e r und D i e d i c k e angef ührten hakenförmig gebo-
genen Konidientrager, die in Fruchtkörper von Phomopsis
denigrata vorkommen sollen, Konidien sein dürften. Wenn
dies zutrifft, hat auch der auf Brunella auftretende Phomo-
psis-Vilz zweierlei Konidien.

Erklárung des dritten Bildes : A Querschnitt des Frucht-
körpers 100-mal vergrössert, B elliptische Konidien, C nadel-
förmíge Konidien ; B und C lOüO-mal vergrössert.

34. Phyllosticta atriplicis Desm. und ambrosioides Thümen.

Verfasser revidierte bei der Grelegenheit, dass er an
Bláttern von Atriplex tatarica aus Sükösd Phyllosticta
ambrosioides gefunden hat, die auf Chenopodiaceen vorkom-
menden Phyllosticta und Septoria Arten des Ung. National
Museums, da er annahm, dass er die bisher nur aus Portugál
bekannte Phyllosticta ambrosioides unter diesen vorfinden
werde. Seine Vermutung fand die Bestátigung. Das Ergebnis
seine Untersuchung siehe im ungarischen Text, wo sub I. die
einzelnen Ph. ambrosioides, sub II. die Septoria atriplicis
aufgezáhlt sind. Diese waren zum grossen Teil als Phyllosticta
atriplicis Desm. bestimmt.

Es fragt sich nun, was Phyllosticta atriplicis Desm. sei?

Die Verwirrung wird dadurch gesteigert, dass die von
Diedicke in der Beschreibung von „Phyllosticta atriplicis
Desm." mitgeteilten Konidienmaasse von den Angaben von
Desmaziéres abweichen.

Verfasser meint, dass

1. Diedickes Pilz, „Phyllosticta atriplicis Desm."
mit dem gleichnahmigen von Desmaziéres nicht identisch
ist. Nach Diedicke ist die Grösse der Konidien 5 — 8~)(2'ö — 3 ju.
Demgegenüber steht die Angabe von Desmaziéres : „sporidiis
20 — 30X°' — 7 juu. Darum wáre der richtige Name für Die-
dickes Pilz (in Kryptn. Brandbg IX. p. 21.) : „Phyllosticta
atriplicis Diedicke, non Desm.".

2. Der Pilz von Desmaziéres: „Phyllosticta atriplicis
Desm." (in Ann. se. nat. 3. sórie, XVI. p. 298.) ist nichts
anderes, als Septoria atriplicis ÍWest.) Fuckel". Dafür
sprechen auch die folgenden Worte von Desmaziéres : „spo-
rulis 3 — 5, cylindraceis . . .".

(8)

ö. MOESZ

Erklárung zuiii 4-ten Biid : .4 Durchschnitt des Frucht-
körpers von Phyllosticta ambrosioides T hűmen 100-mal
vergr., B zwei Fruchtkörper desselben von oben, 100-mal
vergr., C Konidien desselben 1000-mal vergr., D — G und L
Konidien von Septoria atriplic is (West.) Fuckel 1000-mal
vergr., D Rahb. Fgi. eur. No 1259; E Roumeg. Fgi.
sel. exs. No 5876 ; i^Richter A 1. Rimaszombat, G Cooke
Brit. Fgi; L Sy'dow. Mycoth. Marcii. No 4195.

35. Septoria allii Moesz.

Die Diagnose siehe im ungarischen Texte ; der Pilz
unterscheidet sich sowohl von S. alliicola Baumler, als
auch von S. Ranojevicii Bubák.

Erklárung zu Bild 5.: Septoria allii Moesz im Durch-
schnitt 100-mal vergr., B Konidien und Konidientráger des-
selben 1000-mal vergr., G Konidien von S. alliicola Baum-
ler, 1000-mal vergr.

36. Septoria phlomidis Moesz.

Siehe lateinische Diagnose im ungarischen Teste.

Erklárung des 6-ten Bildes : A Durchschnitt durch den
Fruchtkörper von Septoria phlomidis Moesz, 100-mal vergr.,
B Konidien und Konidientráger desselben, 1000-mal vergr.

37. Ueber Acrospermum gregarium Hazsl.

Gelegentlich der Untersuchung des Originalexemplars
von Hazslinszky fand Verfasser, dass Acrospermum gregarium
Hazsl. (in Math. és Term. Közi. Budapest, 1892. XXV. 2.
p. 25. und P. A. Saccardo et P. Sydow Syll. Fung. XVI.
1902. p. 724.). Micula Mougeotii Duby ist, von welchen
Pilze Verfasser eine Abbildung schon mitgeteilt hat (siehe
Bot. Közi. XVIII. 1918. p. 71.).

38. Eine neue Krankheit von Pteris cretica.

An dem Laube von im Blumentopf gezüchteten Pteris
cretica liessen kleinere-grössere Flecken auf eine schwere
Erkrankung der Pílanze schliessen. Schon bei kíeiner Ver-
grösserung konnte man wahrnehmen, dass die Krankheit
durch winzige, punktíörmige, weisse Ráschen verursacht
wird, die die untere Seite des Laubes dicht bedeckten. Es war
auch zu sehen, dass die Ráschen nicht nur auf den braunen
Flecken, sondern auch an dem gesunden grünen Rande der-
selben auftreten. Das áussere Auftreten des Pilzes erweckte
den Eindruck, dass wir es mit einem Parasiten zu tun habén,
der durch Zerstörung dé*s grünen Grewebes den braunen
Flecken vergrössert.

MYK0L0G1SCHK MITf IS1LUNGEN

(9)

Nun erkannte aber Verfasser zu seinem grössten Erstau-
nen in deui Pilz Gephálosporium acremonium, der als Sapro-
phyt bekannt ist.

Da an dem Pteris-Laub von Insekten verursachte stár-
kere Beschadigungen sogar auck Durchlöcherungen vorkamen,
gelangte Verfasser zu der Ansicht dass diese Beschadigungen
Ausgangspunkte der Pilzinfektion gewesen sein dürften. Die
braunen Flecken jedoch wurden von dem Pilz verursacht.

Abbildung 7 stellt Gephálosporium acremonium dar.

39. Die Entwicklungsdauer von Pleospora herbarum.

Verfasser nalnn an der trockenen Fruchtscheidewand von
Lunaria annua anfangs November 1919. in der Form von
winzigen schwarzen Pünktchen sclerotienartige Gebilde wahr.
Auf nassen Löschpapier gelang es ihm, aus diesen die Frucht-
körper von Pleospora herbarum zur Entwicklung zu bringen.

Der Versuch begann den 17. Jánner 1920. Am 25-ten
Feber durchbrachen die Fruchtkörper die Oberhaut und in
ihrem Innern nahm schon die Bildung der Asci, auf kleiner
Stelle ihrern Anfang. Sporen fanden sich noch nicht vor.
Am 27-ten Márz waren die Fruchtkörper ganz *reif. Von dem
Sklerotienzustand vergingen alsó bis zum Reifwerden der
Sporen 70 Tagé.

40. Fusarium lineare Moesz.

Siehe die Diagnose im ungarischen Texte. Gewiss steht
diese Fusarium-Arb mit einer Tubercularia im Zusammen-
hang. Darauf lásst die Tubercularia- artige Ausbildung des
Konidienlagers schliessen.

Erklárung zu Abbildung 8 : A Astabschnitt, mit Fusa-
riicm lineare, natürliche Grösse ; B Konidienlager durch-
schnitten, 100- mai vergrössert ; C Ein Teil aus dem Inneren
des Konidienlagers ; D Konidientráger mit jungen Konidien ;
C und D 500-mal vergr. ; E junge Konidien ; F entwickelte
Konidien ; E und F 800-mal vergr.

41. Spicaria fimetaria Moesz.

Siehe die lateinische Diagnose im ungarischen Texte.
Bilderklárung zu Abbildung 9 : A Spicaria fimetaria 300-mal
vergr. ; B Konidientráger und Konidien 600-mal vergrössert.

42. Sterigmatocystis Szurákiana Moesz.

Siehe die lateinische Diagnose im ungarischen Texte.
Erklárung zu Abbildung 10 : A ein Konidientragendes Köpf-
chen von Sterigmatocystis Szurákiana 300-mal vergrössert ;
B „Pseudobasidien" 600-mal vergrössert.

(10)

G. MüESZ

43. Das Vorkommen von Urocystis Leimbachii in Ungarn.

A. Boros fand in der Náhe der Gemeinde Üröm
(unweit von Budapest) an dem Würzelstock von Adonis ver-
nalis 0*5 — 1*5 cm. grosse brandige Beulen von dem Brandpilz
Urocystis Leimbachii Oertel verursacht, Dieser Pilz war
bis jetzt nur auf Adonis aestivalis bekannt.

44. Urocystis sternbergiae Moesz.

Die lateinische Diagnose siehe im ungarischen Texte.
Die Abbildung zeigt Fig. 11.

45. Sphacelotheca strangulans (Issatschenko) Moesz.

Dieser Brandpilz war bis jetzt nur aus Südrussland
(Cherson, Tauria) bekannt. F. Greinich fand denselben im
Herbst 1920. in Sükösd undzwar in der Inflorescenz von
Eragrostis minor. Auf Grund der Untersuchung von Exem-
plaren, die vom locus classicus stammen, identifiziert Verfasser
den Pilz von Sükösd mit Ustilago strangulans Issatschenko.
Da jedoch die Innenfláclie der Sporenmassenliülle und auch
die Oberfláche der Pseudocolumella von sterilen Hyphenfaden
bedeckt ist, versetzt Verfasser den Pilz in die Grattung
Sphacelotheca.

Erklárung der 12-ten Abbildung. Links die von Splia-
celotheca strangulans befallenen Teile von Eragrostis minor.
A eine Spore 1000-mal vergr. ; B Durchschnitt durch die
Hülle, an der Innenfláche sind die Hyphenfaden zu sehen,
300-mal vergrössert. Das Bild wurde nach Exemplaren von
Sükösd gézei elmet.

46. Sphacelotheca spermophora (Berk. et Curt.) Moesz.

Diesen aus Európa noch nicht bekannten Pilz fand
ebenfalls F. Greinich undzwar in den Ahrchen von Era-
grostis minor und Eragrostis megastachya, in Sükösd. Der
Pilz stimmt mit den Exemplaren von Ustilago spermophora
Berk. et Curt. aus Nordamerika (Wisconsin) und aus Ost-
indien (Pusa), die Verfasser aus dem Herbar des Ungarischen
National Museums zu untersuchen Gelegenheit hatte, vollkom-
men überein. Die Sori der Exemplare von Sükösd sind grün,
rund, birnförmig oder von anderer Form (siehe die Abbil-
dungen auf dem 13-ten Bild). Der Durchmesser der Sori
betrágt 1*4 — 1'6 mm. Auffallend ist dass oft aus dem Sprus
auch ein Teil der gélben Frucht herausragt. In je einer Ahre
kommen nur 1 — 2. Sori vor, darum entspricht es nicht, wenn
in der Beschreibung : „soris — — crebis" steht. Auch an den
untersuchten nordamerikanischen und ostindischen Exemplaren

MYKOLOGISCHE M1TTEILUNGEN

(11)

ist die Zalü der Sori gening. Die Sori entlialten eine schwarz-
braune Sporenmasse. Der mittlere Teil dieser Sporenmasse
enthalt anfangs ein weisses columellaartiges Gebilde und eine
aus diesen abzweigende „Nervatur", die aus f'arblosen sterilen
Sporen bestehen. Die Innenflache der grünen Soruswand sind
von Hyphenfáden bedeckt.

Wegen Vorhandensein einer Columella und der aus der
Hülle entspringenden Hyphenfáden muss auch diese Art in
die Grattung Sphacelotheca versetzt werden.

Die Grrösse der Sporen betragt 7*5 — 105X7"5 — 9^; die
Sporenwand mit mehr-weniger eckigen Grrübchen.

Erklárung der 13-ten Abbildung : A und B die Áhrchen
von Eragrostis minor mit je einem Sorus von Sphacelotheca
spermophora, 0-mal vergrössert ; C und D verschiedene
Fornien der Sori 10-mal vergr. ; E Sporen 1000- mai vergr. ;
E Durchschnitt eines Sorus, 20-mal vergr. ; 1 Zellen der Colu-
mella 1000-mal vergr. ; K Hyphenfiiden von der Innenflache
der Sorushülle, 500-mal wergrössert.

47. Die in neuerer Zeit erworbenen interessanteren
heimischen Brandpilzarten des Ung. National Museums.

Hazslinszky führt im Jahr 1876. insgesamt 19
Brandpilzarten aus Ungarn an.

Das Herbar des Ung. Nat. Museums enthalt zur Zeit 66
ungarlandische Brandpilzarten.

Die im ungarischen Texte befindliche Enumeration ent-
halt jené interessanteren einheimischen Brandpilzarten, welche
in neuerer Zeit in den Besitz des Ung. National Museums

gelangt sind.

Autorreferat.

(Aus der Sitzung der bot. Sektion am 22. Dezember 1920.)

n^ GIMESI: DIE ENTVVICKELUNG D. BLUTE BEI DEN BIDENS ARTEN

N. Gímesí: Díe Entwíckelung1 der Blüte
bei den Bídens Arten.

(Ungar. Originaltext auf. Seite 66.)

Verf. fasst die Ergebnisse seiner Untersuchungen in
folgenden zusammen :

1. Die Blütenentwicklung der Bidensarten stimmt im
allgemeinen mit jener der übrigen Compositen überein.

2. An der Bildung der Fruchtknotenwand . nehmen die
Blütenaxe und Fruchtblátter mit gemeinsamem und ver-
schrnelzendern Wachstum Teil. '

3. Den oberen Rand des Fruchtknotens nehmen „Záhne"
ein, welohe zufolge ihrer Entwicklung, der Anordnung und
dem Q-efássbündelverlauf als Kelchblattgebilde zu betrachten
sind. Dies würde auch durch das Auftreten zweier grünen
Bláttchen an Stelle der Kelchzáhne an vergrünten Bidens

tripartita erhártet. An psilocarpen Bidensarten (Bidens pilosa,
bipinnata) treten die Záhne háufiger zu fünf auf, als bei der
Section Platycarpeae (B. tripartita, ferulaefolia, cerniia).

4. Wenn wir die stark sklerenchymatische Beschaffen-
heit der Záhne in Betracht ziehen. ergibt sich, dass diese
metamorfén Grebilde Kelchblattdornen sind.

5. Die Verzweigungen der vier collateralen Hauptgefáss-
bündel, die in den Rippen der Fruchtknotenwand verlaufen,
befriedigen die fünf-fünf Glieder des blütenkronen- und
Staubgefásskreises.

6. A us der Teratologie von B. tripartita lásst sich
schliessen, dass die Ahnen der Bidensarten zwischen den Kolla-
teralen Hauptgefássbündeln auch gutentwickelte Zwischen-
bündel hatten, welche geradeso als die Hauptbündel, in glei-
chem Maase der Stoffleitung und der Festigung dienten.

7. In der Fruchtknotenwand recenter Bidensarten können
die vier collateralen Hauptgefássbündel gleichfalls nachge-
wiesen werden, ihr Gefássbündelcharakter hat jedoch ent-
schieden abgenommen. Ihre Hauptaufgabe ist das Festigungs-
gewebesystem der reifen Früchte zu bilden, indem sich die
Bastfasern der dicht aneinandergereihten Zwischenbündel zu
einem zusammenhángenden Gewebesystem vereinigen, Die
Fasern der in den Rippen verlaufenden vier Hauptgefáss-
bündel ergánzen die mechanische Grewebeschichte zu einem
geschlossenen Mantel.

(Áus der Sitzniiü,- der bot. tSektion arn 13. Október 1920.)

KUMMERLE: ASPLENIUM BORNMULLERL

(13)

J. B. Kümmerle: Aspleníum Bornmülíerí Kümm.

spec. nova,

(Ungar. Originaltext auf. Seite 81.)

Herr. Prof. J o s. Bommüller, Leiter des Botanischen
Museums „Herbárium Haussknecht" in AVeirnar, welcher im
Sommer d. J. 1917. und 1918. im Auftrag des deutsclien
Armee-Oberkommando — undzwar als Mitglied der „Maze-
donischen landeskundlichen Kommision" — botanische For-
schungsreisen in Mazedonien unternommen hatte, übergab
mir einen von Ihm in der Umgebuug von Prilep aufgefun-
denen eigenartigen Farn aus der Verwandtschaft des Asple-
níum fontarium zur Begutachtung, vermutend,dass hier eine
neue Form des von mir unlángst (1916.) aufgestellten Asple-
níum macedonicum Kümm.1 vorliege. Herr Prof. Bom-
müller bemerkt hinzu, dass die f ragliche Pflanze allerdings
wenig mit der Abbildung genannten Art übereinstimme und
in der Tracht wie im Zusclmitt des Wedels (Wedelbasis und
horizontal von der Hauptachse abstehende Ábschnitte I. Ord-
nung) weit melír Aehnlichkeit mit A. fontamim, das er erst
wenige Wochen vor Ausbrucli des Krieges im Rhonetal in
mannigfachen aller áhnlichen Form beobachtet und gesam-
melt habé, zeige; völlige Übereinstimmung mit der Schweizer
Pflanze sei jedenfalls nicht vorhanden.

Der dicht rosettige Wuchs, die Kleinheit, die láng
zugespitzte und nacli der Basis verschmálerte sclima! lanzett-
liche Spreite, und die lebhafte grüne Farbe, gebén der zier-
lichen neuen Art ganz das Ausselien eines Aspleníum fonta-
num. Herr Prof. Bommüller vermuthete dalier mit Recht
die Verwandtschaft des A. fontanum (L.) Bern h. Ihr am
Grundé bisweilen rotbraun gefárbter Blattstiel und ihre unte-
ren etwas herabstehenden Fiedern stellen unsere Pflanze auch
in die Náhe des Aspleníum foresiacum (Le Grand) Christ.
Letztere Pflanze unterscheidet sich aber von der unseren sofőrt
durch die gelb- od'er trübbraun grüne Farbe, durch die ver-
lángert lanzettlichen Ábschnitte I. Ordnung und durch die
flacheckig grob gezahnten rundlich ovalen Ábschnitte II. Ord-
nung. Habituell steht unsere Pflanze nahe meinem Asplenium
macedonicum, welcher aber entschieden zum „foresiacum" -
Typus gehört. Wiihrend A. Bornmülíerí besonders durch
láng zugespitze und nach der Basis verschmálerte Spreite,
lebhaft grüne Farbe, dicht horizontal abstehende Ábschnitte
I. Ordnung und durch die meist aus je 3 — 5 frei stehenden
Ábschnitte II. Ordnung mit finger- oder fiederförmigen grossen
Lappén sich auszeichnet, hat A. macedonicum dagegen stumpf

1 In Botanikai Közlemények. XV. p. 145. et (52). cum tab.

(14)

KÜMMÉRLE: ASPLENIUM BORNMÜLLERI

zugesspitzte und nacli der Basis kaum verschmálerte Spreite
— daher Mitte und Basis fást gleichmássig breit — matt
oder gelb grüne Farbe, locker stehende Abschnitte I. Ordnung
und nur 2 — 4 frei stehende Abschnitte II. Ordnung mit klei-
nen, zahnartigen Lappén. Das Exospor ist bei den Sporen
des neuen Farn in schmaler Krámpe, bei denen des A. mace-
donicum aber — áhnlich wie bei A. foresiacum — in breiter
Krámpe vorhanden. Schon die hier erwáhnten Merkmale
genügen, dass unsere neue Art mit A. macedonicum weder
vereinigt, noch ihm untergestellt werden kann. Unter den von
Prof. Bornmüller reichlich gesamm elten Exemplaren zeigen
einige eine auffallende Tendenz zur Übergang in die „Darea"-
Gruppe der Asplenien — welche Erscheinung auch bei anderen
Euasplenien-Arten bekannt ist — indem die Fiederchen und
die obersten Fiedern nach den Nerven sich in schmalen Lappén
spalten. Diese Erscheinung ist auch an Exemplaren von
A. fontanum öfters wahrzunehmen.

Ein in der Litteratur bisher für die Artgruppe „fonta-
num" und „lanceolatum" nicht verwendetes Merkmal bilden
die dunkelbraunen, gegliederten spreuschuppenartigen Haare.
Diese Haare sind nicht zu verwechseln mit den am Rhizom
und auch am Wedelstiel vorkommenden haarartig zugespitzten
dunkel-oder schwarzbraunen Spreuschuppen. Auf Grund der
Haaren lassen sich in die obengenannten Gruppén gehörende
Arten folgenderweise erkennen und gruppieren :

nur am Stiel und Rhachis (am letzteren
besonders in den Achselhöhlungen der
Verzweigung) vorhanden : A. fontanum
(L.) Bernh., Bornmülleri Kümm.

auch auf der Blattspreite (Abschnitte I.
und II. Ordnung) vorhanden : A. lance-
olatum Huds., obovatum Viv., foresia-
cum (Le Grand) Christ. et var ita-
licum Christ., macedonicum Kümm.

Zu dieser Gruppierung muss ich bemerken, dass die
gegliederte Haare bei den erwáhnten Arten — da sie leicht
abfallen — an álteren oder in schlechtem Zustand befindli-
chen Exemplaren nur noch sparlich zu finden sind.

Die lateinische Diagnose des neuen Farn befindet sich

im Originaltext. , . £ ,

& Autorreferat.

(Aus der Sitzung der bot. Sektion am 13. April 1921.)

Gegliederte Haare

(15)
G y. Tímkó: Beítráge zur Flechtenflora von Polen.

(Ung. Originaltext Seite 84—88.)

Es werden untersucht und bestimmt die von Gr. Moesz
in den Jahren 1916., 1917. und 1918. in Polen gesaninielten
Flechten, die aus der Umgebung von Kielce, Olkusz, Zagdansk,
Miedzianka, Lubartów, Skarzysko, Ojców, Miecliów, Busk,
Klucze, Checiny, Rabsztyn, Chelm und Czestochová stammen.
Der grösste Teil des gesammelten Matenals fand sich auf
Flugsand, ein kleinerer Teil der Arten auf Kalkstein, Kalk-
uncl Kieselmergel, Gryps, auf liumösem Boden, an Baumrin-
den etc.

In der Sammlung stellen die wertvollsten Arten die von
Flugsand dar ; von besonderem Interessé sind unter diesen :
Lecidea uliginosa, Cladonia verticillata, Stereocaulon incru-
statum und condensatum, Cetraria islandica f. sorediata und
var. tenuifolia, sowie derén f. subtubulosa. Diese beiden letz-
ten alpinen Flechten kommen in Polen auf Sand in einer
Höhe von 300 M. ü. Meer vor. — Auf Kalkstein ist Pecca-
nia coralloides und Verrucaria interrupta erwáhnenswert ;
auf Baumrinde Lecanora varia var. melanocarpa.

Die Aufzálilung der gesammelten Arten ist aus dem
ungarischen Originaltext zu entnelimen.

(Aus der Sitzung der bot. Sektion am 11. Mai 1921.)

K. M a n d 1 und Á, Kiss: Neue ostsíbirísche

Pflanzenarten.

(Ung. Originaltext Seite 89—94.)

Es werden gégében die Diagnosen von : Alnus Alisoviana
Mandl n. sp., Paeonia vernalis Mandl n. sp., Corydalis
?-epe?is Mandl et Mühldorf n. sp., EupJiorbia Savaryi
Kiss n. sp., Viola Mühldorf i Kiss n. sp., V. Alisoviana
Kiss n. sp. ; die von den Verfassern, wahrend ihres unfrei-
willigen Aufenthaltes in Ostsibirien bei Nikolsk-Ussurisk
gesammelt worden sind. Die authentischen Exemplaren wer-
den im Herbárium des Ung. Nationalmuseums in Budapest
aufbewahrt.

(Aus der Sitzung der bot. Sektion am 11. Juni 1921.)

16)

Z. SZABÓ: DIPSACUS S1LVESTRIS TORSUS

Z. Szabó: Díe Kultur des Dípsacus sílvestrís torsus
De Vríes ím Bot Garten der Uníversítát Budapest,

(Ung. Originaltext Seit 94— 96.)

lm Botanischen Garten der Universitát Budapest warden
seit 1905. mehrere Arten der Dipsacaceen als Objekten meiner
vergleiclienden und experimentell-rnorphologischen Studien
geztichtet.- Die Früchte der Dipsacus silvestris torsus D e
V r i e s stammen aus München. Die erste (1916.) und zweite
(1918.) oline besondere Pflege gezüchtete Generationen ver-
hielten sich vollstandig normál.

Uni zu meinen Studien, betreffs der Gefássbündel-Ver-
kettungen gedrehte Exemplare zu erhalten, wurden die Früchte
der Generationen 1916. und 1918. am 3. April 1920. aus-
gesáet, und 180 Keimlinge nach den freundlichen brieflicheu
Anweisungen von Herrn Prof. H. De Vries in grösseren,
gut gedüngten Beeten in Entfernungen von. 50 cm. Ende
Mai eingepflanzt. In der Frühling des náchsten Jahres (1921.)
entwickelten aus den 180 gut gepflegten Rosetten : 18 (10°/o)
normálé Individium, 75 (-11 "7%) hochwüchsige, mit dreizühli-
gen Quirlen, 35 (19'4%) mit partiellen Zwangsdrehungen,
52 (28-9°/o) mit totaler Torsion der Hauptachse. Vor der Blüte
rottete ich sámtliche Individuen aus, bis auf 38 totaltordierte
Exemplaren, welche ich als Samentiáger bleiben liess. Die als
Kontrol didit eingepflamte weitere 37 Keimlinge entwickelten
sich vollstandig normál, und warden vor derBlüte ausgerottet.

Dieser Erfolg zeigte, dass die Neigung zur Zwangsdrehung
durch mehrere normálé Generationen erhalten bleibt. und durch
Düngung, ausgiebige Ernáhruug und Pflege die Torsion in
grösserer Prozentzahl (-IS^^o) hervorgerufen werden kann.

Nebenbei sei bemerkt, dass ich im August 1918. aus
verschiedenen Garten stammenden Dipsacus silvestris-Früchte,
54 an der Zahl, keimen liess, und am 10. Október in unge-
düngten Boden dicht einpflanzte um die Blattstellung der
Rosetten zu beobachten. Im Jahre 1919. wuchsen machtige
Rosetten, zváschen denen Küchengewáchse erzogen vrurden.
Die Sprosse entwickelten erst im Jahre 1920., zeigten mehrere
Abnormitáten, aber keine Zwangsdrehung. Zwischen den im
Garten spontán (1920.) gewachsenen Exemplaren fand sich
ein einziges gedrehtes Exemplar, welches am Rande eines
Warmbeetes wuchs.

Ein fünfjáhriges Exemplar (1920.) von Cephalaria alpina
zeigte auch an allén Sprossen partielle Zwangsdrehungen

Die Rasse Dipsacus silvestris torsus starb demnach nicht

aus, sie kann noch als Objekt weiterer Forschungen dienen.

Die rein gezüchteten Früchte stellt der Botanische Garten

der Universitát der interessierenden Garten zur Verfügung.

U^-us der Sitzung der bot. Sektion ara 11. Juni 1921.)

(17)

B. Húsz: Beítráge zur Kenntnís der míkroskopíschen
Pílzflora der Hohen Tátra und der Zips. ■

(üng. Originaltext s. Seite 96—105.)

Die reiche Pilzflora der Hohen Tátra ist ungenügend erforscht,
besonders jené des Hochgebirges, wáhrend in der Zips nahm-
hafte Mykologen gesammelt und die Ergebnisse mitgeteilt habén.
Die vom Verfasser zusammengestellte Liste der bisher aus der
Zips und der Südseite der Hohen Tátra mitgeteilten Pilzen
ergab die Ártenzahl von circa 1139, worin die Hymenomy ceten
nicht inbegriffen sind. Diese verháltnismássig nicht grosse
Zahl lásst ein weiteres Forschen als begründet erscheinen.

Verfasser teilt die Ergebnisse seiner hauptsáchlich im
Sommer der Jahre 1917. und 1918. gemachten Excursionen
mit. Diese erstreckten sich auf die Urngebung von Poprád ;
daselbst Virágvölgy (Blumental) ; er sammelte auf dem Baba-
Berg in der Náhe der Eisenbahnstation Batizfalu ; auf dem
Kriván („Drei Quellén", G-ronik, Nizna, Koprova Tal) ; dem
AVeg; entlang von der Station Csorba bis zum Csorbaer See
und bis zum Poprádéi* See ; Matlárháza, Késmárkéi* Grrüner
See ; Kopaberg, Kleines Kolbachtal und Fünf See ; am Fusse
des Gebirges am Walddorfer Bach, an der Rotbach, und in
Alsótátrafüred (Unterschmecks). Die Zahl der bestimmten
Arten ist 180, von diesen sind 82 von dem Grebiete nicht
mitgeteilt worden (auch aus der Zips nicht), darunter gibt es
37 solche, die aus dem Königreich Ungarn unbekannt waren.

Es folgt im ungarischen Text die Enumeration der
wichtigeren Arten ; die für das Grebiet der Hohen Tátra und
der Zips neuen Arten sind mit einem •*■ Zeichen, jené, welche
auch für Ungarn neu sind, mit einen f bezeichnet.

(Aus der Sitzung der bot. Sektion am 10. November 1920.)

Á. v* Degen: Ueber die Entdeckung der Notholaena
Marantae (L*) R* Br* ím Balatonsee Gebíete*

Dieser interessante Farn wurde am 24. Márz 1901. vom
Wiener Bryologen, Herrn Július Baumgartner in
Felsritzen des Szentgyörgy-Berges bei Tapolca im Comitate
Zala entdeckt. Leidéi* hat der Entdecker in der Meinung,
dass dieser Farn den ungarischen Botanikern von diesem
Standorte lángst bekannt sei, keine Belege mitgebracht. Diese
wurden dann vom Verf. und Dr. Gréza Lengyel im
April 1912. erbracht, somit das Vorkommen dieses südlichen
Farnes in Mittelungarn festgestellt.

Im ungarischen Artikel werden noch einige seltenere
auf diesem Berge vorkommende Pflanzen erwáhnt und einige
Erörterungen über die Stellung der Grattung Notholaena zu
Cheilanthes eingeschaltet.

(Aris der Sitzung der bot. Sektion am 12. Jánner 1912.)

(18)

LITERATURBERICH V

LITERATURBERICHT.

Raymund Rapaics: Az Alföld növény földrajzi jel-
leme. (Der Pflanzengeograpltische Charahter des ungarischen
Tieflandes.) Erdészeti Kísérletek 1918. XX. 1 — 164. 1.

Dieses Werk láuft in der Gefabr, der launenhaíten Spiele des
Schicksales wegen in unserer Literatur ger ingere Spuren zu hinter-
lassen als es seines Inhaltes wegen verdiente. Rapaics's Arbeit
ist im XX. Jahrgang (1918.) der in Selmecbánya erscheinenden
Zeitschrift „Erdészeti Kísérletek" erschienen ; das 1. und 2. Heft
dieser Zeitschrift, welches den ersten Teil der Arbeit entháit,
konnte noch kerausgegeben werden, die übrigen nickt mehr, da
Selmecbánya inzwiscken von den Cechen besetzt wurde in derén
Hánde die übrigen, noch nicht expedierten Hefte, sowie die fertigen
Separatabdrücke tielen.

Der Direktor der Forstakademie in Selmecbánj^a konnte gele-
gentlich seiner Flucht nur ein einziges Exemplar dieser Arbeit mit-
bringen, das bei uns als Unicum von Hand zu Hand wanderte ;
spáter gelang es uns, durch gütige Vermittlung Professors D o m i u
in Prag, in Selmecbánya noch weitere 12 Exemplare aufzustöbern,
von welchen wir bisher drei erhalten habén.

Dieses eigenartige, sich an der Grenze zwischen Fachwissen-
schaft und Belletristik bewegende Werk ist alsó zu einer biblio-
graphischen Raritiit geworden. Die eigentümliche, aber gewiss sehr
anregende Behandlung des Stoffes rührt einesteils von der schrift-
stellerischen Begabung und der gründlichen Belesenheit, anderen-
teils aber von den persönlichen Erfahrungen des Verfassers her, die
er durch Beobachtungen in der freien Natúr gesammelt hat. So
erfreut uds dann in diesem Werke eine seltene Paarang schrift-
stellerischen Talentes mit ernster wissenschaftlicher Forschung. Unser
Interessé wird vor allém durch die Studien erweckt, die der Verf.
der Erforschung der álteren einschlágigen Literatur gewidmet hat,
in welcher er allén Beziehungen zwischen Botanik einerseits, Land-
und Forstwirtschaft ferner Kulturgeschichte andererseits nachgespürt
und zur Verfolgung seiner Ziele verwertet hat. Durch eingehende
Erörterung dieser Beziehungen hat uns der Verfasser nicht nur ein
als Lecture erfreuliches, sondern auch in wissenschaftlicher Beziehung
bedeutendes Werk geliefert.

Es ist námlich das erste in unserer Literatur, in welchem sich
der Verfasser in die Erforschung der Frage vertieft, welche Rolle
die Botanik im wirtschaftlichen und im Geistesleben lángst vergan-
gener Zeiten gespielt hat. Der Verf., der selbst ein vortrefflicher
Kenner der Flóra des ungarischen Tieflandes ist, hat sich der Mühe
unterzogen, aus álteren und neueren Quellenwerken die in floren-
geschichtlicher Beziehung wichtigen Angaben herauszusuchen und
aus diesen ein Bild der Entwicklung der Tieflandsflora zu entwerfen ;
so wird besonders das forstgeschichtliche Problem des Tieflandes

LITERATUKBEKICHT

(19)

eingehend und auf (írund pragmatischer geschichtlicher Forschungen
eingehend besprochen.

Der Ref. muss gestehen, dass er die vielen Enumerationen,
die auf die Flóra gewisser Teile unseres Landes bezüglichen floris-
tischen Aufzeichnungen, auf derén Veröffentlichung er seit dem
Bestében der „Ungarischen Botanischen Blátter" ein so grosses
Gewicht gelegt hat, nicht in letzter Linie für die wichtigsten
Grundlagen solcher zusammenfassender Arbeiten gehalten hat. Der
Verf. hat tatsachlich aus diesen mit geschickter Hand alles heraus-
geholt, was zur Charakterisierung unserer Tieflandsflora geignet war
und dem Ref. somit gegenüber jenen Fachgenossen eine Genugtu-
ung geliefert, die gegen die Veröffentlichung von Enumerationen
eine gewisse Antipathie bekunden.

Durch Klarlegung der zahlreichen Bande, welche die Menschen
an die Pflanze, die das Tiefland bewohnenden Völker an die Vege-
tation knüpften, hat uns der Verf. die Gruncllage zu einer Kultur-
botanik oder einer kulturgeschichtlichen Pflanzengeographie dieses
Gelándes geliefert, "die den Wunsch aufkommen lásst, dass diese
seine Forschungen auch eine Fortsetzung finden mögen. Bei der
Darstellung der Tatsachen ergaben sich eben noch so manche Pro-
bleme, derén weitere Erforschung sicher die damit verbundene Mühe
belohnen würde.

Immerhin können wir uns des Eindruckes nicht erwehren,
dass der Verf. von seinem Temperament hingerissen, stellenweise
nicht ganz entsprechende, ja oft bizarr anklingende Ausdrücke ge-
braucht ; es erscheint fást, als ob er dem Beispiele moderner Musik
folgend, absichtlich einige Disharmonieen in das im Übrigen ein-
heitliche Ganzé hineingemischt, andererseits aber, als ob er einiger
gefállig erscheinender Ideen zu Liebe Tatsachen aufgeopfert habé,
die ihrem Ausbaue zuwider gelaufen waren. So spricht er z. B. vom
„pontischen Román", \vo er aber selbst die Anwesenheit und den
grossen Einfluss der pontischen Elemente in der Zusammensetzung
unserer Flóra feststellt und wo er selbst den tieferen Sinn des
Epithetons „pontisch" erklürt, das nichts anderes hedeutet, als die
Wichtigkeit des breiten Donautales als Weg der Pflanzenwanderung
von Südosten nach Norclwesten. So derén dann einige bei der En-
twicklung unserer Flóra sicher eine grosse Rolle spielende Factoren
(wie z. B. die Klimaschwankungen) mit einigen hingewor fenén Worten
erledigt ; so wird von einem „Marcken" der Birke gesprochen, wo
das ursprüngliche Vorkommen der Birke in unserem Tieflande
durchaus nicht in das Gebiet der Marchen gehört, sondern einé
Wirklichkeit ist ; so werden einige unsere Tieflandsflora charakteri-
sierende auffallendere Pflanzen als Kulturrelikte oder als inquiline
bezeichnet ; im Allgemeinen wird der menschlichen Hand bei der
Verbreitung der Pflanzen und bei dem im Laufe der Zeit eingetreten
Veránderungen im Bestande unserer Flóra eine m. E. übertriebene
Bedeutung zugemessen. Es wird dann von einer „Verkarstung" auf
Sand- und Lössboden gesprochen, durch Uebertragung dieses Begrif-

Botanikai Közlemények. I— VI. füzet. 10

(20)

LITERATURBERICHT

fes auf ihrem ausseren Bilde nack áhnliche, doch aus ganz anderen
Ursachen entspringende Erscheinungen zusammengeworfen ; schliess-
lich will der Verfasser das ungarische pflanzengeographisehe Moment
in dem Begriffe der ,;Ur-Mátra" festlegen, was natürlich erst floris-
tisch zu begründen würe. Diese floristische Begründuug ist nun dem
Verfasser m. E. nicht gelungen und würde ihm auch dann nicht
gelingen, wenn er diesen Begriff auf das ganze mitteldanubiale
Becken ausdelmen würde und zwar aus dem Grundé, weil die Pflan-
zengeographie gezwungen ist, Gebiete mit einheitlicher Flóra zu
grösseren Einheiten zu vereinigen. Wenn den Verf. alsó hie und da
sein Temparament auch zu einigen Extrémen verleitet, ist das Werk
bei der scbriftstellerischen Begabung und der Literaturkenntnisse,
die der Verfasser zu Tagé legt, eine anregende Lecture auch dann,
wenn man seine Ansichten und Auffassungen nicht immer teilen
kann. Wo darin die Botanik in den Hintergrund tritt, erfreut uns
der schöne Vortrag, die Frische und Glátte des fliessenden Stiles, und
die den Leser mit sich reissende Begeisterung für den Gegenstand.

Als Feststellung wissenschaftlichen Wertes möchte der Ref.
hervorheben, dass der Verf. gegen die Theorie des „glazialen"
Ursprunges unserer Tieflands-Moore Stellung nimmt. Er stützt sich
hierbei auf die Tatsache, dass sich in unserem Tieflande auch unter
den jetzt herrschenden klimatischen Verhaltnissen selbst zwischen
den Sandhügeln Moorformationen bilden können, und wenn er in
einem eigenen Kapitel von den „tausend Antiitzen" des Tieflandes
im floristischen Sinne spricht, so kann man in klimatologischer
Beziehung auch von wenigstens mehreren „Facies" des Tieflandes
sprechen, welche durch verschieden intensive Dm-chtrankung des
Bodens mit Wasser verursacht werden.

Bekanntlich kann die Durchtrankung des Bodens mit Wasser
— besonders mit kalten Wasser — paradoxé klimatische Enklávén
verursachen. Ein standig mit kalten Wasser durcktránkter Boden
verhalt sich auch in einem semiariden Gebiete so, wie wenn er
einige Breitegrade nördlicher oder um einige Hundert Méter höher
gelegen ware.

Es ist als Fortschritt zu bezeichnen, wenn gegenüber den
bisherigen, dogmatischen Erklarungen in diesem Werke der Weg
betreten wird, die Erscheinungen auf Grund beobachteter Tatsachen
zu erkláren. ^ v Degen.

(Aus der Sitzung der bot. Sektion am 13. April 1918.)

SITZUNG -BKRICHTE

(21)

SITZUNGSBERICHTE.

Sitzung der botanischen Sektion am 13. October 1920. (CCXXXIII.)

Vorsitzender : S. M á,go c s y-D ie t z. Schriftführer : Z. Szabó.

1. Der Vorsitzende eröffnet die Sitzung mit einer kurzen Ansprache,
worin er die Verháltnisse scliildert, die die Sektion in ihrer Tátinkéit
durch lángere Zeit geliindert habén. Schmerzerfüllt gedenkt er der ver-
storbenen Mitglieder D. Földyáry und S. Schiller.

2. Darauf erteilte der Vorsitzende • dem Schriftführer Z. Szabó
zur Verlesnng des Jahresberichtes das Wort.

3. Sodann wurde zu den Wahlen geschritten. Diese ergaben fol-
gendes Resultat : Ehren-Vorsitzender S. Mágocsy-Dietz; erster
Vorsitzender G. Moesz; zweiter Vorsitzender J. Wagner; Schrift-
führer E. G o m b o c z; In die Verwaltungs-Koinmission werden gewahlt :
B« T r a u t m a n n, S. J á v o r k a und Gr-. Lengyel.

4. N. Gimesi legt seine Arbeit vor „Die Blüthenentwickelung
in der Gattung Bidens" (s. Seite (12).).

Sitzung der bot. Sektion am 10. November 1920. (CCXXXIV.)

Vorsitzender: J. Wagner. Schriftführer: E. Grombocz.

1. B. Húsz: „Beitrage sur Kenntniss der mikroskopischen Pils-
flora der Sóhen Tátra ami der Zips" (s. Seite (17).).

2. A. J á v o r k a : „Pflanzen aus Albanien" (s. Seite (3).)

3. E. G oni bo ez recensiert das Buch „Biologische Schularbeit
Leipzig, 1916."

4. I. G- y ó' r f f y beabsichtigt eine „Sammlung der Moostypen
Ungarns" auszugeben und ladet zur Praenumeratioii ein.

Sitzung der bot. Sektion am 22. Dezember 1920. (CCXXXV.)

Vorsitzender : J. Wagner. Schriftführer : E. Gi-ombocz.

1. G. Moesz unterbreitet seine Arbeit a) rDie Gallen Ungarns" .
b) "Mykologische Mitteilungen." (S. Seite (6)— (11).

lm Anschluss erwáhnt I. G y ő r f f y, dass er auf Pseudoleskea
catenulaia var. laxifolia Gallen fand.

2. I. Győrffy: a) „Miscellanea br//ologica Hungarica I — F."
(s. Seite (1).).

b) Unter dem Titel „Moos aus der Hohen Tatra mit abnorm
ausgebildeter Kapsel" beschreibt und legt vor eine Bryum-Kapsel, derén
gemeinsamer Kapselhals drei Urnen trágt.

4. B. A u g u s z t i n spricht über „Die Qualitat der heimischen
Droguen11 .

5. G. Moesz und S. Mágocsy-Dietz legén durch die Samen
von Melampyrum arvense dunkelviolett gefárbtes Brot und besprechen
die neueren Untersuchmigen über Rhinanthin.

6. S. Mágocsy-Dietz rezensiert das Werk von Blas Lazaro
e Ibiza Los poűparaceos de la flóra espanola. Madrid 1917. un den Delec-
tus seminum des budapester botanischen Gartens voin Jahre 1920.

Sitzung der bot. Sektion am 12. Január 1921. (CCXXXVI.)

Vorsitzender: J. Wagner. Schriftführer: G. Lengyel.

1. Z. S z a b ó wird zum zweiten Vorsitzenden gewahlt.

2. S. Mágocsy-Dietz legt „Aus dem Nachlasse von Friedrirh
Hazslinszky" die Myxomyceten vor.

3. A. D e g e n : „Die Entdeckung der Notholaena Marantae (L.)
R Br. am Plattensee" (s. Seite (17).).

4. J. Wagner zeigt unter dem Titel „Centaurea-Studienu leh-

10*

(22)

SITZUNtiSBERIGHTK

reicke Reiken der Hybriden C. diffusa X rhenana, ('. diffusa X panno-
nica, C. pannonica X Castriferrei und C. solstitialis X Sadleriana, vor.

5. Z. Zsák bespriclit unter dem Titel „Vergleichende Hybrid-
Studien" einige kritische Formen der Gattungen Cirsium und Inula.

6. Sckriftfükrer meldet, dass die* Verwaltungskoniniision mit den
Vorbereitungsarbeiten des ungarischen Floren-Katalogs Gr. M o e s z,
S. Jávorka und. G. Lengyel betraut kat.

Sitzung der bot. Sektion am 9. Február 1921. (CCXXXVII.)

Vorsitzender ; J. Wagner. Sckriftfükrer : E. Gombocz.

1. S. Mágocsy-Dietz: „Aus dem Nachlasse von Friedrich
Hazslinszky. Beitrage IV — V.u (Wird ersckeinen.)

2. Z. Szilády sprickt über „Die Frage der Kritik der Scliul-
bücher aus dem GesicJUspunkte der BotnniJc"

3. Z. Szabó: „Zur öhologie der Vallisneria spirális." Der Vor-
tragende stellt fest, das jené vielfack besckriebene Ersckeinung wonack
sick die weiblicken Blüten nack der Bestaubung unter die Oberfliicke
des Wassers zurückzieken würden, in den von ibm untersuckten Kultu-
ren niemals eingetreten ist. Die Blütenstiele der weiblicken Blüten reissen
nack Erreickung einer gewissen Lángé ab und die weiblicken Blüten
werden abgetrennt. Er hált für wakrsckeinlick, dass die abgetrennten,
unbestaubten weiblicken Blüten Wurzel treiben und so zur vegetatíven
Vennekrung dienen können. Der spirálig gewundene Blütenstiel soll nur
die Bolle einer Féder spieleu, die die Blüte in dem scknell fliessenden
Wasser bis zum Abreissen zurückkált.

4. I. Gyó'rffy legt „Die auslandische bryologische Literatur
seit 1914." vor.

Sitzung der bot. Sektion am 9. Márz 1921. (CCXXXVIII.)

Vorsitzender : G. M o e s z. Sckriftfükrer : E. Gombocz.

1. E. Gombocz: a) „Bcitriige sur GescliicUte der ungarischen
Botanik der neueren Zeit. IV. Wolfganq Gserey von Nagyajta."'
(s. Seite (1).).

b) Bespriclit „Die Untersuchungen !í. Willstütters über die
Anthocyane'1, und die biologiscke Bedeutung der Antkocyane.

2. G. M o e s z, der in den Jakren die besetzten Gebiete Polens
bereiste, bespriclit „Die botanischcn Institute Polens".

3. Die Arbeit von A. K roló p p „Beitrage sur Anatomie der
Gattung Setaria" wird von B. Augusztin unterbreitet.

4. A. Boros bericktet über sein „Botanisieren i ni Bátorliget bei
Nyírbátor im vorigen Jahre" und zeigt die interessanten Prlanzen vor.

5. B. Rapaics mackt in seinen Vortrage „Über ein altes Her-
bárium" auf das Herbárium von Félix Platté r vom Jakre 1560.
aufmerksam, das von Montaigne erwáhnt wird.

Sitzung der bot. Sektion am 13. April 1921. (CCXXXIX.)

Vorsitzender : G. Moesz. Sckriftfükrer : E. G o m b o c z.

1. Die Arbeit von M. Bittér a „Über die Kohlensaarediingung"
wird von S. Mágocsy-Dietz unterbreitet. (Ersckienen in Természet-
tudományi, Közlöny 1921. S. 92.).

3. A. D e g e n recensiert die Arbeit von R. Rapaics „Az Alföld
növény földrajzi jelleme" (Der pflanzengeograpkiscke Ckarakter der unga-
riscken Ebene). (S. Seite (18).)

4. J. B. Kümmerle: a) Asplenium Bornmülleri (s. Se.te (13).).
b) Pteridologische Mitteihingen I, gibt Daten zur Farnflora

Ungarns.

SITZUNtíSBERTCHTE

(23)

5. R. Trautmann: „Zur Oekologie von Potamogeton perfolia-
tus", b'espricht seine im Wasser des Plattensees gemachten fieobachtungen.

6. Znm Redaktor der „Botanikái Közlemények" wurde E.
Gombocz erewáhlt.

^

Sitzung der bot. Sektion am 27. April 1921. (CCXL.)

Vorsitzender : Gr. M o e s z. Schriftführer : E. 6 o m b o c z.

1. A. Boros zeigt wáhrend seineni Vortrage „Neuere Beitrage
zur Flóra Centra/itngarns" melirere Pflanzen, mit neuen Standorts-
angaben vor.

2. I. Gyó'rffy „Beitrage zur Moosflora der Umgebung von
Budapest." Intefessantere Daten : Pleurochaete squarrosa, Grimmia
plagiopodia var. arvernica Brid., G. anodon, Rhaconiitrium canescens
var. vulgáris f. subepilosa und /. epilosa, Pyramidula tetragona, Grim-
maldia fragrans.

Irn Anschluss bemerkt A. Boros, dass er Pleurochaete squarrosa
zwiscben Vác und Jánoshalma, bei Győr, am Turulberg bei Bánhida, an
dem Berg bei Kas-Örs am Plattensee, Rhaconiitrium canescens am Fusse
des Nagyszál, bei Szentendre im Bucsina-Tal und am Meleg-Berg bei
Velence gesammelt hat.

3. G. M o e s z recensiert den prlanzengeographischen Teil der pol-
nischen botanischen Literatur.

Sitzung der bot. Sektion am 11. Mai 1921. (CCXLI.)

Vorsitzender : G. M o e s z. Schriftführer : E. Gombocz.

1. S. Jávorka: „Pflanzen aus Albanien II.ÍÍ (s. Seite (3).).

2. R. Trautmann recensiert die Werke : Wetter, Oekologie
der Pelsflora. St. Gallen 1919. und M. 0 e 1 1 li, Beitrage zur Oekologie
der Felsflora. St. Gallen 1914.

3. Gy. Timkó: „Beitrage zur Flechtenflora von Polenu (s.
Seite (15).).

4. F. Varga zeigt ein Werkchen „Fine Pflanzenliste des bota-
nischen Gartens zu Aszód1"1, aus dem Jahre 1795. vor.

Sitzung der bot. Sektion am 11. Juni 1921. (CCXLII.)

Vorsitzender : G. M o e s z. Schriftführer : E. Gombóc z.

1. Der Vorsitzende meldet, dass in den letzten Monaten habén
folgende für die „Botanikai Közlemények" gestiftet: Gráf L. Ambrózy
(400 ív), Gráf S. Festetics (1000 K), L. Kendeffy (400 K),
G. Kovács (500 K), R. R a p a i c s (400 K), J. Szurák (500 K).
Ausserdem sind für die Ermöglichung der Ausgabe der „Botanikai
Közlemények" folgende Beitrage eingelaufen : Gráf L. Ambrózy
G00 K, Gráf S. Festetics 5500 K, E. Gombocz 1000 K,
L. K e n d e f f y 600 K, G. K 1 e i n k a u f 1000 K, F. Kovács 5000 K,
0. Mauthner 1000 K, Ung. Centr. Landesspar kassá 1000 K,
Ve r e i ni g u n g u n g. Landwirte 1000 K. N. Rótt 5000 K, Firma
Schmidt& Császár 1500 K, Gy. Szálai 400 K, A. G e s e 1 1-
s c h a f t Terra 200 K, Báron Manfréd Weiss 500 K.

2. B. Cholnoky: „Neuere Beitrage zur Bacillarienflora der
haltén Gewasser von Budapest'" .

3. Die Arbeit von A. K i s s „ tTber neue ostsibirische Pflanzen'"1'
(s. Seite (15).), wird von S. Jávorka unterbreitet.

5. S. Mágocsy-Dietz zeigt in dem botanischen Garten kulti-
vierte Verbascum austriacum X V. Blattaria Hybriden vor.

6. Z. Szabó: „ Über die Kultur von Dipsacus torsus De Vries"
(s. Seite (16).).

Felhívás

MAGYARORSZÁG MOHA-TYPUSAINAK GYŰJTEMÉNYE

(Selecta collectío muscorum frondosorum hepaticarumque in Hungária crescentium)
cimű kiadvány előjegyzésére.

Oktatói pályámon elegendő alkalommal volt módomban
tapasztalni, hogy mennyire nélkülözik kollégáink az olyan kézi
mohagyűjtemónyt, amelyben biztosan meghatározott példányok-
ban legyenek képviselve a hazai közönségesebb — úgy a hegy-,
mint alföldi vidékeken — előforduló moha-nemzetségek.

Kolozsvárott megkezdettem volt egy tudományos moha-
exsiccatumot kiadni, amely az Erdélyi Múzeum Egyesület kiad-
ványaként jelent meg (Bryophyta regni Hungáriáé exsiccata,
edita a sectione botanica Musei Nationalis Transsilvanici), amely-
nek 1 — 50. számot tartalmazó I. kötetét 1916-ban, 51 — 150. szá-
mot (tisztán tőzegmohákat) tartalmazó II — III. kötetét 1919.
áprilisában adtam ki, de amelyet a megszállás miatt szétküldeni
nem tudtam. Mivel a Bryoph. reg. Hang. gyűjtemény eddig
megjelent és jövőben kiadandó folytatólagos köteteit tisztán csak
csere útján kaphatják meg a megállapított egyetemek, múzeumok
(célom vele a honi mohflóra kritikai feldolgozása) — szükségét
látom egy olyan gyűjtemény kiadásának, melyet elsősorban taní-
tási célokra lehessen felhasználni.

Összesen és egészben 100 (egyszáz) fajt fog tartalmazni
(85 faj lombos-, 15 faj májmohát) MAGYARORSZÁG MOHA-
TYPUSAINAK GYŰJTEMÉNYE. Ezen iskolai gyűjtemény anya-
gának begyűjtésénél azonban már most kell tudnom, körülbelül
hány szaktárs, illetőleg intézet, iskola reflektálna rá.

A gyűjteményhez esetleg csatolnék egy ívnyi terjedelmű
füzetet, amelyben a mohok általános tulajdonságait ismertetném
meg röviden.

Előfizetési árat egyáltalában nem tudok még hozzávetőleg
sem mondani, mert attól függ, sokan kívánják- e megvenni vagy
sem? Ha többen jegyeznek rá elő, olcsóbb lenne, mert nem az
anyagi haszonért akarom megjelentetni e gyűjteményt, csupán
a kiadásokat fogom visszatéri ttetni.

E gyűjtemény csupán pár1 év múlva jelenik meg.

Felkérem ennélfogva az érdeklődőket, elsősorban a különböző
intézetek igen tisztelt igazgatóit, az iskoláknál működő természet-
rajzi szertáros kartársaimat, hogy amennyiben e gyűjteményt meg-
szerezni kívánják, szándékukat alulírottal közölni szíveskedjenek.

A jelentkezések alapján dönthetem el, érdemesnek találom-e
a gyűjtemény kiadását.

Budapest, 1921. november 2.

Dr. Győrffy István

szegedi tud.-egyetemi nyilv. rendes tanár.
(Szeged, Iskola-ntca 29/1.)

Megjelent 1921. december 31-ikén.

Nyom. Buzárovits Gusztávnál Esztergom.

New York Botanical Garden Librar

3 5185 00259 3430

3**-

r *$**

%+h*

J >■'■

jfcX

M&&£ v: